Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Z

Zólyomi

978

at, de kiadatlan kéziratos hagyatéka is több ezer oldal. - Használt betűjelei: -Z; Z.L.; Z-y; Z-i; Z-y L; Z-i L; th; -i —s; (i -s); -y -s; (y -s); (-S.); (s.); Z-i L-s; -It -j; lt; írói álnevei: Csat- latkuti; Földesi; Földesi Lajos; Gyapáros; Lui;, Louis; Anonymus; Egy secularis kálvinista; Öreg presbiter. - A Tisza István Tud.-os Társaság r. tagja, a M. Néprajzi Társaság és a Csokonai Kör választmányi tagja, a Műemlékek Orsz. Biz.-ának és az Orsz. Hadimúz. Egyesület 1. tagja. A debreceni egy. díszdoktora (1926). - Debrecenben és Földesen utcát neveztek el róla. Halálának 30. évfordulóján a debreceni Déri Múz.-ban tud.-os emlékülést tartottak (1969. aug. 29.); ugyanekkor leplezték le emléktábláját szülőfalujában, a tanácsháza falán. A Déri Múz. időszaki — emlékkiáll.-t rendezett (1999). Portréját ifj. Kovács János festette meg (olaj, Déri Múz.). F. m.: Vidékiek beköltözése Debreczenbe 1564-1640 között (Debrecen, 1902); Debreczen a török uralom végén. A város háztartása. 1662-1692 (Bp., 1905); A Hortobágy (Debrecen, 1911); Two Bronze Hoards from Hajdúsámson, near Debreczen (V. Gordon Childe jegyzetével, London, 1926); Képek a debreceni régi családi életből (Debrecen, 1934); Debrecen város könyvnyomdájának 18. századi működése (Debrecen, 1934); Debrecen vizei (Debrecen, 1935); Ismeretlen részletek Debrecen múltjából (Debrecen, 1935); Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. Adalékok a debreceni ötvösség történetéhez (Debrecen, 1937); A debreceni viselet a XVI-XVIII. században (Ethnogra- phia-Népélet, 1938, 75-108., 287-310.); Debreceni halmok, hegyek, egyéb mesterséges és természetes emelkedések, ú.m.: laponyagok, telkek, ülések, dombok, gerendek és hátak a város határában, valamint külső birtokain (Debrecen, 1938).

írod.: Balogh István: Z. L. (Ethnographia-Nép- élet, 1940, 110-111.); Kardos Albert: Z. L. (Debrecen, 1940); Sőregi János: Z. L. élete és működése. A debreceni múzeumi gondolat története (Debrecen, 1942); Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Z. L.-emlékünnepség előadásai (Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 15. Szerk. Dankó Imre. Debrecen, 1971); Szinnyei XIV.: 1886-1889.; MNL V: 622-623. (téves adat: ref. lelkészi diplomát szerzett!); MÉL II.: 1083. (téves halálozási adat: aug. 30!; téves adat: lelkészi diplomát szerzett!). - Bibi.: Módy György: Z. L. munkásságának bibliográfiája (Debrecen, 1989).

Vajda Mária

Zólyomi Bálint (1908. máj. 31. Pozsony - 1997. szept. 21. Bp.): botanikus, múzeumi tárigazgató. - A bp.-i Pázmány Péter Tudo- mányegy.-en (1927- 1930), majd a debreceni tudományegy.- en tanult (1931). Három évig a debreceni tudományegy.- en dolgozott Soó Rezső professzor mellett. Az MNM Termé- szettud.-i Múz.-a Növénytárában múz.-i segédőr (1936-tól); Degen Árpád nagy értékű növénygyűjt.-ét gondozta. Áz előmenetel a múz.-ban reménytelennek látszott, ezért elvállalta a szegedi Eötvös Koll. ig.-i feladatainak ellátását (1940-1946). Újra Bp.-re kerülve

(1946) az MNM Természettud.-i Múz.-a Növénytárában a Kárpát-medencei virágos flórát magában foglaló hatalmas gyűjt, (akkor: Flora Hungarica, később Flora Carpato-Parmonica, ill. Herbárium Carpato-Pannonicum) kezelője (1947-től). Végezte, majd irányította azokat a II. vh. utáni gyűjtéseket, amelyek főként a természetvédelmi területek ritka fajaira és a háborúban elpusztult ritka fajok pótlására irányultak. Emellett áttekintette a virágos gyűjt.-i anyag állagát, irányította a szükséges gyűjt.-i átrendezéseket, és az új, korszerű alumíniumszekrényekbe való áthelyezést. A Növénytár ig.-jaként (1950-től) sikerült kiharcolnia, hogy a Tervhivatal biztosítsa a nem kevés pénzt az Akad. épületéből való kiköltözésre, a Növénytár új elhelyezésére, a Vajdahunyadvár barokk és reneszánsz épületének ehhez szükséges felújítására. Irányította a nagy herbáriumok átköltöztetését az új helyre (1951), vmint az ősnövénytani gyűjt, áttelepülését (1952). Az új helyen lehetőséget teremtett palinológiai, algológiai és mikológiái laboratórium kialakítására is. A Vajdahunyadvárban tervei alapján nyüt meg az első m. Növénytani Kiáll. (1953), amely három évvel később jelentősen kibővült és megújult. Soó Rezsővel együtt szervezte és koordinálta az egész hazai botanikát megmozgató növényföldrajzi térképezési munkát. Az eredmények publikálására megindította és szerkesztette a Magyar Tájak Növény- takarója c., német nyelvű könyvsorozatot. Az