Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

891

Toldy

és első művelője; megállapította a nagybányai és felsőbányái ásványok geokémiai rendszerét. Kiterjedt hazai gyűjtőmunkája során jelentős tud.-os és kiáll.-i anyagot gyűjtött a vulkáni kőzetek és kísérő ásványaik (Velencei-hg., Eperjes-Tokaji-hg.), teleptani anyag (bauxit: Bakony; ólom-cink ércesedés: Mátra; olaj: Dunántúl) és kőzetek (metamorf: Sopron-Kőszegi-hg.; üledékes: Mecsek) köréből. A szatmári bányavidéken

(1944), Ausztriában, Csehszlovákiában, Németo.-ban, Norvégiában, Olaszo.-ban, Svájcban, Svédo.-ban járt tanulmány- és gyűjtőúton. -152 közleménye jelent meg m. és német nyelven, főként az Annales histori- co-naturales Musei Nationalis Hungarici, a Centralblatt fiir Mineralogie, a Földtani Közlöny, a Mathematikai és Természettudományi Értesítő, a Neues Jahrbuch für Mineralogie és a Zeitschrift für Kristatallographie c. folyóiratban. 25 népszerűsítő cikke jelent meg kristályszerkezeti, ásványtani és geokémiai témákról, új felfedezésekről, főként a Búvár és a Természettudományi Közlöny c. folyóiratban. A rádióban népszerűsítő előadásokat tartott. A Földtani Közlöny szerkesztőbiz.-ának tagja, főszerkesztője (1954). - A Magyarhoni Földtani Társulat tagja (1917-1964), másfél évtizeden keresztül választmányi tag, a Geokémiai Szakosztály első elnöke (1952— 1953?). A Kir. M. Természettud.-i Társulat választmányi, a Deutsche Mineralogische Gesellschaft és a Wiener Mineralogische Gesellschaft r. tagja; - A föld- és ásványtani tud.-ok kandidátusa (1952), doktora (1956; A kristályalaktan fő kérdései c. értekezésével). Az MTA 1. tagja (1941), tanácskozó taggá minősítették vissza (1949), a döntést érvénytelenítették (1989); az MTA Műszaki Tud.-ok Osztálya Geokémiai Biz.-ának tagja. - A Kir. M. Természettud.-i Társulat Bugát-díja

(1935), Rauer Ferenc-díj (1938; Kristálykémia c. munkájáért), MTA-díj (1944; Egy geokémiai szabály és alkalmazása c. dolgozatáért), a Magyarhoni Földtani Társulat Vendl Mária-ala- pítvány díja és emlékérem (1965; posztumusz). - Az ELTE Ásványtani Tanszéke kiemelkedő diákköri munkák elismerésére 1984-től —emlékérmet adományoz.

F. m.: Kristályszerkesztés (Bp., 1925); Az elemek geokémiai eloszlása (Természettudományi Közlöny, 1923,52-54.); Magyarország meteoritgyűjt.-ei. Vendl

Máriával (Bp., 1951); Cinkfauserit, új ásvány Felsőbányáról (Földtani Közlöny, 79., 1949, 68-69.); Mauritzit, ein neues Mineral von Erdőbénye (Ungarn) (Neues Jahrbuch für Mineralogie, 1957, 33-39.). írod.: Bidló Gábor: Dr. T. L. élete és munkássága (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 13., 1992, 43-46.); Ravasz, Csaba: László Tokody (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici,

57., 1965, 714.; bibl.-val); Sztrókay Kálmán: Dr. T. L. emlékezete (Földtani Közlöny, 95., 1965, 286-291.); Vincze-Szeberényi, H.: Dr. László Tokodys Andenken (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 76., 1984, 9-10.); MÉL II.: 872.

Szendrei Géza

Toldy László (1846. aug. 17. Pest - 1919. márc. 24. Bp.): történész, műfordító, főlevél- tárnok. - Apja Toldy Ferenc (1805-1875) irodalomtörténész, fia ifj. Toldy László (1882— 1929) zenetörténész. - Papnövendék az esztergomi érseki egy- házm.-ben. Flittud.-i tanulmányait a bécsi Pazmaneumban szigorlattal fejezte be

(1868), majd jogi és bölcsészdoktori címet szerzett. A bécsi Theresianum m. történelem és földrajztanára, egyúttal tanulmányi felügyelője (1869. okt. 1-jétől). Simor János érsek szentelte pappá (1869. okt. 15.). Nevelői ambícióit feladva tabáni segédlelkész (1874- 1880). Kilépett a papság kebeléből (1880). A bp.-i Kereskedelmi Akad. segédtanára (1882-től), majd az orsz. kiáll, külföldi biz.- ának jegyzője. Részt vett a Kisfaludy Társaság nagy vállalkozásaiban, Moliére, ill. H. de Balzac műveinek magyarra fordításában (1863-1883). Német és francia nyelvű természetföldrajzi, valláselméleti, történeti munkákat fordított és dolgozott át, irodalomtörténeti cikkeket publikált, pótlásokat készített a Régi Magyar Könyvtár (RMK) kakához, szerkesztette a Magyar Ifjúság Lapját (1884-1885), a Katholikus Hitszónokot (1878— 1879), több eredeti történeti összefoglalást is írt. Klösz György pesti fényképésszel együtt, az orsz. kiáll, tiszteletére, Hazánk jelesei (1885) címmel fényképes album elkészítését