Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
Várkonyi 926 ából Mo.-nak visszajuttatott, nagyszámú és nagy értékű műtárgy átvételében. Nyugállományba vonulása (1934) után legjelentősebb munkája a Műemlékek Orsz. Biz.-a megbízásából a m. várakról írott monográfiája, vmint Domanovszky Sándor főszerkesztésével készülő Magyar művelődéstörténet szerkesztésében és megírásában való részvétel volt. Bp. ostroma alatt, a dolgozó- szobájában érte a halál. - Első tud.-os eredményei a könyvészethez kapcsolódtak. Leggyakrabban a Magyar Könyvszemlében (1893— 1908), alkalomszerűen a Történelmi Tárban, az Iparművészetben, a Magyar Kritikában, az Akadémiai Értesítőben publikált. A gyulafehérvári Batthyáneumban, egy, az 1310-es évekből származó, ferences eredetű latin kódexben felfedezte a Gyulafehérvári Sorok néven ismertté vált, m. nyelvű glosszákat, egyik legrégibb nyelvemlékünket (1898). Intenzíven foglalkozott heraldikai és genealógiai témákkal is; ilyen tárgyú munkái a Turul (1897-1905) és az Archaeologiai Értesítő (1897-1922) hasábjain jelentek meg. A Turulban többek között tanulmányokat publikált a középkori m. sisakdíszekről, a középkori m. köriratú pecsétekről, a Szirmay, a Szent- benedeki, a Mileki, a Kulpi család, vmint Pozsony, Budafelhévíz és Vízakna város címeréről, ill. címeres leveleiről, az MNM címerkönyveiről, a Szalók nemzetségről és a Dessewffy családról. Az Archaeologiai Értesítőben a győri és a gyulafehérvári székesegyház, a soproni Szt. Mihály-templom középkori sírköveiről, vmint az Árpádok ábrázolásairól és a Szent Koronáról stb. értekezett. A család megkeresésére kezdett foglalkozni a losonczi Bánffy család levéltárának rendezésével; a levéltári anyag első, 1457-ig terjedő részét még közrebocsátotta (Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy-család történetéhez. 1. köt. 1214-1457. Szerk. Bp., 1908), de kassai megbízatása miatt a folytatást átadta Iványi Bélának, aki a ~ által kialakított rendszer, ill. a megírt kéziratok alapján befejezte a munkát. Kritikai és egyben hasonmás kiadásban közzétette az Ernst Lajos műgyűjtő által Németo.-ból megszerzett ún. Ernst-kódexet (1928), amely többek között Szt. István kisebb és nagyobb legendájának legrégibb kéziratát tartalmazza (Legenda Sancti Regis Stephani. Szt. István király legendái. A legrégibb kézirat alapján az Ernst-kódex hasonmásával közrebocsátotta, ford, és magyarázta Bp., 1928). - A Turul (Schönherr Gyulával, 1901-1906; egyedül, 1907-1908) és az Archaeologiai Értesítő szerkesztője (1915-től). - Az MTA történeti alosztályának 1. tagja (1915. székfoglalóját A középkori magyar művészet problémája címmel tartotta meg, 1916. ápr. 3.). A M. Heraldikai és Genealógiai Társaság ig. választmányi tagja (1899), másodelnöke (1927-től). F. m.: A gyulafehérvári Batthyányi könyvtár (Bp., 1899); A régi magyar könyvtár (in: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Bp., 1902); A Szalók nemzetség (Bp., 1902); Az Árpádok ábrázolása (Bp., 1908) ; A Kassai Múzeum az 1908. évben (Kassa, 1909) ; Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztálya kiállított gyűjteményeiben (Bp., 1929); A Magyar Nemzeti Múzeum (in: A magyar művelődés története. 1-2. köt. Szerk. Lukács György, Reiter László. Bp., 1929); Szent István koporsója (Bp., 1930); A Szent Korona (Bp., 1932); Műlapok a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztályában őrzött régi metszetű dúcokról. 1-2. sorozat. Hóman Bálinttal (Bp., 1932-1934); Magyar várak (Bp., 1932); Révai kis lexikona. A mindennapi élet és az összes ismeretek enciklopédiája. Szerk. (Bp., 1936); A magyar viselet a középkorban; A magyar viselet a középkor végén (in: Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor, Balanyi György stb. I—II. köt. Bp., 1939). írod.: B[ottló] B[éla]: V. E. (Turul, 1944-46, 37.); Tápay-Szabó Gabriella: V. E. (Századok, 79-80., 1945-46, 310-311.); Mihóková Mária: Slovník kosickych osobností 1848-1918 (Kosice, 1995); Szinnyei, XIV.: 931-933.; MÉL II.: 964.; Slovensky biograficky slovník. 6. (Martin, 1994). (A nekrológokban a születési és halálozási évszámok pontatlanok!) Mihóková Mária, Baják László Várkonyi Ede (1857. szept. 20. Szekszárd - 1894. okt. 3. Sepsiszentgyörgy): tanár, múzeumőr. - Piarista novicius Vácon, Nyitrán teológiát végzett. Tatán (1880-tól), majd Vácon tanított (1881-1883). Nyitrán latin és görög szakos tanári oklevelet szerzett (1883), Szegeden, majd Kolozsváron tanított. Kilépett a rendből. A ref. Székely Mikó-Koll. tanára (1889-től). Tanulmányutakat tett Olaszo.- ban, Svájcban, Franciao.-ban; tagja volt a Kossuth Lajost felkereső sepsiszentgyörgyi
