Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
941 Visnya velet szerzett (1906). A székelyudvarhelyi koll. tanára (1906-tól); diákjaival mintaszerű isk.-i néprajzi gyűjt.-t hozott létre. Kolozsváron finnugor nyelvészetből doktorált (1906), majd szülővárosában népnyelvkutatást végzett. Nagyszalontai tanárként az Arany János-kultuszt kutatta, fáradozott az „Arany reáliák múz.- ának" létrehozásán, amit az I. vh. megakadályozott. Politikai okból megvált a tanári pályától (1919), s az MNM Néprajzi Osztályának munkatársa lett; múzeumőr (1922-től). Részt vett a múz. átköltöztetésében a Könyves Kálmán körúti gimn. épületébe (1924- 1925), majd az új kiáll, megvalósításában (1929). Érdeklődése a tárgyi és szellemi néprajznak csaknem minden területére kiterjedt, s elméleti és tudománytörténeti kérdésekkel is foglalkozott. Múz.-i munkájának fókuszában a népművészet állt, közreműködött az 1924-ben megindított Magyar Népművészet sorozat munkáiban, több füzetet írt (Dunántúli bútorok 1. Székek; Székely hímzések; A bakony-balatonvidéki kőépítkezés). Bátky Zsigmonddal és Györffy Istvánnal együtt elkészítette a m. népművészet első áttekintő rendszerezését (1928), a velük együtt megvalósított négykötetes néprajzi kézikönyv részére a díszítőművészet és a bútor nagy fejezeteit írta (1933-1935). Alapvető tanulmányai jelentek meg a népi hangszerekről és a világítóeszközökről. Behatóan foglalkozott az etnikai csoportok kérdésével. A művelődéstörténeti, néprajzi és nyelvészeti szemlélet együttes érvényesítése jellemezte több jelentős feldolgozását, mint pl. A magyar jelleg a néprajz tükrében (1939), Népi és úri műveltség összefüggései a tárgyi néprajzban (1941) c. tanulmányait. A Közgyűjt.-ek Orsz. Főfelügyelőségének munkatársaként (1936- tól) a vidéki múz.-ok működését irányította. A Néprajzi Int. ig.-ja (1941-1945). A kolozsvári egy.-en (1940-től), majd a bp.-i tudo- mányegy.-en a néprajz ny. r. tanára (1941- től). Sokat tett Erdély, a Dunántúl és a Felföld néprajzának feltárása érdekében. Érdeme - idegen nyelvű publikációi révén - am. néprajzi és népművészeti kutatások eredményeinek külföldi népszerűsítése. - Az MTA 1. tagja (1945). F. m.: A tordai nyelvjárás (Bp., 1906); Aranyék háza (Nagyvárad, 1917); Arany népe. Arany tárgyi néprajzának vázlata (Nagyvárad, 1919); Erdélyi magyarság, Népművészet (Bp., 1920); Székely szőnyegek (Bp., 1928); Magyar népművészet. Bátky Zsigmonddal és Györffy Istvánnal (Bp., 1928); Hungarian peasant customs (Bp., 1932); Tiszafüredi cserépedények (Bp., 1932); Hungarian dances (Bp., 1937); Etnikai csoportok, vidékek (Bp., 1938); Erdélyi népélet (Bp., 1941). írod.: Palotay Gertrud: V. K. (Ethnographia, LVII., 1946, 113-116.); Szemlélet, módszer és eredmény Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly munkásságában (uo., LXXXV., 1974, 153-187.; Hoffmann Tamás, Szabó T. Attila, Kresz Mária, Kovács Ágnes, Vargha László tanulmányai); MÉL II.: 1006. - Bibi.: Varga Mária: V. K. irodalmi munkássága (Index Ethnographicus, Bp., 1960. V. 1.). Selmeczi Kovács Attila Visnya Aladár (1878. febr. 5. Pécs - 1959. márc. 22. Kőszeg): tanár, természettudós, biológus, múzeumigazgató. - A Kir. M. Tudo- mányegy. BTK-n - az Eötvös Collegium tagjaként - mennyiségtant és természet- tant hallgatott. Kö- zépisk.-i matematika és természettan szakos tanári diplomát (1901), majd bölcsé- szetdoktori oklevelét szerzett (1902; Mo.- on az elsők között doktorált matematikából). A bp.-i műegy. Mathematikai Tanszékén mb. adjunktus (1900-1902), Nagyváradon, az Állami Főreálisk. tanára (1903 nyarától). Ausztriai, franciao.-i, olaszo.-i és hollandiai tanulmányúton járt, Göttingenben Albert Einstein előadásait is hallgatta (1907. szept.-től). A bp.-i Mária Terézia Leány- gimn. tanára (1908-1914), a soproni Felsőbb Leányisk. ideiglenesen meghívott (1914. szept. 12-étől), majd kinevezett ig.-ja (1915. márc. 5-étől), a gimn. udvarán felállított meteorológiai állomás vezetője (1918. nov.-től). A Tanácsköztársaság eszméi melletti kiállása miatt őrizetbe vették (1919), majd állásá-
