Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
853 Szilágyi rad ványainak feltárása volt. Az 1970-1980- as években Óbuda szanálási és építkezési programjához kapcsolódó leletmentéseinek eredményei Aquincum ált. topográfiáját gazdagították. Ásatásainak kiemelkedő állomása az aquincumi helytartói palota részleteinek felszínre hozatala, rendeltetésének, alaprajzának tisztázása és publikálása. - Az Archaeologiai Értesítő szerkesztője (1949— 1953). A M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat titkára, az MTA Régészeti Főbiz.- ának tagja. A történelem tud. (régészet) kandidátusa (1953). F. m.: A pannonjai bélyeges téglák. Inscriptionem tegularum Pannonicarum (Dissertationes Pannonicae. II. 1. Bp., 1933); A dáciai erődrendszer helyőrségei és a katonai téglabélyegek (Dissertationes Pannonicae. II. 21. Bp., 1946); Aquincum (Bp., 1956; németül is); Pannóniái római segédcsapattestek bélyeges téglái és táborhelyei (Archaeologiai Értesítő, III., 1942, 173-189.); Aquincum helyőrsége (in: Budapest története. II. Bp., 1942, 486-524.); Az aquincumi helytartói palota (Budapest Régiségei, XIV., 1945, 31-153.); Beszéljenek a kőemlékek. Vezető az Aquincumi Múzeum írásos kőemlékei között (Bp., 1949); Adatok a belső pannoniai városok katonai jelentőségéhez (Archaeologiai Értesítő, 77., 1950, 19-30.); Az aquincumi amfiteátrumok (Műemlékeink. 5. Bp., 1956); Az aquincumi helytartói palota (Budapest Régiségei. XVIII., 1958,53-77.); Adatok az átlagos élettartam kérdéseihez Aquincumban és Pannonia más részeiben. I—II. (Antik Tanulmányok, 6., 1959,31-80., 221-243.); Magyarország tűzoltó vonatkozású emlékei a római korból (Bp., 1960); Beiträge zur Statistik der Sterblichkeit in der illyrischen Provinzgruppe und Norditalien. (Gallia Padana) (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 14., 1962, 297-396.); Die Sterblichkeit in der Städten Mittel und Süditaliens sowie in Hispanien in der römischen Kaiserzeit (uo., 15., 1963, 130-224.); Aquincum (in: Pauly-Wissowa Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Supplementband. 11. Stuttgart, 1968, 61-131.). írod.: Soproni Sándor: Sz. J. (Archaeologiai Értesítő, 1987-1988. 1., 123.); Póczy Klára-Szirmai Krisztina: Sz. J. (Budapest Régiségei, XXVII., 1991, 3.); MÉL IV: 863. Kaba Melinda Szilágyi Margit (1894. ápr. 3. Bp. - 1982. márc. 30. Bp.): szobrász, festőművész. - Képzőművészeti tanulmányait Veres Zoltán növendékeként Bp.-en, majd két évig a londoni képzőművészeti főisk.-n (Cope and Nicols isk.-jában) végezte. Később Frank Calderon vezetésével az állatábrázolás sajátos problémáival ismerkedett. Londonból az I. vh. idején tért haza. Művészi munkássága a két vh. között teljesedett ki. Ebben az időben készült szobrait az MNG, a Tűzoltó- múz. és több vidéki közgyűjt. (Eger, Mis- kolc-Diósgyőr) őrzi. Őslénytani tárgyú szobraira Andor Lóránt, a kiváló őslényfestő figyelt fel, és hívta fel rá a Természettud.-i Múz. vezetőinek figyelmét. Tasnádi Kubacs- ka András meghívására a múz. szolgálatába lépett (1938-1946). Tasnádi-Kubacska vmint Andor Lóránt festőművész, Istvánffy Hildegard, Poór Lili és Szőke Lajos szobrászművész bevonásával egy művészcsoportot hozott létre, amely alkotásaival egy új szellemű, európai színvonalú kiáll.-i műfajt, a tud.-t szolgáló művészet irányzatát alakította ki. F. m.: szoboralkotásai a M. Természettud.-i Múz. Föld- és Öslénytárában: Repülő sárkánygyík (Ptero- dactylus); Kapafogú őselefánt (Dinotherium); Há- romszarvú ősgyík (Triceratops); Hosszúnyakú sárkánygyík (Diplodocus); Mamut (Mammuthus); Vágtató ős lóménes (Hipparion). írod.: Kádár Zoltán: Aki visszavarázsolta a letűnt évmilliók világát. Sz. M. őslény-rekonstrukciói (Természet Világa, 110., 1979,520-521.). Nagy István Zoltán Szilágyi Márton (1748. márc. 26. Debrecen - 1790. nov. 4. Detek): tanár, gyűjteményőr. - Apja, Szilágyi Sámuel tanár, ref. püspök. - Bázelben és Göttingenben tanult (1767-1771). Sárospatakon tanár (1773-tól); matematikát, fizikát, filozófiát és természetrajzot tanított. Továbbfejlesztette a Szath- mári Paksi Pál által alapított Természetrajzi Gyűjt.-t; számos, az oktatást segítő, szemléltető eszközt szerzett be. A gyűjt, őre (1773- 1790). Leltára 104 fizikai és csillagászati eszközt sorol fel (1774). Kéziratban maradt munkáit a sárospataki Nagykönyvtár őrzi. Irod.: Sz. M. pataki tanár (kézirat, Sárospatak, Nagykönyvtár); Sz. M. 1773-1790. (Sárospataki Lapok, 1889, 992.); A Kollégium Tudományos Gyűjteményei, (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981,292.); MÉL II.: 777. Sipos István
