Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
Vasady Nagy 928 fizetett múz.-i őr. 29 tárggyal vettek részt az első nemzetközi kiáll.-on (L'exposition préhis- torique arrangée a l 'occasion de la VUleme session du Congres International d 'Archéologie et d'Anthropologie Préhistoriques ä Budapest). ~ kötéstáblákból 16-17. sz.-i nyomtatványokat áztatott ki, amelyeket Szabó Károlynak küldött el Kolozsvárra; a pesti Székely Mívelődési és Közgazdasági Egyesületnek felterjesztette a 34 ív terjedelmű kat.-t (3522 tétel). ~ Kossuthhoz fordult, s megszerezte az 1848-1849. évi m. katonai érdemkereszt egyetlen, Erdély felszabadításáért Bemnek adományozott példányát. A múz. ügye fő szakmai-politikai támogatójának Pulszkyt nyerte meg. Az érdemrend sepsiszentgyörgyi bemutatása (~ programbeszéde, 1877. márc. 4.) után hat nappal Csereyné aláírta a Székely Nemzeti Múz. alapító levelét. Jún.- ban megfelelő berendezést kértek a tűzvédelem és egyéb biztonsági szempontok céljára, de a vm. megfelelő helyiséget sem biztosított a múz. számára; ezt többéves háborúskodás követte a hatóságokkal. Ősszel Besenyőre, Szacsvára, Bereckre tett régiség- tani kiszállást, szövetneműt válogatott a kolozsvári jótékony nőegyleti, ill. műipari és ipartörténeti kiáll.-ra, majd - miután az MTA-tól nem sikerült a múz. fenntartására pénzt szerezni - 1877-1878 telén estélyekkel (bál, műsoros est, színházi előadás; Csíksomlyó, Bárót, Sepsiszentgyörgy, Kéz- divásárhely, Kovásznál teremtettek pénzalapot. Koch Antallal levelezés útján megállapodott ősemlős-anyagok feldolgozására, kérésére az MTA szakkönyveket küldött, Pulszky ajánlólevelet adott az erdélyi régi könyvtárakban való kutatáshoz. Szabó Károly unikális hungarikumokat határozott meg, s mintegy félszáz isk. küldött saját kiadványt a múz.-nak. A feltételeket nem teljesítő vm. ellenében Pulszky és a székely országgyűlési képviselők segítségével a miniszterhez fordultak; 1879-ben ~ végre beköltöztethette Sepsiszentgyörgyre, a Székely Mikó-Tanoda felajánlott helyiségeibe a múz.-ot. ~ a min. által kinevezett őrnek tekintette magát, a vm. azonban megyei múz.-má szerette volna alakítani a csak kezelésébe adott közös székely múz.-ot, hogy kifelé ne tartozzon felelősséggel érte. A hatóságok szabadulni akartak -tói, de Csereyné kiállt mellette, s az egész Székelyföldet képviselő felelős testületre próbálták cserélni a hiúságában sértett vm.-i hatóságot (ezt csak jóval később, 1916-ban sikerült elérni). A patthelyzetben a múz. működése csaknem megbénult; elvették a kat.-t, megtiltották a levelezést, az adományok fogadását, a tárgyvásárlást. Az alapítók, a barátok, a szakma folytatta a háborút, - saját hektográffal sokszorosította az elképzeléseit alátámasztó dokumentációt, tüntetőleg nem megyei költségen cserélte le a főispán kifogásolta feliratokat. A múz.-ot megmentették, felújult a kapcsolat Fraknói Vilmossal, az MTA-val. A főispán felkérésére ösz- szeállította a múz. első évi költségvetésének tervét. Elhatalmasodó tüdőbaja miatt utolsó munkájaként egyesületi típusú alapszabály-tervezetet készített, és múzeumtörténeti Adatokat állított össze. Két nappal halála előtt megalakult a Székely Nemzeti Múz. első ig.-választmánya. Fennmaradt Szabó Károllyal, Ipolyi Arnolddal, Szilágyi Sándorral, Finály Henrikkel, Carl Goos-szal, Fraknói Vilmossal, Pulszky Ferenccel, Szent- katolnai Bálint Gáborral folytatott levelezése. Kolozsvári és brassói időszakában isk.- és nevelésügyi cikkeket írt, szépirodalmi próbálkozásai is voltak (Kolozsvári Közlöny, 1871; Magyar Polgár, 1872; Nemere, 1873-1874). - Álnevei: „Voltaire", Pazar Gyula, Zérus. - A Délmo.-i Történelmi és Régészeti Társulat, a M. Történelmi Társulat tagja. Nekrológját a Századok hozta; barátai, Jancsó Benedek és Sándor Kálmán emlékeztek meg róla (az Arad és Vidéke, az Ellenzék, a Magyarország és a Nagyvilág, a Marosvidék hasábjain). Sírkövére Nagy Géza is gyűjtetett, amelyet elsősorban Csereyné fizetett, de ennek 2001-ig a helyét sem kereste senki. Szilády Áron még - életében elnevezte róla a Tinódi első munkáját megőrző Vasady-kódexet, amely 1944-1945-ben, a menekítéskor tűnt el. F. m.: Gyakorlati örmény nyelvtan. Werthanes Jakudzsián vagy Verthanesz Jakutgián mechi- tarista szerzetessel (1876). írod.: Nagyvasad! V. N. Gy. (Adatok a Székely Nemzeti Múzeum Történetéhez, kézirat, 1881); Jancsó Benedek: V. N. Gy. (Arad és Vidéke, 1881); [Szentiványi Ignác]: V. N. Gy. (A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője, I., Sepsiszentgyörgy, 1890,
