Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Spaits 802 sát. További fontos leletei: az Európa-hírű rúnás bezenyei langobard fibulapár, a nemesvölgyi és a csúnyi avar sírmező. Ásatásain olykor részt vett, és a leletek meghatározásában közreműködött Ivánfi Ede és Deininger Imre is; a pénzeket Fábry Nándor, neves helyi numizmata határozta meg. Mint régész ~ inkább lelkes amatőr volt, aki a kor színvonalán ásatott, viszonylag gyorsan és leletcentrikusan, a mainál lényegesen kevesebb dokumentációt készítve. Hosszú nyári ásatásokat tartott, így érhette el az ezer fölötti népvándorlás kori sírszámot. Megtalálta a jellegzetes edényformáiról nevezetes bronzkori gátai régészeti kultúrát (Kr. e. 1600-1800), amely nevét első lelőhelyéről - Lajtakáta (Gattendorf) - kapta, de ma már mosoninak (wieselburger) hívja a szakirodalom. ~ és Ivánfi Ede között komoly ellentét keletkezett a Borovszky Samu szerkesztette millenniumi vm.-sorozat kapcsán. Ivánfi háromkötetes Mosonvármegye Monográfiája megjelenését ~ nem támogatta, így a monumentális mű a mai napig kéziratban van, s helyette a már említett egyleti emlékkönyv jelent meg. A kérdésről a Századok 1898. évi számaiban váltottak nyílt levelet. - Indítványára a vm.-i hatóság 1904-ben múzeumépítésre kölcsönt szavazott meg, de már nem élhette meg, hogy a gyűjt, a vár- megyeházáról az 1910—1911 között felépült, önálló Moson Vm.-i Máz- ba kerülhessen. - A múzeumegyleten kívül még tucatnyi helybeli társaságnak volt legalább vezetőségi tagja. - A családi kriptát (—Gallasz-kripta) a tanácsrendszer bevezetése után más sajátította ki, így hamvai előtt sem tiszteleghetünk. Az általa kiásott gazdag népvándorlás és a római kori leletanyag a mosonmagyaróvári múz. fontos része. Pusztai Rezső régész, múzeumig, első helyen ~t javasolta a múz. névadójául (1951), de a min.-ban a Hansági Múz. név mellett döntöttek. Az épületen az egyesület alapításának centenáriumára - és újjáalapítása alkalmából - táblát helyeztek el (1982), amely megörökíti ~, Ivánfi és Deininger nevét. F. m.: Dr. S. Á. ügyvéd és a Mosonymegyei Történelmi és Régészeti Egylet elnökének Emlékirata a Mosony megye és Alsó-Ausztria közötti országos határok helyreállítása tárgyában (Magyar-Óvár, 1885); Mosonymegyei ásatások. 1. Pusztasomorjai laktelep. 11. Körtvélyesi sírtelep. 111. Szentpéteri sírmező. IV. Lébényi sírmező. V. Nemesvölgyi sírmező (Archaeologiai Értesítő, 1885, 199-200.; 200-201.; 201-203.; 203-206.; 310-319.); Népvándorláskori sírmező a bezenyei papréti birtokon Mosony megyében (Archaeologiai Értesítő, 1893, 210-222.); Gyakorlati útbaigazítás a régi sírmezők tudományos felkutatására (Archaeologiai Értesítő, 1894,289-295.); A csúni és oroszvári ásatások (uo., 1894, 306-310.); A gátai ásatásról (uo., 1898, 147-192.); A Bruck-újfalusi ásatásokról (uo., 1899,341-351.); A Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet gyűjteményei (Magyaróvár, 1903). írod.: Banner János-Jakabffy Imre: A Közép-Duna medence régészeti bibliográfiája (Bp, 1954, 571.); Pusztai Rezső: Százéves a mosonmagyaróvári múzeum (Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek I. Mosonmagyaróvár, 1982); MÉL II.: 649. (téves születési hely: Tápióság!, téves halálozási nap: jan. 8.!) Enzsöl Imre Spaits István (1742. dec. 16. Körmend - 1804. márc. 24. Székesfehérvár): r. k. áldozópap, iskolaigazgató. - Belépett a jezsuita rendbe (Trencsén, 1760). Nagyszombati teológiai tanulmányait végezte, amikor értesült a jezsuita rend feloszlatásáról (1773). Tren- csénben, Ungváron, Nagyszombatban, Komáromban, Besztercebányán humán tárgyakat tanított (1760-tól, majd 1773-tól). Kir. dekrétummal kinevezték a budai gimn. tanárává (1780-tól), majd a székesfehérvári gimn. ig.-jává (1792-től; egyes források szerint 1796-tól). Komoly értéket képviselő, jelentős ásványgyűjt.-e volt; kollekcióját gazdagították a növény- és állatpreparátumok, vmint különböző segédeszközök (föld- és éggömbök, távcsövek). Gazdag könyvtárat is gyűjtött. Gyűjt.-einek valamennyi darabját a győrszentmártoni (ma pannonhalmi) apátság vásárolta meg. A leltárkönyv szerint 920 db ásvány érkezett meg, amiből 350 példány ma is az apátság ásványtárát gazdagítja. - A jénai mineralógiai társaság tagja (1802 vagy 1804). F. m.: In obitum Mariae Theresiae augustae quum ei regia universitas Budensis ritu solemniori parentaret (Budae, 1781); Földabrosz, mely a tudományoknak Mária Therézia alatt elrendeltetett állapotjokat mutatja (Magyar Hírmondó, 1784). írod.: Mayer Farkas-Szakáll Sándor: A Pannonhalmi bencés főapátság ásványtára (in: Földünk
