Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
931 Vattai Vaszkó Ákos (1921. szept. 15. Bp. - 1995. ápr. 26. Bp.): jogász, történész, mb. múzeumi főigazgató. - A Pázmány Péter Tudo- mányegy.-en tanult. A MÁV Bp.-i Igazgatóságán, majd a Vasúti Kutatóint.-ben (VATUKI) dolgozott; az utóbbi helyen kezdte meg vasúttörténeti kutatásait (1957-től). Jelentős részt vállalt - az 1966-ig a VATUKI felügyelete alatt álló - Közlekedési Múz. (KM) háború utáni újjáépítésében, újjászervezésében. Óriási szerepe volt a múz. 1964. évi újra- nyitásában, ill. az állandó kiáll, felépítésében. A múz.-i munka érdekében elvégezte az ELTE BTK történelem szakát. A Tud.-os Muzeológiai Osztály vezetője (1968), a múz. mb. főig.-ja (1977-1980), a KM munkatársa (1980-tól haláláig). Döntő szerepet játszott a KM hazai és nemzetközi meg- és elismertetésében. A vasúttörténeti kutatások nemzetközi szaktekintélye. Nevéhez fűződik a KM vasúti gyűjt.-ének jelentős fejlesztése és tud.-os rendszerezése. Az első olyan kutató volt a KM- ben, aki felismerte, hogy a műszaki múz.-ok nem maradhatnak meg tisztán a technikai ismeretek, a technikatörténeti adatok közvetítése mellett, hanem egyéb területek, pl. a köztörténet, képzőművészet felé is nyitniuk kell. F. m.: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Czére Bélával (Bp., 1970; 2. kiad. 1984); Vasúti gyűjtemény (Közlekedési Múzeum Évkönyve, I., 1896-1971. Bp., 1971). Molnár Erzsébet Vattai Erzsébet, Fehér Gézáné (1919. nov. 4. Erzsébetfalva - 1967. márc. 25. Bp.): művészettörténész. - Férje Fehér Géza régész. - A Pázmány Péter Tudo- mányegy. BTK-n Ge- revich Tibor vezetésével művészettörténeti, keresztény régészeti és néprajzi tanulmányokat folytatott (1942-től). Cseh-ma- gyar művészeti kapcsolatok a középkorban c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1948). Az akkor Orsz. Történeti Múz. nevet viselő MNM önkéntes gyakornoka (1948. nov.-től), kinevezett munkatársa (1949. máj. 15.-étől). Különféle múz.-i munkák után a 11-17. sz.-i ötvösség remekeit őrző, európai szintű középkori ötvösgyűjt. kezelésével bízták meg. A háborús károk, elrejtések miatt teljesen rendezetlen állapotban lévő gyűjt, újrarendezése hatalmas munkát jelentett; ~ a tárgyakat a készítő mesterek, ill. városok szerint csoportosította, időt szakítva arra is, hogy a régi anyag legalább egy részénél megpróbálja azonosítani az eredeti leltári számokat. Részt vett számos nagyobb és időszaki kiáll., vmint a „múz.-i hónapok" sorozat első tárlatainak - pl. Az MNM 16-17. sz.-i kincsei, a Reneszánsz ékszerek, a Hann Sebestyén-kiáll. - megrendezésében; a kiáll.-okhoz népszerűsítő füzeteket írt. Aktívan dolgozott a külföldön rendezett első nagyobb m. művészeti kiáll.-ok előkészítésében (London, 1966; Párizs, 1967). Tanulmányaival a m. ötvösség történetének megismerését gazdagította. Három nagy téma kidolgozását, bevezetésként pedig az ötvösmesterség és a szerszámok történetének megírását tervezte. 1. A középkori ezüstleletek feldolgozása során gondos elemzéssel ismertette az addig csak egy-egy mutatósabb darab révén ismert bp.-i leletet, a körmendi és a kölesdi ezüstkincset; mindhárom együttes a gótikus ötvösség kiemelkedő emlékei közé tartozik. Az Agnus Dei-csészét ismertető dolgozata egészíti ki a fenti témakört. 2. Tervezte Bp. középkori ötvösségének feldolgozását; e témakörben a bp.-i ezüstlelet, vmint a margitszigeti korona és gyűrű gondos ismertetése készült el. 3. A régi m. ékszerek történetének összefoglalásához feldolgozta a középkori titkos pecsétgyűrű történetét, s ide tartoznak a margitszigeti koronáról és a kincsleletek ékszereiről írt munkái is. Foglalkozott a későbbi korok ötvösremekeivel is, pl. részletesen feldolgozta a Nádasdy- és a Pálffy-serleget. Már súlyos betegen jutott el Isztambulba (1966), hogy az ottani m. vonatkozású emlékeket tanulmányozza; élményeit, megfigyeléseit a Top Kapu Szeráj ismertetésében foglalta össze. F. m.: Néhány adat az ötvösmesterség és szerszámok történetéhez (Archaeologiai Értesítő, 80., 1953, 151- 158.); Budapesti ezüstlelet a XV-XVI. századból (Buda-