Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
829 Széchényi gyarország zuzmóflórájának ismeretéhez; Lichenes Hungáriáé). Egyedülálló taxonómiai munkásságát öt részből álló cikksorozatában (Neue Flechten), a mo.-i Coniocarpeaekiről írt monográfiájában, ill. egyes florisztikai munkáiban fejtette ki. Legértékesebb eredményei elsősorban az ún. mikrozuzmók köréből kerültek ki. Összesen 583 új nevet, ebből 73, a tud.-ra nézve új fajt írt le, nevét 4 faj viseli. - A biológiai tud.-ok kandidátusa (1953). A M. Botanikusok Borbás Társasága (1938), majd az ebből később különvált M. Növénytani Társaság alapító tagja (1940). - Páratlan becsű szakkönyvtárát az MTA vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóint.-e őrzi. F. m.: Adatok Magyarország zuzmóflórájának ismeretéhez. I-IV. (Magyar Botanikai Lapok, 1925-1929.); A magyarországi Coniocarpeae-k kritikai feldolgozása (Annales Musaei Nationalis Hungaricae, 1926); Lichenes Hungáriáé. Magyarország zuzmóflórája. I. Pyrenocarpeae - Gymnocarpeae (Coniocarpineae) (Folia Cryptogamica, 1927); Lichenes Hungáriáé. Magyarország zuzmóflórája. II. Gymnocarpeae (Graphi- dineae, Cyclocarpineae: Lecanactidaceae - Peltigera- ceae) (uo., 1930); Lichenes Hungáriáé. Magyarország zuzmóflórája. III. Gymnocarpeae (Cyclocarpineae: Peltigeraceae - Lecideaceae) (uo., 1942); Új zuzmók. III. (Borbasia, 1941). írod.: Allodiatoris Irma: Dr. Sz. Ö. (Élővilág, 1959); Bánhegyi József: Dr. Ödön Szatala (Revue Bryologique et Lichénologique. 1959); Verseghy Klára: A catalogue of the new lichen names described by Ö. Szatala (The Lichenologist, 1963); MÉL II.: 713.; MTL: 749-850. Lőkös László Szathmári Paksi Pál (1730 Marosvásárhely - 1766. aug. 7. Sárospatak): tanár. - Sárospatakon tanult. Franekerben orvosdoktori oklevelet szerzett (1758). Sárospatakon a bölcsészet és a görög nyelv tanára (1759- től), de tanított fizikát, matematikát és - elsőként - algebrát, vmint természetrajzot, fü- vészetet is. Az orvosságként használt anyagokról kémiai megfigyeléseket közölt. Az isk. Természetrajzi Gyűjt.-e alapjainak megteremtője. F. m.: Dissertatio de simplicium remediorum prae operose concinnatis praestantia (Franeker, 1757); Disssertatio medica in auguralis de morte naturali (Franeker, 1758); De Medicinae in Philosophia utilitate. Oratio inauguralis (Tanári beköszöntő beszéd) (Sárospatak, 1759. febr. 9.); Kis világ... Halotti versek Patai Sámuelné fölött (H. n., 1765). írod.: Deési Daday András: Sz. P. P.-ról (A Gyógyászat tudományos közleményei. 1831, 15-16.); Hörcsik Richárd: Sz. P. P. levelei Franekerből (Sárospatak, 1981; kézirat a sárospataki Nagykönyvtárban); A Kollégium Tudományos Gyűjteményei (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981, 292.). Sipos István Szathmáry Zoltán (1901. szept. 29. Gödöllő - 1989. jan. 17. Isaszeg): hentes- és mészáros, múzeumalapító. - Mivel édesapja elesett az I. vh.-ban, orvosi ambícióit feladva a család fenntartásáról kellett gondoskodnia. A pesti marhavágóhídon dolgozott, s kitanulta a hentes- és mészárosmesterséget. A katonaságtól való leszerelése (1929) után Isaszegen hentesüzletet nyitott. Érdeklődése a régmúlt idők kultúrája felé fordult; a gyűjtőmunkában segítségére volt Szentiványi Gyula és Barabás Géza községi orvos. Az összegyűjtött és ~ által őrzött anyagot, Isaszeg történeti dokumentumait, a szabadságharc centenáriuma alkalmából kiáll.-on mutatták be (1948). Az isaszegi csata 100. évfordulóján múz.-i kiáll.-t szervezett (1949). Fáradhatatlanul munkálkodott az isaszegi múz. létrehozásán. A Helytörténeti Gyűjt. 1967. nov. 22-én nyílt meg, vezetőjévé ~t nevezték ki. Megalakította a Múzeumbarátok Körét (1969), tevékenyen részt vett a középkori Szt. Már- ton-templom ásatásának beindításában. 1984-ben vonult nyugalomba. F. m.: „Perelj uram, perlőimmel" (magánkiadás, é. n. [1930 körül]; az Isaszegi Adattári Közlemények IIV. száma, kézirat gyanánt), írod.: Asztalos István: Múzeumok Pest megyében (Pest Megyei Múzeumi Füzetek. Új Sorozat 3. Szentendre, 1996). Novák László Ferenc Széchényi Ferenc, gr. (1754. ápr. 28. Fer- tőszéplak - 1820. dec. 13. Bécs): nagybirtokos, politikus. - Dunántúli arisztokrata család tagja, amely a 17. sz. első felében szerzett jelentős birtokokat és nemesi oklevelet (1629), majd gr.-i címet (1697). A család jövőjét az ügyes vagyonszerző, gazdaság
