Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
E
Eilend 228 ben, ahol saját és más gyűjtők gyűjt.-eiből rendszeresen kiáll.-okat szervezett. Saját festményeiből a bp.-i Műcsarnokban rendeztek kiáll.-t (1902). F. m.: A halottak elégetéséről (Bp., 1874; németül is); Rembrandt und seine graphische Kunst (Bp., 1903); Az anyaság higiénéje (Bp., 1907). írod.: Kapronczay Károly: E. Gy. (Orvosi Hetilap, 1981. 12.); Szinnyei II.: 1268-1270.; RÚL V: 201. Kapronczai Károly Eilend József (1866 Sepsiszentgyörgy - 1921. nov. 7. Sárospatak): tanár, fizikus. - A Sárospataki Ref. Koll.-ban tanított (1892-től), a matematika-fizika tanszék r. tanára (1894- től). Külföldi tanulmányúton járt (1898). Gyárlátogatásra kísért diákokat Diósgyőrbe és Ózdra (1901), ami a maga korában igen nagy eseménynek számított. Foglalkozott a fénytöréssel, a törésmutatóval, a hullámhosszúsággal. Nagy gondot fordított a fizikai szertár gyarapítására. Átvette a Museum Physicum gyűjt.- ének gondozását (1892), amelynek állományát akkor több mint 1000 kémiai és fizikai eszköz, készülék, vegyszer és falitábla alkotta. A millenniumi kiáll.-ra (1896), majd a Párizsi Világkiáll.-ra (1900) is küldött fizikai eszközöket; az utóbbiról az isk. ezüstéremmel térhetett haza. F. m.: Az áramgerjesztés tüneménye és főbb kísérleti törvénye. Székfoglaló beszéd (Sárospataki Ev. Ref. Főiskola Értesítője 1895/96., 83-104.); Villamos hullámhosszúság és törési mutató (Bp., 1899); A Sárospataki Főiskola kétszázados fizikai múzeuma (Bp., 1899); Descartes Mechanikájának alaptételei (Bp., 1905); A fénytörés történetéhez (Bp., 1913). írod.: A Kollégium Tudományos Gyűjteményei (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981, 290.). Sipos István Ember Mária; V. Ember; Varjú Domokos- né (1914. júl. 14. Máramarossziget - 1999. dec. 23. Bp.): művészettörténész. - Második férje (1953-tól) Varjú Domokos restaurátor, ipari isk.-i tanár. - A Pázmány Péter Tudományegy. művészettörténet szakán végzett (1947), művészettörténet, keresztény régészet és klasszika-archeologia tárgyakból, a képrestaurálás történetéről és technikájáról írt értekezése alapján doktori oklevelet szerzett (1948). Kitanulta a női szabó mesterséget, és szabósegédként kezdett dolgozni (1949). A M. Történeti Múz. Történeti Osztályán megbízott restaurátor (1949. okt. 24-étől). Kezelte a múz.-i textíliákat, műtárgyakat tisztított, konzervált és restaurált, öltözékeket készített elő kiáll.- okra, részt vett a bp.-i és a vidéki múz.-i kiáll.-ok rendezésében. A Múz.-i Központ által szervezett konzervátori tanf.-on a restaurálást oktatta, a Restaurálás kézikönyvében a textíliákra vonatkozó részt írta (1950). A múz. tud.-os munkatársa (1952-től). A textiltörténeten belül három fő terület érdekelte: a m. úrihímzés története, motívumai és azok vándorlása; a 16-17. sz.-i m. viselettörténet; vmint a Textilgyűjt. művészettörténeti szempontból kiemelkedő műtárgyainak kutatása, ismertetése. Részt vett az egri kripták feltárásában (1954); a munka tud.-os eredményeit a Folia Archeológiában tette közzé (Az egri Rozália kápolna textiljei, 1957; Az egri Rozália kápolna cipői, 1962). Uo. publikálta a múz. legjelentősebb műtárgyait (II. Lajos magyar király és felesége ruhája, 1962), majd e témában összegző munkát írt Régi textíliák (1980) címmel. Viselettörténeti munkásságának jelentős állomása a 16-17. sz.-i m. női és férfiviseletről írt két tanulmánya; írott és képi forrásokkal együtt közölte az Iparművészeti Múz. és az MNM gyűjt.-ében megőrzött öltözékeket és öltözék-kiegészítőket (Die ungarische Galakleidung im XVI. und XVII. Jahrhundert. Waffen und Kostümkunde, 1965,1966). A sárospataki plébániatemplom kriptájában feltárt női és férfiöltözékek szabásmintáit is megadta, s az öltözékek között kronológiai sorrendet állított fel (XV/. és XVII. századi ruhadarabok a sárospataki templom kriptájából, 1966-1967); ezzel a felfedezésével a ruhadarabok datálásának új, pontosabb módszerét adta. Tudatos gyűjtőmunkája révén a textilgyűjt. tízezer db-ot számláló, jelentős együttessé vált, a műtárgyakról pontos, szakszerű, részletes nyilvántartást hagyott az utódokra. Legjelentősebb tanulmányaiban az úrihímzések motívumai-
