Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
R
Radocsay 728 Radocsay Dénes (1918. aug. 17. Lip- tószentmiklós - 1974. dec. 5. Bp.): művészet- történész, múzeumi főigazgató. - A bp.-i tudományegy. BTK-n Gerevich Tibor tanítványa; Madarász Viktorról szóló értekezésével doktori oklevelet szerzett (1941). Mint műkritikus kezdetben a kortárs művészettel foglalkozott. A II. vh. után a Szépművészeti Múz. Modern Képtárának vezetőjeként (19451952) a gyűjt, újjászervezője, új kiáll.-ának előkészítője (1946). A Római M. Akad. ösztöndíjasaként (1947-től) fogalmazódott meg benne végleges kutatási programja. Olaszo.- ból hazatérve a Szépművészeti Múz. Régi M. Osztályának vezetője (1952-1970); a gyűjt.-t a nemzetközi muzeologia szabályai szerint szervezte meg. Főként a művészeti ágak közötti hatások foglalkoztatták, ezzel a modern muzeologia egyik megalapítója. Célul tűzte ki a történeti Mo. középkori képzőművészeti emlékeinek teljességre törekvő összegyűjtését. A munkát nehezítette, hogy az emlékanyag túlnyomó többsége külföldi múz.-okban, raktárak mélyén volt csak megtalálható, másrészt a főként az 1950-es években a szomszédos országokban dívó, a közös történeti múlttal szemben megnyilvánuló kisajátító szemlélet akadályozta az anyaggyűjtésben. Saját erőből bejárta a szóban forgó műemlékeket, hatalmas bibliográfiai és fotóanyagot gyűjtött, amely a képzőművészet mellett az iparművészet emlékanyagát is felölelte.. Adatgyűjtése során topográfiai és bibliográfiai tekintetben is teljességre törekedett. A középkori táblaképekről és faszobrokról írt köteteiben érvényesítette az ikonográfia, a vallástörténet és az összehasonlító művészettörténet módszereit. 1955-ben megjelent könyve - mivel a középkori táblaképfestészet problémái akkoriban nem tartoztak a kutatás időszerűnek mondott kérdései közé - nem vállalkozhatott többre, mint a fellelhető műemlékek topografikus és fejlődéstörténeti összefoglalására. Három nagyszabású monográfiájának (A középkori Magyarország falképei, 1954; A középkori Magyarország táblaképei, 1955; A középkori Magyarország faszobrai, 1967) befejezése után - ugyancsak úttörő munkaként - összegyűjtötte a középkori és reneszánsz címeres leveleket, vmint foglalkozott a középkori európai és a mo.-i miniatúrákkal; e témákra vonatkozó kutatásait a Művészet- történeti Értesítőben, az Acta Historiae Artium- ban, később az Ars Decorativában publikálta. Bel- és külföldön, Neucháteltől (1965) Párizson (1966), Londonon (1967-1968), a Budavári Palotán (1969), Moszkván (1971) át Rómáig (1972) reprezentatív kiáll.-okat szervezett a mo.-i művészetről, tud.-os igényű kat.-okkal. A Szépművészeti Múz. tud.-os titkára (1962-1970), a Bulletin du Musée Hon- grois des Beaux Arts szerkesztője (1957-1970). Társadalmi munkában vezette a Művészet- történeti Munkaközösséget (1951-1952), és szerkesztette annak tanulmánykötetét. Munkássága a régi m. anyagnak a Szépművészeti Múz.-ból az MNG-be, a Budavári Palotába kerülésével teljesedett ki. Az Iparművészeti Múz. főig.-jaként (1970. nov. 1-jétől) is tud.-os műhelyt teremtett, az iparművészettörténeti kutatást nemzetközi rangra emelte, s bekapcsolta a múz.-ot a nemzeti és európai művészet sodrába. Az Iparművészeti Múz. alapításának 100 éves évfordulójára - a 100 esztendős gyűjtőtevékenység java részét bemutatva - rendezte meg az Európai iparművészet remekei c. kiáll.-t, és szerkesztette a kat.-t, amelyben kitűzte a múz. feladatát: „Kamatoztatni páratlan becsű iparművészeti értékeinket, tovább bővíteni művészeti kutatásunk határait." Fontosnak tartotta a jelenkori m. és európai iparművészet fontos emlékeinek bemutatását is. Ekkor fogalmazódott meg benne a múz. állandó kiáll.-ának időszerű terve. A Gótika c. kiáll.- sal új kiáll.-sorozatot indított útjára, azzal a céllal, hogy „az európai művészetek területén végighaladva, egy-egy tárlaton egy-egy stílus, korszak emlékeit mutatva be, a térművészetek határövezeteire vetítsen az eddigieknél több fényt", hiszen „iparművészet, építőművészet, képzőművészet és népművészet különböző ágai között a határvonalak bizonytalanok, elmosódottak." Felismerte, hogy a korábbi osztályozás már érvényét veszítette, s „a jövő fejlődését az egybeolvadó határok, a hagyományos műfaji
