Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szalay 824 szeti Int. meghívására több ízben részt vett a kis-ázsiai Pergamon Theodor Wiegand vezette feltárásán. Az antik építészeti emlékek kutatásának módszereiről a neves német kutatók mellett megszerzett tudásáról, tapasztalatairól az Archaeologiai Értesítő hasábjain számolt be. Az MNM Régészeti Osztályán múzeumőr (1929-1930). Terepbejárást végzett a római limes vonalán, a római erődromok helyén, irányította az őskori földvárak, sáncok és halmok légi felvételeken való rögzítésének a munkáját. Felmérte a füzitői és a dunabogdányi római erődöt, az utóbbi helyen ásatást is folytatott (1930. júl.-aug.). Újabb pergamoni útjára készült, amikor megbízták egy Kenézlőn, a Tisza partszakadásából előbukkant őskori facsónak kiásásának feladatával. A folyó megbolygatott partfala megcsúszott, és ~t maga alá temette, s mire a nagy mennyiségű föld alól kiemelhették, már halott volt. A dunabogdányi római erőd ásatásának gondos leírása, rajzai, fényképfelvételei az Archaeo- logica Hungarica 10. köteteként már halála után jelent meg. F. m.: Ásatások Lybiában (Archaeologiai Értesítő, 40., 1923-26, 38-56.); Az archaeologiai kutatások szervezéséről és ásatások technikájáról (uo., 42., 1928, 1-22.); A dunabogdányi római castellumról (Archae- ologia Hungarica, 10., 1933); Die hellenistische Arsenale. Der Garten der Königin. E. Boehringerrel (Altertum von Pergamon, Berlin, 10., 1937). írod.: Márton Lajos: Sz. Á. (Archaeologiai Értesítő, 44., 1930, 267-268.). Kemenczei Tibor Szalay Gábor, br. (1878. aug. 14. Bp. - 1956. febr. 15. Bodrogszegi): postai vezér- igazgató. - Édesapja Szalay Imre, az MNM ig.-ja (1894-1916). - Egy.-i tanulmányait Bp.- en végezte. A M. kir. Posta szolgálatába lépett (1900. júl. 12-étől); a Postavezérigazgatóság nemzetközi ügyosztályán postafogalmazóként teljesített szolgálatot; a nemzetközi ügyosztály (1919. aug.-tól), majd a személyzeti ügyosztály (1. Ügyosztály) vezetője (1925 nov.-1926. ápr.), tisztéből való felmentése után osztályvezetője, emellett az A) főosztály vezetője (1926. febr.-tól). A M. Posta képviseletében Párizsban részt vett a nemzetközi közlekedési konferencián, majd ősszel a madridi egyetemes postakongreszszuson (1920). 1921 okt.-ében Portoroséban az utódállamokkal megkötötte a postaegyezményt, majd 1922-ben Rómában és Bp.-en tartott konferencián tárgyalt az utódállamokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről. A M. kir. Postát a stockholmi egyetemes postakongresszuson (1924), majd a Párizsban (1926) és a Hágában tartott internacio- nális légipostái konferencián is képviselte. A nyugdíjba vonuló Demény Károly utódaként a M. kir. Posta vezérig.-jává nevezték ki (1928. máj. 1-jétől); e minőségében vett részt Mo. képviseletében az 1929. évi londoni és az 1934. évi kairói postakongresszuson. Hétéves vezérig.-i működése alatt építették a lakihegyi rádióállomás nagyadóját, vmint szervezték meg a Budapest II. és a vidéki adóállomásokat. A Postavezérigazgatóság szervezetét megváltoztatta: a 8. ügyosztályt Bp.-i Postaigazgatósággá, a 9. ügyosztályt Távíró és Távbeszélő Igazgatósággá alakította vissza. A műszaki felügyelőségeket 6. ügyosztályként a Ker.-i Igazgatóságba olvasztotta. 1930-ban megnyitotta a M. kir. Posta Bélyegmúz.-át. Ugyancsak ő vetette meg a m. Postamúz. alapjait is. - AM. Heraldikai Társaság alapító tagja, a M. Posta Jogász-Mérnök Egyesülete jogász szakosztályának, a Postás Egyesületek Egyletközi Biz.-ának, a postás KANSZ-csoportnak, az Orsz. Postás Zene- és Kultúr Egyesületnek, vmint hét évig a postások Betegségi Biztosító Int.-ének elnöke; utóbbi minőségében átépíttette az int. központi rendelőjét. Megszervezte és berendeztette a Benczúr utcai Postás Otthont. Nevéhez fűződik a hévíz- szentandrási, zirci és balatonalmádi üdülőházak létesítése is. Kiadta Szalay László történetíró leveleit (1913; életrajzi vázlattal). A hazai és a külföldi lapokban, folyóiratokban számos, nagyrészt postai szakcikke jelent meg. A Posta- és távíró évkönyv szerkesztője, A Magyar Királyi Posta Szabályzatai c. gyűjteményes mű megindítója. 1935. aug. 1-jével vonult nyugdíjba. - Kitüntetései: a m. Signum Laudis, a spanyol katolikus Izabel- la-rend középkeresztje a csillaggal, a svéd Vasa-rend II. osztályú érdemrendje, az egyiptomi Ismail-rend parancsnoki jelvénye, az osztrák érdemkereszt I. osztályú szalagos érdemkeresztje, a Magyar Érdemrend II. középkeresztje csillaggal.
