Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
787 Simonkai 1888); Siebenbürgisch-sächsische Burgen und Kirchenkastelle (Hermannstadt, 1900); Hausmarken (Zigeunerblätter, 1901); Die Abstammung der Sachsen von den Scyten (Zigeunerblätter, 1903); Siebenbürgisch-sächsische Leinenstickereien (Hermannstadt, 1906); Vom alten Hermannstadt (Hermannstadt, 1922); Chronik der Stadt Hermannstadt (Hermannstadt, 1930); Von alten Leuten und Zeiten (Hermannstadt, 1937). Irod.: Bedeus, E.: Emil Sigerius, sein Leben und sein Werk (Bucureşti, 1958); Stephan, B.: Emil Sigerius. Volksundliche und kunstgeschichtliche Schriften (Bucureşti, 1977; bibl.-val); Szinnyei XII.: 982.; Lexikon der Siebenbürger Sachsen (1993, 485M86.). Miklósi-Sikes Csaba Simándi István (1675 Abaúj vm. - 1710. máj. 2. Sárospatak): tanár. - A kassai külvárosi isk.-ban senior és tanító (1701). A miskolci isk. rektora (1703. jan.-1707). Külföldi egyetemjárásáról (1707-től) - főként Hollandiából és Belgiumból - sok fizikai eszközt hozott Mo.-ra. Sárospatakon tanár (1709 jan.-tól). Mo.-on elsőként tanított kísérletekkel fizikát; emiatt sokan „ördöngös"-nek nevezték. Kísérleti eszközeit a Sárospatakon tartózkodó II. Rákóczi Ferenc is megtekintette. Eszközeinek jelentős része (pl. laterna magica, légszivattyú) ma is megtalálható az Iskolamúz.-ban. Lerakta a sárospataki Museum Physicum alapjait. Könyvtárát (kb. 300 kötet) a Sárospataki Ref. Koll.-ra hagyta, írod.: Balogh László: S. 1. a természettudományos oktatás magyar úttörője (Köznevelés, 1960, 315- 317.); A Kollégium Tudományos Gyűjteményei (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981. 289.); MÉL II.: 627-628. Sipos István Simonkai Lajos; ered. (1886-ig) Simkovics (1851. jan. 9. Nyíregyháza - 1910. jan. 2. Bp.): tanár, botanikus, flórakutató. - A pesti tudományegy.-en Jurányi Lajos tanítványa (1869-től); ott ismerkedett meg Jurányi asz- szisztensével, Borbás Vincével, akivel botanikai gyűjtéseket végzett Bp. környékén, majd a Bánságban és a Retyezáton is, sok fontos adattal járulva hozzá e területek botanikai ismeretéhez. Harmadéves korában Jurányi asszisztensévé nevezte ki (1872). Érdeklődése a virágos növények mellett a mohákra is kiterjedt. Mint mohakutató (bryoló- gus) vett részt a Hazslinszky vezette Arad és Hunyad vm.-i, vmint bánsági gyűjtő- utakon (1872). Az MTA támogatásával több gyűjtőutat tett hazánk Ny-i, DNy-i részében (1873). Tanári oklevelének megszerzése után a nagyváradi főreálisk. tanára (1875- től). Tanulmányozta a Sebes-Körös völgyének és a Bihar-hegységnek a flóráját, eredményeit a Természettudományi Szemlében, a Mathematikai és Természettudományi Közlönyben, a Természetrajzi Füzetekben publikálta. Bölcsészettud.-i doktorátust szerzett (1879). Áthelyezték a pancsovai gimn.-ba (1880), ahol egy évig tanított. Pancsován fedezte fel a vízidarát (YJolffia arrhiza [L.] Horkel), a hazánkban addig még nem ismert, legkisebb virágos növényt. Tíz évig az aradi főreálisk.- ban tanított (1881-től), közben feldolgozta Arad vm. flóráját; monográfiája Aradvár- megye és Arad szabad királyi város növényvilága (1893) címmel jelent meg. A Természettud.-i Társulat megbízásából kezdett hozzá fő műve megírásához, Erdély flórája kritikai feldolgozásához. Haynald Lajos érsek közbenjárására fél évet Bécsben töltött (1883-1884), ahol revideálta Ferdinand Schur Erdélyben gyűjtött növényeinek meghatározását. A bécsi egy.-en nagy hatással voltak rá Anton Kerner botanikusprofesszor előadásai; átvette Kerner fajfelfogását, rendszertani és nevezéktani nézeteit, s ezután nagyobb figyelmet fordított növényföldrajzi megfigyeléseire. Ötévi növénygyűjtő, -feldolgozó és értékelő munka után jelent meg fő műve: Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata (1886); nagy érdeme, hogy az addig megjelent erdélyi flóraművek (J. K. Baumgarten, M. Fuss, F. Schur) után a taxonok és adatok között rendet teremtett. Fontos munkája még a hazai tölgyekről készített monográfiája (1890). A Kir. M. Természettud.-i Társulat megbízta (1891) egy m. dendrológia megírásával, de csak a nyitvatermők kéziratával készült el, és néhány nemzetség (Rhamnus, Ribes, Acer) vázlatos leírása jelent meg. Bp.-en, a VII. ker.-i főgimn.-ba helyezték át (1891), a következő évben a növényföldrajz tárgykörében magántanári képesítést szerzett. 33 évi középisk.-i tanítás után nyugdíjazását kérte (1908), az egy.-en azonban mint magántanár haláláig tanított. - A
