Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Sz

Szrubián

864

Szrubián Dezső, vitéz (1888. júl. 11. Újpest - ?): rendőrtiszt, író, ásványgyűjtő. - A bp.-i tudományegy. jogi karán mint államtud.-i doktor végzett (1910). 1912-től a rendőrség alkalmazásában állt. A bp.-i államrendőrség bűnügyi osztályának munkatársa (1917-től), kapitány (1923-1924), tanácsos (1924-1939), majd főtanácsos (1939-től), a sérülési főcsoport vezetője, majd a bp.-i főkapitányság detektívfőnöke (1940-től). - Nevéhez fűződik Tisza István gr. miniszter- elnök gyilkosainak elfogása, és jelentős szerepe volt az 1923. évi vasutassztrájk letörésében. Szépirodalmi munkái jelentek meg, és műkedvelőként festészettel is foglalkozott. A két vh. közötti időszak egyik legjelentősebb mo.-i ásványgyűjtője. A II. vh. után kitelepítették, kollekciójának maradványait részben az ELTE Ásványtani Tanszéke, részben a M. Természettud.-i Múz. Ásvány- és Kőzettára vásárolta meg. - Az- olasz Korona-rend parancsnoki keresztje

(1940).

Papp Gábor

Sztanó Pál (1928. szept. 2. Debrecen - 1997. máj. 4. Bp.): hangmérnök. - Az Állami Népi Együttes Énekkarának a tagja (19501958). Az MTA Népzenekutató Csoport munkatársaként (1958-tól) létrehozta azt a hanglaboratóriumot, amelyben a hangfelvételek (mind a vokális, mind a hangszeres, mind a prózai felvételek) átírását, korrigálását, rögzítését végezte. Ez a laboratórium írta át hangszalagra a Néprajzi Múz. fonográfhengerekre felvett gyűjt.-ét is. ~ készítette a Martin György erdélyi kutatóútján készült hang- és hangosfilm felvételeket is.

F. m.: A dallammérésről (Zenetudományi Dolgozatok, 1979, 277-282.); Das Schicksal der Folksmusikaufnahmen Kodálys (in: International Kodály Conference. Bp., 1982); Kodály Zoltán népzenei felvételeinek sorsa (in: Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence emlékezete. Szerk. Bónis Ferenc. Magyar zenetörténeti tanulmányok. Bp., 1992).

Kodolányi János, ifj.

Sztripszky Hiador (1875. márc. 7. Szélestó - 1946. márc. 9. Bp.): etnográfus, bibliográfus, nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. - A bp.-i tudományegy.-en (1893-tól), majd Kolozsváron, a Ferenc József Tudományegy.-en régészeti, néprajzi és nyelvészeti stúdiumokat hallgatott; tanári oklevelet, vmint néprajz tárgykörből bölcsészdoktori címet szerzett (1909; disszertációja: Az erdélyi halászat ismeretéhez. Régi és mai halastavak. Kolozsvár, 1908). Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) gyakornokaként (1901-től) mintegy 7000 tárgyat gyűjtött az egyesület múz.-a számára, s megrendezte a Mátyás király-ünnepség múz.-i kiáll.-át. Kolozsvárt nem jutott muzeológus álláshoz. Mára- marosban segéd-tanfelügyelő (1909), majd az MNM Néprajzi Osztályának munkatársa (1910-1918). 1918 őszén, az őszirózsás forradalom után - lemondván múz.-i állásáról -, a Vallás- és Közoktatásügyi Min. kisebbségi osztályát vezette. A Tanácsköztársaság bukása (1919. aug. 1.) után a nemzeti kisebbségek tárca nélküli miniszterének hivatalában alkalmazták, majd - politikai okok miatt - kényszernyugdíjazták. Néprajzi tevékenysége ezután már nem számottevő, de filológusként és bibliográfusként rendkívül eredményes volt. - Herman Ottó, Herrmann Antal, Márki Sándor és Posta Béla személyes hatása, vmint Kolozsvár pezsgő tud.-os-kulturális közélete, az intenzív honismereti, néprajzi, népnyelvi és helynévgyűjtő mozgalmak határozták meg tud.-os érdeklődését. A néprajzi terepmunka gyakorlatába Jankó János és Semayer Vilibáld vezette be. Jelentős tárgygyűjtő tevékenységet végzett az ősfoglalkozások körében, elsősorban Erdély halászatának eszközeivel gyarapította az EKE és az MNM Néprajzi Osztálya kollekcióját; főként Kalotaszeg, Maros-Torda, Udvarhely, Csík és Háromszék, ill. Bereg, Ung és Máramaros vm. területén végzett gyűjtéseket. Erdély halfogásának hagyományáról összegző tanulmányokat jelentetett meg a Néprajzi Értesítő hasábjain (III—IV., 1903-1904). Figyelme később az együtt élő népek kulturális kapcsolatai, műveltségi érintkezései felé fordult, kutatta a ruszin-m.-román érintkezések vallás- és művelődéstörténeti kérdéseit, Bizánc, ill. az ortodoxia, vmint a görög katolikusság és a kálvinizmus egymásra hatásának nyomait Köztes-Európa népeinek tradíciójában. Az ortodox (K-i) kereszténységnek meghatározó jelentőséget tulajdonított mind a román, mind a ruszin néphagyományban, rámuta-