Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
937 Vértes jeles lelőhelyén (1958-1959); az ottani ma- mutvadász-telep és a régészeti leletanyag külön jelentősége, hogy a Kárpát-medencét bekapcsolta az európai középső paleolitikum történeti folyamataiba. E leletegyüttes nyilvántartására alkalmazta először a kétsoros lyukszegély-kártyát, továbbfejlesztve, és az őskőkori anyaghoz igazítva a fiatalabb korú régészeti leletanyagokra kidolgozott módszert. A feldolgozás során a matematikai statisztika lehetőségeivel élve szabatos, számszerűen meghatározható, objektív információkhoz jutott. A Baradla-barlangban (1959), a sümegi neolit kovabányában (1960) dolgozott, majd feltárta Árka felső paleolit telepet (1960-1963). 1960-ban szemléletében, tud.-os módszereiben korát messze megelőző kísérleti kiáll.-t rendezett; a technikai kivitelezés elégtelen színvonala miatt állandósult problémák („dilikiállítás") ellenére a szakmailag hiteles, ám a száraz tényeket rendkívül szórakoztatóan értelmező és illusztráló kiáll, azóta is legenda szakmai körökben. 1962-től igen eredményes külföldi tanulmányutakat tett Ausztriában, Olaszo.-ban és Izraelben (Karmel-hegyi barlangok). Szakmai karrierjének betetőzése Vértesszőlős alsó paleolit lelőhely feltárása és feldolgozása (1963-tól haláláig). A mésztufa bánya rétegei közül kiásott, többrétegű alsó paleolit lelőhely, 8000 eszköz, a sokoldalú, gazdag természettud.-os kísérőanyag és a Homo erectus-marad- ványok meghozták számára a nagy nemzetközi elismerést. A SZU-ban egy konferencia résztvevője (1963); a következő évtől már tanulmányútjait is a vértesszőlősi lelőhelynek rendelte alá. Az előember kultúráját kereste és kutatta Franciao.-ban (1964), majd az USA-ban, Angliában (1965), 1966. évi K-afri- kai útján L. S. B. Leaky vendége, végül Indiában töltött két hónapot (1968). A vértesszőlősi ásatásokkal, a feldolgozást végző munkaközösség megszervezésével, a bemutató- hely építésével párhuzamosan Bodrogke- resztúr-Henyén ásott (1963). Nemzetközi kezdeményezésre megszervezte a Szeleta- szimpóziumot (1966. szept.); célja a „Szeleti- en" terminológia régészeti-természettud.-os tartalmának körvonalazása volt. 1967-ben az őskőkori technológia fejlődéséről publikált dolgozatának alapgondolata az volt, hogy a kőeszközök matematikailag kifejezhető technológiai jellegei információkat tartalmaznak készítőik szellemi és manuális fejlettségéről, s a fejlődés útja és a gyorsulás mértéke egy képletben megfogalmazható. Szakmai karrierje csúcsán, a vértesszőlősi ásatások befejezése, a lelőhelyen felépített Bemutatóhely megnyitása után, Kavicsösvény c. könyve kéziratának lezárásakor érte a halál. Az 1990-ben megjelent, akad.-i nívódíjjal kitüntetett Vér- tesszőlős-monográfiát a szerzők ~ emlékének ajánlották. - A II. vh. után megváltozott személyi-tárgyi feltételekkel, szemlélettel meginduló hazai őskőkor-kutatás meghatározó egyénisége volt. Rövidre szabott, bő két évtizedes szakmai karrierjét kíméletlen munkával, szívós és kitartó önképzéssel alapozta meg. Tud.-os pályáját a hagyományos módszerekkel szemben új lehetőségeket kutató kíváncsiság jellemezte. Három szakkönyve, több monografikus feldolgozása (Istállós-kő, Sümeg, Árka), 90-nél több tud.-os dolgozata jelent meg. Számos ismeretterjesztő cikkben, két személyes hangvételű könyvben, rádióelőadásban, tv-sorozatban, új szemléletű kiáll.-on ismertette eredményeit. - A föld- és ásványtud.-ok kandidátusa (1957; a barlangi üledékeken végzett, újszerű vizsgálatok, a komplex elemzés eredményeként), a történe- lemtud.-ok doktora (1965; a hazai őskőkor és átmeneti kőkor emlékeinek összefoglalása alapján, amely a Régészeti kézikönyv I. kötetében jelent meg). F. m.: Medveemberek krónikája (Bp., 1957); Kavicsösvény. A vértesszőlősi előember regénye (Bp., 1969); Istállóskő. Szerk., társszerző (Acta Archaeologica Hungarica, 5., 1955, 111-291.); Das Moustérien in Ungarn (Eiszeitalter und Gegenwart, 10., 1959, 21- 40.); Untersuchungen an Höhlensedimenten (Régészeti Füzetek. Ser. II. 7., 1959); Die Altsteinzeit der südlichen Donaugebiet (Quartär, 12., 1960, 53-105.); Tata, eine mittelpaläolithische Travertinsiedlung in Ungarn. Szerk., társszerző (Archaeologica Hungarica, 43., 1964); Az őskőkor és átmeneti kőkor emlékei Magyarországon (Régészeti kézikönyv. I. Bp., 1965); Upper Biharúin (Intermindel) Pebble-Industry Occupation Site in Western Hungary. Kretzoi Miklóssal (Current Anthropology, 6/1., 1965. febr., 74-87.). Irod.: Kretzoi Miklós: V. L. (Archaeologiai Értesítő, 1968,262.); Tasnádi Kubacska András: Dr. V. L. emlékezete (Földtani Közlemények, 1969. 4.); MTL: 852-853.; MÉL III.: 838. Dobosi Viola
