Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Bartók 66 történetéről. Szerk. Kecskeméti Tibor, Papp Gábor (Bp., 1994). Hála József Bartók Béla (1881. márc. 25. - 1945. szept. 26. New York, USA): zeneszerző, zongora- művész, zenekutató. - Erkel László, Erkel Ferenc zeneszerző fia tanította zongorázni (Pozsony, 1892-1896). A bp.-i Zeneakad.-n Thomán István (zongora) és Koessler János (zeneszerzés) növendékeként tanult (18991903). Zongora tudását Dohnányi Ernőnél tökéletesítette. Első bp.-i hangversenyét 1901- ben adta, 1903-1905-ben több nagyvárosban (Pozsony, Bécs, Berlin) is bemutatkozott. Korai zeneszerzői korszakának fő művei (Kos- suth-szimfónia, 1903; I. Szvit, 1905) a 19. sz.-i m. romantikus zene folytatásai. Figyelme 1905- 1906-ban fordult a népzene felé. Kodály Zoltán segítségével és tanácsai szerint 1906- ban kezdte meg népzenei gyűjtőtevékenységét. Gyűjtőútjain bejárta az országot, főképpen Erdélyt, s behatóan tanulmányozta a Mo.-on kívül élő népek zenéjét is. 1906-1909 között több alkalommal végzett gyűjtéseket szlovák nyelvterületen, 1909 után Romániában gyűjtött. 1913-ban É-Afrikában (Biskra) az arab népzenével ismerkedett. Kodállyal együtt létrehozta az új m. népzenei stílust, egyúttal a maguk egyéni zenei nyelvét, s közös népdalfeldolgozás- gyűjt.-t adtak ki ( Magyar népdalok, 1906). Megalapították az Új Magyar Zeneegyesületet (1911). Mind a közönség, mind a hivatalos szervek idegenkedve fogadták szerzeményeit. A fából faragott királyfi (1914-1916) c. táncjátékával, A Kékszakállú herceg vára (1911) c. operájával, vmint A csodálatos mandarin c. színpadi művével igyekezett megnyerni a m. közönséget. Az I. vh. utáni évtizedekben sok külföldi hangversenyen szerepelt előadóművészként. Az 1920-1930-as években munkája döntő részét korábban gyűjtött népzenei felvételeinek feldolgozására fordította. Fonográfhengereken rögzített dallamfelvételeit lejegyezte, ellenőrizte, támlapokra írta. Felvételeit (több mint 1600 fonográfhenger), vmint lejegyzéseit a Néprajzi Múz. Gyűjt.-e őrzi. A magyar népdal c. tanulmányát 1924-ben, Népzenénk és a szomszédos népek népzenéje c. könyvét 1934-ben jelentette meg. 1937-1938-ban részt vett a M. Rádió stúdiójában elindított nagyszabású népzenei felvételsorozat zenei irányításában, az anyag egy részét lejegyezte; a felvételekből készült a híres Pátria-lemezsorozat. 1936-ban vett részt utoljára gyűjtőúton, Töröko.-ban. A Zene- művészeti Főisk.-tól megválva (1934) az MTA-n gyűjt.-e rendezésén dolgozott. Alkotó művészete 1926 és a II. vh. közötti időben ért delelőjére. 1940-ben az USA-ba emigrált, több nagy zeneművét ott alkotta (Concerto zenekarra, 3. zongoraverseny, szólószonáta hegedűre, brácsaverseny stb.). - Az MTA 1. (1935), majd r. tagja (1945). Corvin-koszorú (1930), Kossuth-díj (posztumusz, 1948). — születésének 100. évfordulóján, 1981-ben nyílt meg a zeneszerző 1932-1940 közötti bp.-i lakóházában a ~ Emlékház (a BTM szervezeti keretében), amelyben ~ eredeti bútorai, zongorája, személyes tárgyai láthatók. F. m.: zeneműveinek jegyzéke: Dille, Denijs: Thematisches Verzeichnis der Jugendwerke Béla Bartóks 1890-1904 (Bp., 1974); Szőllősy András: Bibliographie der Werke Bartók's (in: B. B. Weg und Werk. Schriften und Briefe. Szerk. Szabolcsi Bence. 2. kiad. Bp., 1972); írásai: Székely balladák (Ethnogra- phia, 1908); Dunántúli balladák (Ethnographia, 1909); A magyar nép hangszerei, a kanásztülök, duda (Ethnographia, 1911,1912); Cântece populare romaneşti din Comitatul Bihor (Bucureşti, 1913); Die Volkmusik der Rumänien von Maramureş (München, 1923); A magyar népdal (Bp., 1924); Cigány zene? Magyar zene? (Ethnographia, 1931); Népzenénk és a szomszéd népek zenéje (Bp., 1934); Die Melodien der rumänischen Colinde (Weinachtslieder, Wien, 1935) ; Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét1 (Bp., 1936) ; B. B. összegyűjtött írásai. Közreadja Szőllősy András (Bp., 1966). írod.: Kodály Zoltán: B. B. (La Revue Musicale, 1921); A folklórista B. (Új Zenei Szemle, 1950); Ujfalussy József: B. Breviárium (Bp., 1958); Fas- sett, A.: B. B.'s American Years (Boston, 1958); Lendvai Ernő: B. dramaturgiája (Bp., 1964), Documenta Bartókiana. Szerk. Dille, Denijs. 1-4. (Bp., 1964-1970); Ujfalussy József: B. B. (Bp., 1965); Somfai László: Tizennyolc Bartók-tanulmány (1918); Bónis Ferenc: Hódolat Bartóknak és Kodálynak (Bp., 1992); Kovács Sándor: B. B. (Bp., 1995); Dille, Denijs: B. B. családfája (Bp., 1996); Gulyás II.: 610-616.; MÉL 1.: 130-132.; Brock- haus-Riemann Zenei Lexikon. I. (Bp., 1978, 129- 144.); RMIL L: 181-185. RÚL II.: 505-514. Kodolányi János, ifj.
