Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
859 Szőke sok Csongrád megyében. 1992. Szeged, 1993,47- 54.); Kísérlet a hódmezővásárhelyi szőrös párnavégek színvilágának meghatározására. Tímárné Balázsy Ágnessel (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Ethnographicae. I. 1995. Szeged, 1995, 251-264.). írod.: Trogmayer Ottó: Sz. Á. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Archaeologica. II. 1995. Szeged, 1995, 5-6.; 6.; bibl.-val és László Gyula grafikájával). Bodrits István Szőke Béla (1913. febr. 26. Malacka 1961. nov. 29. Győr): tanár, régész, múzeumigazgató. - Érsekújváron érettségizett (1932); tanárai, Noszkay Ödön, Thain János biztatására régészeti terepbejárásokat végzett Érsekújvár, Kisvárad, Naszvad, Andód környékén, felkutatta és dokumentálta a lelőhelyeket, gyűjtötte a régészeti leleteket. Falujárásai során (Tardoskedd, Zsivatbesenyő, Udvard, Martos, Szimő) a népéletet dokumentáló adatokat és néprajzi tárgyakat gyűjtött. Naszvadon honfoglalás kori lovas sírokat tárt fel, uo. az ősi templom körül végzett régészeti kutatást. A brnói egy. jogi fakultásán tanult; a szünidőben folytatta a régészeti kutatást Érsekújvár környékén. Ludovit Albrecht törzskapitánnyal együtt megalapította az érsekújvári múz.-ot (1935), amelyet eleinte Albrechttel közösen, később egyedül vezetett. Összegyűjtött régészeti tárgyait a múz.-nak ajándékozta. A számára idegen jogi tanulmányokkal felhagyva (1935) a pozsonyi Komensky egy. m.-törté- nelem szakán tanult. Jan Eisner régész professzor - aki maga mellé vette tanársegédnek - hatására érdeklődése a kora középkor felé fordult. D-Szlovákia Mo.-hoz való visz- szacsatolása (1938) után a bp.-i tudomány- egy. régészeti tanszékén folytatta tanulmányait, s középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1940). A szlovák tannyelvű nagysurányi gimn. tanára. Két érsekújvári nyelvésszel, Kálmán Bélával és Sulán Bélával tervezte a regionális Kisalföldkutató Int. létrehozását. Kutatta Érsekújvár 18-19. sz.-i történetét és néprajzát. AII. vh. alatt egy angolszász légitámadás romba döntötte az érsekújvári múz. épületét (1945. márc. 14.), amelynek során a 10 éves gyűjtőmunkával létrejött régészeti gyűjt, is elpusztult. A háború után a gimn. újjáépítésén dolgozott. M. nemzetisége miatt elbocsátották tanári állásából (1946. szept.). Szolgálattételre jelentkezett a bp.-i Vallás- és Közoktatási Min.-ban, amely Győrbe helyezte, és kinevezte a győri múz. ig.-jává (1946. okt. 29.), egyúttal rábízta a Győrött létesítendő Kisalföldkutató Int. megszervezését. A Közgyűjt.-ek Orsz. Felügyelősége megbízásából tárgyalásokat kezdett Pannonhalmán Sárközy Pál kormányzó apátnál a győri bencés gimn.-ban őrzött régiségtári-múz.-i anyag és a városi múz. egyesítése érdekében. A nehézkesen, bizalmatlan légkörben folyó tárgyalások a régiségtár zár alá vételével (1948), majd államosításával (1949) zárultak. A megalakult győri múz.-ot az „Apátúrház"-ban helyezték el, amelyben méltó helyet kapott a méltatlan körülmények között lévő bencés Römer Flóris Múz. és a háborús kiürítéssel megcsonkított (1666 műtárgy maradt meg) városi muzeális anyag. ~ irányításával végezték el az épület múz.-i célú átalakítását. Megrendezték az 1848-1849. évi szabadság- harc centenáriumi kiáll.-át (1948), a Közgyűjt.-ek Orsz. Felügyelősége szakembereinek közreműködésével elkészült a Győr környékének történetét (az őskortól a középkorig) bemutató régészeti kiáll. (1949). A múz. felvette Xántus János világutazó, etnográfus nevét (1951. márc.). ~ megkezdte a győri múz. működéséhez szükséges szakmai, tud.-os alapok lerakását, súlyos betegsége miatt azonban a múz. irányítását át kellett adnia Mithay Sándor régésznek (1952. okt.). Nyugdíjasként feldolgozta és közölte a korábbi ásatásaiból (Kérpuszta, Zsitvabesenyő, Papföld) származó régészeti anyagot, sajtó alá rendezte a halászattal kapcsolatos néprajzi tanulmányát. - A szegedi egy.-en a Kisalföld honfoglalás és Árpád-kori betelepülésének kialakulásáról írt értekezésével doktorált (1948). A honfoglaló és Árpád-kori magyarság régészeti emlékei és társadalma c. kandidátusi értekezését már súlyos betegen védte meg (1961). F. m.: Az érsekújvári régi halászat emlékei (Etno- graphia, 1948, 128-133.); Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez (Archaeologiai Értesítő, 1954, 119-136.); IX. századi sírok Sopronkőhidán (Soproni Szemle, 1955. 3-4., 55-68.); Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräber-
