Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

889

Toborffy

tott, amelyek eredményeiről a múz. Értesítőjében számolt be (1904-1909). Az 1905-ben megalakult bp.-i (kir. m. egy.-i) Természetrajzi Szövetség szervezője, alapító tagja, első főtitkára, rövid ideig elnöke; a szövetség céljai között szerepelt a természettud.-i szakokon tanuló egy.-i hallgatók továbbképzése, a főváros környéke természetrajzi kincseinek egybegyűjtése és feldolgozása egy később megalapítandó fővárosi természettud.-i múz. számára. Az MNM Növénytani Osztályán napidíjas gyakornok (1909. szept. 4-étől); a virágosnövény-gyűjt.-ek rendezésében segédkezett, majd Filarszky Nándor ig. a zuzmógyűjt. rendezésével bízta meg; személyében a zuzmógyűjt. először kapott önálló kezelőt. Közös növénygyűjtő kirándulásokon vett részt múz.-i társai, Kümmer- le Jenő, Szepesfalvy (Szurák) János, Filarszky Nándor és Jávorka Sándor társaságában a Budai-hegység, a Pilis, a Visegrádi-hegység, az Alföld és a Magas-Tátra területén. Tevékeny részt vállalt a Növénytár fontos csereanyagát képező Flora Hungarica exsiccata zuzmóanyagának begyűjtésében, feldolgozásában, összeállításában. Virágos növényeket is gyűjtött. Az exsiccata számos példánya ~ gyűjtéséből származik, pl. a 30/11. sorszám alatt futó, híres Szt. György-hegyi Notholaena marantae. Tartalmas szakmai kapcsolatot tartott fenn korának neves külföldi lichenológusaival, pl. Alexander Zahl- brucknerrel, baráti kapcsolat fűzte Szepesfalvy Jánoshoz. Hét megjelent lichenológiai munkájában három, a tud.-ra nézve új ta- xont írt le, róla egy fajt neveztek el (Peltigera timkói Gyelnik). Felfedezései közé tartozik több zuzmófajunk, pl. a ritkaságnak számító Cetraria aculeata a Vác melletti katonai gyakorlótérről, a Cladonia magyarica. Utolsó három dolgozatát, így a Kitaibel Pál növény- gyűjt.-ének zuzmóit ismertető cikkét is múz.-i kollégái (Kőfaragó-Gyelnik Vilmos, Szepesfalvy János) rendezték sajtó alá.

F. m.: Szigetközi leánykorbácsolás és legényczímer (Bp., 1904); Aczél-kova-tapló a magyarság kezén, Khi- nai és turkesztáni tűzszerszám-készségek a M. Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában (Bp., 1906); Cono- trema urceolatum (Ach.) Tuck. Magyarország zuzmóflórájában (Botanikai Közlemények, 1914); Adatok Lengyelország zuzmóflórájához (uo., 1921); Új adatok a Budai és Szentendre-Visegrádi hegyvidék zuzmóvegetációjának ismeretéhez (uo., 1925); MTA Balkán-kutatásainak tudományos eredményei. III. Adatok Albánia flórájához. TV. Lichenes (Bp., 1926); Kitaibel Pál (1757-1817) herbáriumának zuzmói (Annales Musaei Nationalis Hungarici, Pars Botanica, 1944). Irod.: Grummann, Vitus: Biographisch-bibliographisches Handbuch der Lichenologie (Hildesheim, 1974); Verseghy Klára: Die Lichenologen Ungarns (Feddes Repertorium, 1963); Szinnyei XIV.: 172-173.; MÉLII.: 866.

Lökös László

Toborffy Géza (1885. márc. 19. Bp. - 1956. okt. 24. Bp.): geológus, múzeumigazgató. - A bp.-i M. Kir. Tudományegy. vegytan és természetrajz szakán középisk.-i tanári (1907), majd ásvány- és kőzettanból mint főtárgyból, vmint földtanból és állattanból mint melléktárgyból doktori oklevelet szerzett

(1912). Egy.-i tanulmányai alatt, s azután is az egy. Ásvány- és Kőzettani Tanszékén, ill. az MNM Ásvány- és Őslénytárában dolgozott (Krenner József irányításával krisztallográfiai kutatásokat végzett, többek között mo.-i, DNy-afrikai és D-ausztráliai ásványok vizsgálatával foglalkozott), és az Alt. Állattan és Összehasonlító Bonctan Tanszéken Entz Géza mellett tevékenykedett. A M. Kir. Földtani Int.-ben napidíjas kutató (1909), múz.-i preparátor (1911-től), II. osztályú (1916-tól), I. osztályú geológus (1918-tól), osztálygeológus (1922-től). Az int. Múz.-a részére fosszilis rovarokat gyűjtött (Piski, Erdély, 1912), majd Kormos Tivadar ásatásain segédkezett (Igric-barlang, Erdély, 1914). Maros Imrével részt vett az ÉNy-i-Kárpátok kiegészítő földtani térképezésében, vizsgálta a Bp. környéki oligocén képződményeket, vmint a balatoni partro- gyások statikai és hidrogeológiai viszonyait (1914-1919). Az 1920-as évek első felében Tolna vm.-ben végzett részletes geológiai felvételeket. Az 1924-ben elrendelt létszám- csökkentés értelmében ideiglenesen nyugállományba helyezték (1925), de mint napidíjas kisegítő szakmunkaerő 1926-ig az intéz-