Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Előszó
VI A kötetben szereplők a kulturális örökség gyűjtésének, védelmének, feldolgozásának és bemutatásának változatos területein működő szakemberek voltak, akik a legkülönfélébb előképzettséggel jutottak a múzeumok falai közé. A múzeumőr/muzeológus fogalom ebben az esetben igen tágan értelmezendő. A lexikon éppúgy tartalmazza a múzeumi szakágak avatott művelőinek, a régészek, történészek, néprajzkutatók, természettudósok, művészet- történészek stb. életrajzi adatait, mint a közgyűjtemények mindennapos tevékenységében nélkülözhetetlen feladatot ellátó restaurátorok, kiállításrendezők pályarajzát. Szerepelnek a kötetben a múzeumok névadói, ha annak létrejöttében szerepük volt, vagy tevékenységük, művészetük emlékei, jeles gyűjteményük fontos szerepet játszott az intézmény életében. Természetesen helyet kaptak a múzeumalapítók és a legnagyobb adományozók, do- nátorok. Ugyancsak szerepelnek a kötet lapjain a muzeológusok képzésében hatékony egyetemi-főiskolai professzor/tanár egyéniségek. Széles merítést jelent az életrajzi kötet számára az, hogy a szerkesztők a történeti Magyarország múzeumi intézményeinek kiemelkedő személyiségeire is figyelemmel voltak. A munka során folyamatosan merültek fel új és még újabb személyiségek, akiknek adatait, tevékenységének bemutatását nem tudtuk teljessé tenni, vagy - végül - a további kutatómunkának kellett időhatárt szabni. Mindez rámutat múzeumi világunk történeti múltjának jelentős kutatási hiányosságaira az intézménytörténet terén éppúgy, mint a személyes életutak bemutatásában. Határozottan kívánatos, hogy a feltáró, feldolgozó és kiadó tevékenység tovább folytatódjék. A kötet tervezésének kezdetétől fogva vita tárgyát képezte, hogy kik szerepeljenek az életrajzi lexikonban. Az természetes volt, hogy a befejezett életművek a kötet lapjaira kerülnek, de azon hosszú vita folyt, hogy bemutassuk-e a legeredményesebb tevékenységgel számon tartott élő személyiségek eddigi életpályáját. Mindkét elképzelés mellett szóltak megfontolásra érdemes érvek, ám a szerkesztőbizottság tagjainak többsége úgy vélekedett, hogy a tervezett kötet határainak egzakt megvonása csak a lezárt életpályák bemutatásával lehetséges. Szerencsés megoldás lehetne az életrajzi lexikon kiegészítése egy „Ki kicsoda a magyar közgyűjteményekben" tartalmú kötettel, amely a napjainkban is alkotó személyiségek életrajzát adná közre. A magyar múzeumi életrajzokat közlő kötet ötletét a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület és a Tarsoly Kiadó karolta fel, ám a könyv a múzeumi társadalom számos áldozatos munkát vállaló tagjának munkája révén lehet jelentős eredmény a Magyar Nemzeti Múzeum jubileumi évében. A szerkesztők és a szerzők abban a reményben nyújtják át a kötetet az érdeklődő Olvasónak, hogy lapjain nem csupán a magyar múzeumok múltjával összefüggően felhalmozódott ismereteket teszik közkinccsé, hanem a közgyűjtemények egyik oszlopos intézménytípusának történetében adnak támpontot a tájékozódáshoz, segítik a szakterületek generációi közötti folyamatosságot, egymás törekvéseinek jobb megértését, s hozzájárulnak hazánk közös kulturális örökségének méltóbb gondozásához is. Budapest, 2002. november 25. Bodó Sándor-Viga Gyula
