Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Sz

833 Székely nográfiák szerkesztésében; ebben az idő­szakban több könyve is megjelent Erdély, a Dunántúl és a Felvidék történetéről. Régész­ként és fotósként az MTA és az MNM (Abesszínába, Etiópiába) tervezett expedíci­ójának tagja (1936); Olaszo. Abesszínia elle­ni támadása miatt az út meghiúsult. Gyo- mán élt (1939-1944), majd lányához, Tatabá­nyára költözött. Itt a - később (1950) a tatai várba áthelyezett - Bányász Múz. egyik meg­alapítója és ig.-ja (1945-1957). Történelmi, irodalomtörténeti, földrajzi, néprajzi, szép- irodalmi, vmint fotószakírói tevékenységé­nek eredménye kétszáznál is több könyv, ta­nulmány, tankönyv. - A Gárdonyi Géza Iro­dalmi Társaság alelnöke (1924), a Tud.-os Alföld Kutató Biz. három albiz.-ának (föld­rajzi, történelmi és néprajzi) tagja (1934). - Halála után hagyatéka képezte a Szeghalmi Helytörténeti Gyűjt., a később szeghalmi Sár­réti Múz. alapját. F. m.: Amateur fényképészet könyve (Bp., 1897); India klasszikus irodalma (Győr, 1897); A magyar nemzeti irodalom története dióhéjban (Győr, 1897); Geszti lele­tekről (Archaeologiai Értesítő, XXII., 1902, 281- 283.); Vágvidék mondaköre (Gyoma, 1904); Ásatás a szeghalmi Kovácshalomban (Archaeologiai Értesítő, XXXIII., 1913, 37-52; 123-141); Felvidéki regék (Debrecen, 1929); Magyar városok monográfiája - Dunántúli vármegyék (Bp., 1937-1940); Felvidék (Bp., 1940); Erdélyi vármegyék (Bp., 1942). írod.: Miklya Jenő: Sz. Gy. (in: Sárréti írások. Szerk. Miklya Jenő. Szeghalom, 1965); Kis Mária: Sz. Gy. emlékezete (Sárréti füzetek. I. Szeghalom, 1973); Fotolexikon. Szerk. Barabás János (Bp., 1963). Nagy László András Szegzárdy-Csengery Józsefné: — Csengery- né Nagy Zsuzsa Székely Bendegúz (1857. aug. 22. Tövis ­1898. jan. 1.): tanár, iskolaigazgató, múze­umőr. - A kolozsvári tudományegy.-en ter­mészetrajz-földrajz szakon tanult; doktori (1882), majd tanári oklevelet szerzett (1883). Elemi isk.-ban tanított, majd a kolozsvári tudományegy. Állattani Tanszékén asszisz­tens (1885-1887); embriológiai kutatásokat végzett. A kisújszállási ref. gimn. tanára, majd ig.-ja (1889), a kolozsvári polgári fiúisk. tanára (1890-től). A sepsiszentgyör­gyi Székely Mikó-Koll.-ban a természetrajz és a földrajz tanára, emellett filozófiai pro- pedeutikát is tanított (1890-1897); a termé­szetrajzi és a földrajzi szertár kezelője, rész­ben megteremtője (1890-1892), a koll. ig.-ja (1891-1896; súlyos betegsége miatt nyugdíj­ba kellett vonulnia). Igazgatósága alatt ké­szült el a koll. mai épületegyüttese. A Szé­kely Nemzeti Múz. ig.-választmányi tagja, a Természetrajzi Osztály őre (1891-1892); a hi­vatali és egyéb teendőket havonta váltva vé­gezte Dómján Istvánnal és Várkonyi Endré­vel. Részt vett a múz. első költöztetésében (az addig a múz.-ot is befogadó épületet le­bontották). Dolgozatai a kolozsvári Orvos- Természettudományi Értesítőben, a Székely Mikó-Kollegium Értesítőjében jelentek meg; az utóbbit szerkesztette is (1891-1896). - Az Orsz. Tanáregyesület, a Természettud.-i, az Orvos-Természettud.-i Társulat, az Erdélyi Múz.-Egylet tagja. F. m.: Tanulmányok a Dioptomus pete fejlődésének első phasisairól a Blastoderma fellépéséig. Doktori érteke­zés (Kolozsvár, 1882); A táplálkozási szervek. Tanári székfoglaló (A Székely Mikó-Kollegium Értesítője, 1891); Adatok a kollégium történetéhez (uo., 1893). írod.: Parádi K.: A ref. erdélyrészi egyházkerület közép- és elemi oskoláinak állapotrajza (Kolozs­vár, 1896,116.); Pap Lajos: Dr. Sz. B. (A sepsiszent­györgyi Székely-Mikó-Kollegium értesítője az 1897-98. iskolai évről. Sepsiszentgyörgy, 1898, 78-82.); Szinnyei XIII.: 574-575. Boér Hunor Székely Tibor (1912. febr. 14. Szepes- szombat - 1988. szept. 20. Szabadka): író, néprajzkutató, múzeumigazgató. - Erdély­ben nevelkedett, Zágrábban jogot végzett, a muzeológiai tud.-ok magisztere címet szer­zett (1976). A II. vh. előtt Argentínába uta­zott, ahonnan a jugoszláv kormány hívására tért vissza (1954), de később a világ minden kontinensére eljutott, összesen 91 országban járt, majd Szabadkán telepedett le. A Szabad­kai Városi Múz. ig.-ja (1972-1976). Elsősor­ban világutazóként ismert: járt az Amazo­nas menti őserdőkben, Szudánban, Szomáli­ában, a Himalája alatti falvakban. Huszonöt nyelvet értett, kilencen beszélt, írt és olva­sott. Az eszperantó mozgalom elkötelezett tagja, s éveken át elnöke a nemzetközi esz­perantó írószövetségnek. Mintegy 30 kötete jelent meg, közülük többet számos nyelvre

Next

/
Thumbnails
Contents