Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Ü - V

929

Vásárhelyi

28-30.); Szinnyei XIV.: 973-974.; Boér Hunor-Bíró Rózsa: A Székely Nemzeti Múzeum kezdetei, 1875-1881 (Acta - 2001/2., Sepsiszentgyörgy, 2002).

Boér Hunor

Vásárhelyi István (1889. máj. 29. Jászberény - 1968. márc. 17. Miskolc?): zoológus. - A Jászberényi Földmíves-isk. elvégzése után különböző uradalmaknál (Jászberény környékén, Pusztapón [ma Kétpó, 1925-1926], Felsőmérán [1927-1928]) dolgozott. A miskolci erdészethez került (1929), s a Lillafüred fölötti Garadna-völ- gyi pisztrángkeltető telepen élt (1932-től).

1958-ban vonult nyugállományba. Tud.-os pályájának meghatározó élménye a Herman Ottóval való személyes találkozás

(1905), akinek életműve mindvégig példakép maradt számára. Egy.-i végzettség híján a tud.-os körök nehezen, vagy nem fogadták el eredményeit; többek között ez az oka, hogy 1936 után évekig álnéven (Berényi Vilmos, Újhelyi István) kényszerült publikálni. Szerteágazó életműve öt fő tevékenység köré csoportosult: emlőstani kutatások (51 közlemény), madártani megfigyelések (59 közlemény), a hazai halfauna kutatása (19 közlemény), a kétéltűek és hüllők életmódjának vizsgálata (8 közlemény), csigák, bogarak gyűjtése (3 közlemény). Első tud.-os publikációjában a földikutya életmódját ismertette (1926). A munka alapjául az a kétéves megfigyeléssorozat szolgált, amelyet pusztapói tartózkodása alatt végzett. Ekkor számtalan járatot ásott ki, és fogságban is tartott földikutyákat. Fontos megfigyeléseket tett és közölt írásaiban a csíkos szöcskeegérről, a mezei pocok túlszaporodásáról, a vakond és a kósza pocok járatáról, a róka táplálkozásáról stb. Szoros kapcsolatban állt Éhik Gyulával, az MNM emlősgyűjt.-ének akkori vezetőjével, aki ~ több munkáját is bemutatta a M. Kir. Természettud.-i Társulat ülésein. ~ madártani megfigyelései egész életét végigkísérték, bükki tartózkodása alatt több ezer példány begy-, ill. gyomor- tartalmat vizsgált meg. A fészkeknél talált több mint 4000 állatmaradvány alapján öt éven át kísérte figyelemmel a vándorsólyom táplálkozását (1929-1933). Élete második felének (1936-1968) fő tevékenysége a halak kutatása; különösen jelentősek a pisztráng, a harcsa és a tok életmódját, táplálkozását vizsgáló munkái. Sokat foglalkozott a pontyfélék garatfogával, a fogaknak a fajok elkülönítésében játszott szerepével. Talán legismertebb könyve, A kétéltűek és hüllők hasznáról és káráról tud.-os igénnyel megírt ismeretterjesztő munka

(1965), megállapításai ma is érvényesek. Megfigyeléseivel megalapozta a hazai gerinces állatok viselkedéstanát. Összesen 7 könyve és mintegy 139 cikke jelent meg életében, de legalább 50-re tehető kéziratban maradt publikációinak száma. Szakírói tevékenysége mellett kiterjedt gyűjtőtevékenységet is folytatott. 6000 db-ból álló, alkoholban őrzött embriógyűjt.-e a II. vh. idején szinte teljesen megsemmisült. Százezres nagyságrendű csiga-, vmint több ezer db-ot számláló halcsontgyűjt.-e a miskolci Herman Ottó Miíz.-ba került. Emlősgyűjt.-ének zöme a M. Természettud.-i Múz. Adattárát gazdagítja, míg egy kisebb anyag (bőrbe tömött emlősök, koponyák) a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múz-ba került. Több ezer db-os bogár- gyűjt.-e - ezek zöme a bükki Garadna- vögyből származik - szintén a bp.-i Természettud.-i Múz.-ban található. - Jászberényben a temető mellett egy új utat neveztek el róla.

F. m.: Adatok a földikutya (Spalax hungaricus hun- garicus NHRG.) életmódjának ismeretéhez (Állattani Közlemények, 23., 1926,169-178.); A rák életmódja, fogása, elterjedése és telepítése (Bp., 1943); A pézsmapocok (Fiber zibethicus L.) (Bp., 1943); Hasznos és káros vademlősök (Bp., 1958); Magyarország halai írásban és képekben (Miskolc, 1961); Pisztrángtenyésztés (Bp., 1963); A kétéltűek és hüllők hasznáról és káráról (Bp., 1965); A harcsa (Bp., 1968). írod.: Czájlik Péter: V. I. (Szolnok megyei múzeumok kiállításvezetői. Jászberény, 1989); Szabó Béla: A garadnai polihisztor. V. I. arcképe (Széphalom. Magyar írók szövetsége miskolci csoportjának folyóirata, 1., 1955,104-107.); Varga András:

V. I. gyűjteménye a miskolci Herman Ottó Múzeumban (2. Puhatestűek; 3. Puhatestűek - Halak; 4. Puhatestűek) (Folia historico-naturales Musei Matraensis, 6., 1980,147-158.; 7., 1981,71-79.; 10., 1985,53-61.).

Szél Győző-Horváth Csaba