Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
W
Wellner 954 hez. 7. Szerk. Domanovszky Sándor. Bp., 1933); A Rákóczi-birtokok sorsa (in: Rákóczi emlékkönyv, II. Szerk. Lukinich Imre. Bp., 1935, 91-122.); Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Átdolg. (Bp., 1936); Mezőgazdaságtörténetünk új útjai (in: Domanovszky-Emlékkönyv. Bp., 1937); Az ónodi országgyűlés történetéhez (in: Szentpétery-Emlékkönyv. Bp., 1938); Barokk és felvilágosodás (Magyar művelődéstörténet. IV. Főszerk. Domanovszky Sándor. Szerk. W. I. Bp., 1941, 5-107.); Parasztmozgalmak a XVIII, században. Hadrovics Lászlóval (Bp., 1951); Tessedik Sámuel (Bp., 1954); A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt (A történettudomány kérdései. 23. Bp., 1955); Beszámoló az MTA Agrártörténeti Bizottságának támogatásával illetőleg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumhoz telepített akadémiai Agrártörténeti Kutatóhely keretében folyó agrártörténeti forrásfeltáró munkáról. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum vizsgálatai számítógéppel (Bp., 1975, 110.); A magyar mezőgazdaság a XVIII, században (Agrártörténeti tanulmányok 6. Bp., 1979); Bél Mátyás. 1684-1749 (Történelmi Szemle, 22., 1979, 2., 381-391.); Gazdasági élet. Mezőgazdaság, (in: Magyarország története. 1686-1790. Bp., 1989, 507- 627.); A habsburgi abszolutizmus és a magyar agrár- fejlődés a XVIII. században (Magyar Tudomány, 37., 1992, 10., 1219-1227.); 18. századi agrártörténelem. Válogatás W. I. agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei. Miskolc, 1999). írod.: Glatz Ferenc: W. I. (História, 1994, 8., 12- 13.); Pintér János: Emlékeim W. I.-ről (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1992-1994. Bp., 1994, 11-14.); Gunst Péter: W. I. (Századok, 1995.1., 243-252.). Beck Tibor Wellner István (1924. szept. 6. Bp. - 1991. aug. 7. Trieben, Ausztria): jogász, régész, múzeumi csoportvezető. - Apja Velner László építész, anyja Vajda Olga statisztikus. - A Pázmány Péter Tudományegy.-en jogi doktorátust szerzett (1947), elvégezte a bp.-i műegy. nyomdaipari tant.-át. A Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási, majd Tájékoztatási Osztályán dolgozott (1949-1950), közben négy féléven át ókori régészetet hallgatott a bp.-i tudományegy. BTK-n. A BTM munkatársaként előbb az Aquincumi Múz.- ban, majd a BTM Régészeti és Ásatási Intőben (V. kér., Károlyi M. u. 16.) dolgozott (1953-ig). Ismét a BTM Régészeti Osztályának munkatársa (1955-1974), a Római Csoport vezetője (1972-1974). - Múz.-i munkássága elsősorban az aquincumi kutatásokhoz kapcsolódott. 1956-tól folyamatosan vezetett ásatásokat és leletmentéseket a Vörösvári úton és környékén, a római canabae (polgárváros) területén, az óbudai Gázgyárban, ill. a II. kér.-ben, a Frankel Leó, a Lajos és a Gyorskocsi utcában, vmint a Gellért-hegy D-i oldalában. Utolsó feltárását a Búvár utcában a BTM-ből való távozása miatt kollégái fejezték be. Leletmentéseit folyamatosan közölte a Régészeti Füzetek és az Archaeologiai Értesítő hasábjain (1956-1973). Régészeti tevékenységének kiemelkedő állomása a III. ker.-i Meggyfa utcában feltárt ún. Hercules-villa; ennek maradványai és híressé vált mozaikpadlói fölé kitartó munkájának köszönhetően védőépület került, amely múz.-i kiállító- helyként 1968-ban nyílt meg a nagyközönség előtt. Tud.-os feldolgozó munkájában foglalkozott az aquincumi canabae villaépületeivel, a mo.-i római kori épületek belső díszítőművészetével, az óbudai helytartói palota építésének kronológiai problémáival, vmint vallástörténeti kérdésekkel és limeskutatásokkal is. Történelmi és művészet- történeti témák is foglalkoztatták, így a régi budai és pesti látképekről (1972), Tiepolo, Canaletto és Guardi munkásságáról (1978), vmint a budai Vár reneszánsz kerti építményeiről (1981) is jelentek meg munkái. A Budapest Lexikonban és a Budapest Enciklopédiában több, római kori címszó elkészítését vállalta. - A BTM-ből való távozása után, pályafutásának utolsó szakaszában tud.-os igénynyel megírt útikönyveket (Milánó; Budapest; Ciprus; Velencétől-Rómáig; Rómából Szicíliába; Firenze; Eger; Balaton) jelentetett meg a Corvina és a Panoráma Kiadónál. Útikönyveihez mindig a helyszínen gyűjtött adatokat, ezért sokat járt külföldön, így ösztöndíjjal Bulgáriában, Jugoszláviában, Görögo.-ban, ill. kiküldetéssel Olaszo.-ban, Ausztriában, Németo.-ban. Utolsó útjáról, Olaszo.-ból visszatérőben autóbusz-baleset áldozata lett. - Az Okortud.-i Társaság és a M. Régészeti Társulat tagja. A Budapest Régiségei c. múz.-i kiadványsorozat XXII-XX1II. kötetének szerkesztője. F. m.: Aquincumi mozaikok (Bp., 1962); The Hercules villa in Aquincum (Acta Archaeologica Hungarica, 21., 1969, 235-271.); Az aquincumi helytartói palota
