Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

U

Újszászy

914

főiskolai tapasztalatok (Bp., 1947); Comenius és Sárospatak (Pedagógiai Szemle, VIII., 1958.10., 939- 946.); Történelmi séták a sárospataki református temetőben. 1-2. (Miskolc, 1989); A Sárospataki Amerikai Magyar Református Gyűjtemény (A Tiszánin- neni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Évkönyve. Sárospatak, 1989/90. 17-23.).

írod.: Ú. K. emlékkönyv (Bp.-Sárospatak, 1996); Ú. K. emlékezete (klny., Sátoraljaújhely, 1997); PedLex III.: 594.

Szentimrei Mihályné

Újszászy Kálmánné, Palágyi Deák Ilona (1913. jan. 28. Sárospatak - 1999. jún. 11. Sárospatak): múzeumigazgató. - Apja Palágyi Deák Geyza tanár, néprajzkutató. Férje (1937. júl. 27-étől)

Újszászy Kálmán teológiai tanár, gyűjt.-i ig. - Teológiai főisk.-t végzett, majd ösztöndíjjal Németo.-ban járt (1936). A Sárospataki Tud.-os Gyűjt.-ek munkatársa (1948- tól); feladata az Adattár fényképarchívumának rendezése, katalogizálása volt. 34 551 db fényképet rendezett. Amerikai kőrútjukon (1965 ősze) férjével együtt összegyűjtötték és hazahozták az ott talált, a ref. magyarokra vonatkozó írásos dokumentumokat: könyveket, folyóiratokat, évkönyveket, jegyzőkönyveket, évi jelentéseket. Lerakták a több mint 7000 leltári egységből álló ún. Amerikai Magyar Gyűjt, alapjait. A Tud.-os Gyűjt.-ek Máz.-rínak ig.-ja (1972-től); kiáll.- okat rendezett, anyagot gyűjtött, azt szakszerűen katalogizálta, a ref. gyülekezetekből bekerült, úrihímzéses úrasztali térítőkét restaurálta. Nyugdíjasként a filmnegatívok rendezését, beírását végezte.

F. m.: A 19. század református úrasztali térítői (Kézirat, a család tulajdonában), írod.: Pocsainé Eperjesi Eszter: Ú. K. Deák Ilona köszöntése (Újszászy Kálmán Emlékkönyv. Bp.- Sárospatak, 1996, 600-601.); Pocsainé Eperjesi Eszter: Dr. Ú. K. Palágyi Deák Ilona (Múzeumi Hírlevél, 1999. 241-242.).

Pocsainé Eperjesi Eszter

Undi Mariska; ered. Springholz Mária (1877. jan. 31. Győr - 1959 Bp.): festőművész, grafikus, játék- és bútortervező iparművész. - Bp.-en, a Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan tanítványa volt. Népművészeti érdeklődése Körösfői-Kriesch Aladár hatására alakult ki, akit az erdélyi vakációk színhelyén, Diódon is többször felkeresett. Kiállított a gödöllői művészekkel, de nem lakott a településen. Az 1911/1912. tanévben a gödöllői szövőisk. tervezője. Munkáit 1904-ig, apja neve után, S. M. jelzéssel írta alá. 1904 után vette fel az egyik anyai ági ősétől származó Undi nevet, s ezután az USM szignót használta. Szabadkán rajztanár (1900-tól), majd állami ösztöndíjjal visz- szakerült Bp.-re. Az MNM Néprajzi Osztályán dolgozott, emellett az Iparrajzisk. női munkatermében díszítő festést, hímzést, faégetést és tervezést tanított (1905-ig). Angliai és párizsi tanulmányútjai után készítette el a Fehér Kereszt Kórház két várótermének freskóit (népmeserészletekkel, 1907), s festette meg népi témákkal (pl. zalai juhászok, mezőkövesdi almavásár, kalotaszegi aratás) az Aréna úti Népszálló éttermének és dohányzójának trapéz alakú falsíkjait (1914). 1913-ban a nagybányai szabadisk.-ban dolgozott. Népművészeti gyűjtőútjai Kalota- szegre, a Sárközbe, a Matyóföldre vezettek. Művei alapján a szecesszió összművészeti ideáljának követője, a mo.-i Arts and Crafts mozgalom egyik képviselője. - A St. Louis-i Világkiáll. bronzérme (Lindner Manóval, 1903), a Milánói nemzetközi kiáll, díszoklevele és aranyérme (1906), állami pasztell-díj

(1913), M. Képzőművésznők Egyesületének ezüstérme (1914), a Műbarátok 1000 koronás díja (1916); állami könyvillusztráció-díj (1925). - A Néprajzi Múz. sok eredeti tanulmányrajzát és akvarelljét őrzi.

F. m.: írásai: Kalotaszegi kályhacsempék és utcaajtók (Magyar Iparművészet, 1904, 215-225.); Művészi fejlődésem - tanulságaim (Magyar Iparművészet, 1912, 47-60.); Magyar hímvarró művészet (Bp.,

1934); „Magyar Kincsesláda" (Művészi, eredeti rajzés hímzésminták gyűjteménye): I. Sárközi fejkötőhímzések (Bp., 1932; új kiad. 1944); II. Magyar vonaldíszítés, metéléses síkformák és zsinórzás (Bp., 1933; új kiad. 1943); III. Kalotaszegi írásos hímzés (Bp., 1933; új kiad. 1943); IV. Torockó földje, népe és népművészete (Bp., 1934; új kiad. 1947); V. A Mezőség földje, né-