Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
895 Torma Torma Károly, csicsókeresztúri (1829. okt. 13. Kudu - 1897. febr. 28. vagy márc. 1. Porto d'Anzio, Olaszo.): jogász, régész, epigráfus. - Apja Torma József (1801-1864) történész, országgyűlési képviselő, aki maga is folytatott régészeti kutatást Alsó-Dosván, eredményeit a kolozsvári Nemzeti Társalkodó lapjain tette közzé. Nővére Torma Zsófia, az első m. régésznő. Apósa, Makray Sándor fizikus, csillagász. - A kolozsvári egy.-en jogi doktori oklevelet szerzett (1848). Pályafutásában a politikusi karrier és a tudósi életpálya szakaszai váltották egymást. Mo. és Erdély uniójának kimondását követően követte képviselőnek megválasztott apját a pesti országgyűlésbe, ahol maga is „diaetai írnok"-ként tevékenykedett (1848). Ekkor jó kapcsolatot épített ki Trefort Ágostonnal, Deák Ferenccel, gr. Andrássy Gyulával. Az 1848-1849. évi szabadságharcban fegyverrel harcolt, az 1849. évi fegyverletételt követően Biharban élő rokonainál talált menedéket. Ezt az időszakot használta ki a régészet iránti érdeklődésének öntevékeny fejlesztésére, ismereteinek bővítésére, bibliográfiai adatok gyűjtésére. A szerveződő erdélyi múz. számára felajánlotta értékes szakkönyvtárát (1856). Pályafutásának fordulópontját jelentette, hogy a Corpus Inscriptionum Latinarum daciai kötetének összeállítására a berlini Akad. megbízásából Erdélybe érkező Theodor Mommsen, a kor kiváló ókortörténésze és epigráfu- sa őt választotta munkatársául. Akad.-i székfoglalója (1865) többéves együttműködésük tud.-os eredményeit is magában foglalta. Az 1867. évi kiegyezést követően ismét politikai szereplést vállalt; Szolnok-Doboka vm. főispánja, majd a képviselőház alelnöke lett. A politikába hamar belefáradt, s ismét a régészeti kutatásnak szentelte idejét. A kolozsvári egy. jogi tanszékének tanára (1877. jan. 12-étől). Trefort Ágoston vallás- és köz- oktatásügyi miniszter felkérte a bp.-i tudo- mányegy. Archaeológiai Tanszékének vezetésére (1879-1887); a régészet mellett numizmatikát és epigráfiát is oktatott. Részt vett az aquincumi kutatások megindításában, s folyamatosan végzett ott feltárásokat (1880-1888). A katedrától és az ásató munkától is megválva Olaszo.-ba távozott; Rómában, majd Porto d'Anzioban élt (1892-től haláláig). - Archaeológusi diplomát nem szerzett, saját erejéből küzdötte fel magát a kor legjobb hazai régészei közé. Családi vagyona hosszú időszakon keresztül megélhetést biztosított számára, s kutatásainak költségeit is részben abból fedezte. Munkássága több területen is alapvető. Bár kutatásai kezdetben érintették a középkort is, maradandót a római kori provinciális régészet terén, az epigráfiában, a daciai limeskutatásban és az aquincumi kutatásokban alkotott. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverését követően elsősorban Dacia történeti irodalmát tanulmányozta. Ezzel kapcsolatos első írása is, amelyet a Kolozsvári Közlönyben tett közzé (1856). Erdély helyrajzában való jártassága és széles körű irodalmi ismeretei alapján lett Th. Mommsen munkatársa; ez a kapcsolat alapozta meg későbbi epigráfiai munkáit. Az elsősorban a daciai feliratok összegyűjtésére irányuló együttműködés 1858-ban Alsó-Ilosván kezdődött, s hamarosan kiterjedt egész E-Er- délyre. Az 1859-ben megnyílt Erdélyi Múz. első tud.-os ülésén ismertette első ásatásainak eredményét (1860). A Tabula Peutingeri- ana néven ismert római kori térkép alapján igyekezett a Dacia E-i részére vezető római út állomáshelyeit azonosítani; ezzel a daciai limeskutatás alapjait rakta le. Kutatásainak eredményeit - így az ilosvai római tábor feltárásának monográfiáját is - rendszeresen közreadta az Archaeologiai Közleményekben. Munkásságának ebben a szakaszában mintegy 500 feliratot közölt, és a daciai limes csaknem tucatnyi új táborhelyét fedezte fel. Érdemei akkor is elévülhetetlenek, ha munkáiban számos tévedés volt, amelyeket részben maga, részben a kortárs kutatók helyesbítettek. E csalódások miatt rövid időre ismét felfüggesztette régész pályafutását. A tudósi életpályához akkor tért vissza, mikor Trefort Ágoston rábízta Rómer Flóris megüresedett katedráját a bp.-i Archaeológiai Tanszéken. Emellett az MNM megbízásából a papföldi (=aquincumi polgárváros) és a csigadombi (=polgárvárosi amfiteátrum)
