Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szemere 840 Szemere László (1884. okt. 26. Lasztomér - 1974. dec. 8. Bp.): jogász, biológus, ornitológus, mikológus. - A bp.-i tudományegy. BTK-n, majd Jogtud.-i Karán tanult; a kolozsvári tudományegy.-en jogot végzett (1911). Pályáját Csíkzsögödön kezdte (19091920). Közben autodidakta módon növény- és állattani tanulmányokat folytatott. Herman Ottótól megkapta a M. Ornitológiái Központ „rendes megfigyelő"-i oklevelét (1907). Bp.-re áttelepülve a M. Kir. Madártani Int.-ben szakelőadó, majd szakmunkaerő (1920-1926). 1908-1928 között 32 madártani tanulmánya jelent meg. Elsősorban a ragadozó madarakkal foglalkozott. A bp.-i Növényélet és Kórtani Állomás Gombászati Osztályának munkatársa (1926-1938), utóbb vezetője is. Nevéhez fűződik a gombaismereti szakoktatás megszervezése, a parlagi tölcsérgomba mérgezés első leírása. 1938- tól 1946. évi végleges nyugdíjazásáig csak mikológiával foglalkozott. Visszavonult pamuki tanyásbirtokára gazdálkodni, majd Somogyfajszra (1953), később Hárskútra (1960) költözött. Utolsó éveiben kapcsolatban állt a Bakonyi Természettud.-i Mwz.-mal. Az 1950-es évektől nagy intenzitással kutatta a föld alatti gombákat, amelyekről ismeretterjesztő könyvet és tud.-os monográfiát írt. Mo. nagygombáiról írt határozókönyvének 1936-ban elkészült kézirata nem jelent meg nyomtatásban. A II. vh. előtt gyűjtött gombaherbáriumát a bp.-i Természettud.-i Múz. Növénytárának ajándékozta, ahol a háború idején elpusztult. Később gyűjtött föld alatti gombaherbáriuma és közel 800 lapból álló gombaakvarell sorozata a Növénytár gyűjt.-ét gyarapítja. A Bakony-ku- tatás keretében elkészítette a Bakony gombaflórájának alapvetését. 200-nál több publikációja jelent meg, leggyakrabban az Aquila, a Növényvédelem, a Magyar Gombászati Lapok, a Botanikai Közlemények hasábjain. - Nevét a hárskúti házán elhelyezett emléktábla és a róla elnevezett szakcsoport (M. Mikológiái Társaság ~ Mikológiái Szakcsoport, Veszprém) őrzi. F. m.: A parlagi sas és a kígyászölyv fészkénél (Aquila, 19., 1912, 441M5L); Törvényjavaslat a madarak védelméről (uo., 28., 1921, 131-137.); Etika az orni- thológiában (uo., 32-33., 1926, 207-218.); Gombáskönyv kezdők részére. Útmutató a gyakoribb gombák megismeréséhez és értékesítéséhez (Bp., 1926); Die unterirdischen Pilze der Karpatenbeckens (Bp., 1965); Földalatti gombavilág (Bp., 1970). Irod.: In memoriam Sz. L. (Aquila, 83., 1977,313.); Galambos István: Emlékezés Sz. L.-ra (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 14. 1979, 7-12.); MÉL III.: 748. Bankovics Attila, Galambos István Szemes Gábor (1907. jún. 12. Nagyszalonta - 1993. nov. 30. Bp.): biológus, algológus, diatomológus, hidrobiológus. - A kiskunfélegyházi tanítóképzőben, majd Bp.-en végezte felsőfokú tanulmányait; közben Moesz Gusztáv javaslatára a botanikus kert tavában élő algákat tanulmányozta. A szegedi Polgári Isk.-i Tanárképző Főisk.-n Greguss Pál és Győrffy István tanítványaként szerzett oklevelet. Egy évig Tihanyban ösztöndíjas, majd Pápán, Jászberényben tanított. Első munkáiban a kádártai források, ill. a Tihanyi-félsziget diatómáit ismertette. A bécsi Collegium Hun- garicum ösztöndíjasaként (1942-1944) L. Geitler professzor mellett, később a Lunz am See-i Biológiai Állomáson F. Ruttner irányítása alatt dolgozott. Feldolgozta a lunzi Unter- see meredek sziklás partján kialakult, jellegzetes zonációt mutató diatómavegetációt. Ezután Léván, majd Kiskunfélegyházán tanított. A M. Természettud.-i Múz. Növénytárában, ill. másodállásban az MTA Biológiai Osztályának főelőadójaként dolgozott (1946-tól). A vácrátóti Botanikai Kutatóint. és Botanikus kert ig.-ja (1951-1954). A Szelidi-tóról szóló monográfiájában (1959) több mint 400 rajzon 232 kovaalga taxon t ismertetett. Ismét a Növénytár munkatársa (1954-től), rövid ideig az ELTE Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszékén dolgozott (1962-től), majd nyugdíjazásáig (1970) az MTA M. Dunakutató Állomás főmunkatársa, utóbb vezetője. Életművének meghatározó része a Duna algológiai kutatásához kapcsolódik, de jelentősen hozzájárult a Zagyva algológiai ismereteihez is. 1957-1966 között kvantitatív fitoplankton- vizsgálatokat végzett, amelynek eredményeit a mai napig is összehasonlító adatként használják fel az eutrofizáció becslésénél. Összesen 37 tud.-os közleménye jelent meg. írod.: Kiss K. T.: In Memoriam Dr. Sz. G. (Botanikai Közlemények, 81., 1994,121-127.). Buczkó Krisztina
