Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szádeczky-Kardoss 820 Ásványtani Tanszékén gyakornok, majd tanársegéd (1884-1890). 1889-1890-ben Ny- Európában tartózkodott; a párizsi Collége de France-ban képezte tovább magát, beutazta Franciao.-ot, Németo.-ot és Angliát, ahol múz.-okat, tud.-os int.-eket tanulmányozott, és földtani kirándulásokat is tett. A bp.-i ref. főgimn. természetrajztanára (1890- 1896), s az egy.-en is oktatott, mint a kőzettan magántanára (1891-1896). A kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudomány egy.-en a földtan ny. r. tanára (1896-tól), egyben az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetője és az Erdélyi Múz.-Egyesület (EME) egy.-i gondozásban lévő Ásványtárának (ásvány-, kőzet- és ősmaradvány-gyűjt.-ének) ig.-ja (1896— 1919), közben a Matematikai és Természettud.-i Karon három ízben dékán, az egy. rektora (1911-1912). A kolozsvári egy. rektoraként, ill. az EME képviseletében az első kalapácsütést tette a Székely Nemzeti Múz. új épületének alapkövén (1911). Az impériumváltás után, továbbra is kolozsvári lakosként, tanszéki utódja, Popescu-Voiteşti támogatásával a Román Földtani Int. főgeológusa (1921-1929; nyugalomba vonulásáig). Szakmai ismereteit Egyiptomban (1896), Olaszo.-ban (1906, 1908, 1909) és a Nemzetközi Geológiai Kongresszusokon (Szentpétervár, 1897; Párizs, 1900; Stockholm, 1910; Torontó, 1913; Madrid, 1926; Pretoria, 1929; Washington, 1933) gyarapította. - A föld- tud.-ok számos ágát művelte, leginkább a kőzettant kedvelte, és különösen az eruptív (kiömlési) vulkáni kőzeteket tanulmányozta. Számos földtani és kőzettani probléma megoldása fűződik a nevéhez, és nagy jelentőségűek Bihar-hegységi bauxitkutatásai is. Ásványtári ig.-vá való kinevezése után első feladata a gyűjt, új épületbe való átköltöztetése és revideálása volt. Ezt követően látott hozzá a gyarapításhoz. Erdélyben és külföldi utazásai során gyűjtött, hallgatóival szülőföldjükön gyűjtetett, kapcsolatot tartott külföldi ásványkereskedőkkel, így az 1896- ban 12 000 db ásványból, kőzetből és ősmaradványból álló kollekció 1918-ra 75 000 db- ra növekedett. Új gyűjt.-eket (technológiai, drágakő-, fotó-, dombtérkép-, vékonycsi- szolat-gyűjt. stb.) is létrehozott múz.-a számára. Melka Vince festőművésszel megfestette Erdély geológiai érdekességű és fontosságú helyeit. Nagy fontosságot tulajdonított a tud.-os népszerűsítő munkának. Az Ásványtárban 1907-től ismeretterjesztő előadásokat, 1910-1911-ben fiatalok számára tanf.-ot szervezett. Az Ásványtár állapotáról és gyarapodásáról rendszeresen beszámolt az Orvos-Természettudományi Értesítőben és az Erdélyi Múz.-Egyesület Évkönyvében. A tár az 1900. évi Párizsi Világkiáll.-on egy általa összeállított, gazdag erdélyi ásvány- és kőzetgyűjt.-ével képviseltette magát. Figyelmet fordított más gyűjt.-ek gyarapítására is, pl. a M. Kir. Földtani Int. Múz.-át az 1880-1890-es években egyiptomi és tokaj- hegyaljai kőzetekkel, vmint a Staub Móriccal feltárt Munkács környéki fosszilis növénymaradványokkal gazdagította. Utolsó tíz évében a Székelyföld geológiáján dolgozott, á Kelemen-havasokat és a Hargitát térképezte. A Székely Nemzeti Múz. elnökeként részt vett a múz. 1928., 1934. és 1935. évi székelyföldi tanulmány- és kutatóútjain. A múz. szaktanácsadója a gyűjt.-ek rendezésében. - Az Erdélyi Múz.-Egyesület 1910. évi Évkönyvének (1911), az 1910. évi dési vándorgyűlés emlékkönyvének (1911) és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi Szakosztályának Közleményei c. periodikum- nak a szerkesztője (1930-tól, Balogh Ernővel). Megalapította és szerkesztette a Múzeumi Füzeteket (Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtárának Értesítője 1911-1919). M., román, német, francia és angol nyelven megjelent dolgozatainak száma meghaladja a százat, ezek többek között az alábbi kiadványokban láttak napvilágot: Dări de Seama ale Şedinţelor Institutului Geologic al României, Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyve, Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi Szakosztályának Közleményei, Erdély, Erdélyi Múzeum, Földrajzi Közlemények, Földtani Közlöny, A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése, Magyarország, Mineralogische und Petrographische Mitteilungen, A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai, Múzeumi Füzetek, Orvos-Természettudományi Értesítő, Petróleum, Természettudományi Közlöny, Uránia, Zeitschrift für Praktische Geologie. - A Magyarhoni Földtani Társulat tagja (1883- tól), titkára (1890-1891) és örökítő tagja. Az Erdélyi Múz.-Egyesület, egyúttal az Orvos- Természettud.-i (1906-tól Természettud.-i)
