Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

P

717 Procopius 309-310. (Szinnyei, Pallas, Révai, MÉL, MUL: té­ves születési adat: 1851!). Hála József Posta Béla (1862. aug. 25. Kecskemét - 1919. ápr. 16. Kolozsvár): régész. - A bp.-i tudományegy. jogi karán végzett, majd a Bölcsészeti Kar Archaeológiai Tanszékén Torma Károly tanítványa; bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az MNM Érem- és Régiség­tárában írnok (1885-től), segédőr, majd múze­umőr. Ásatásokat vezetett Lovasberényben (1887), Tószegen (1888), Dunakeszin (1889), Rákospalotán (1892), (Pest-)Szentlőrincen (1893), Hatvanban (1894), Zalaszentgróton, Győrökön és Szirákon (1895). Tanulmányút­jain bejárta É-, Ny- és D-Európát. Feldolgoz­ta gr. Zichy Jenő II. oroszo.-i expedíciójának (1896) régészeti emlékeit. A III. expedíció­nak (1897. szept-1898. aug.) maga is tagja volt; a m. régészek közül elsőként tanulmá­nyozta, fényképezte és rajzolta a Káma vi­dékének régészeti emlékanyagát. Felhívta a figyelmet a Kárpát-medence régészeti lele­teinek K-i kapcsolataira és e kapcsolatrend­szer kutatásának fontosságára. A kolozsvári egy.-en az érem- és régiségtan tanára (1899- től haláláig), az egy. Erem- és Régiségtani Int.-ének ig.-ja. Nevéhez fűződik a kolozs­vári egy. első diákotthonának és étkezdéjé­nek (Menza) felépíttetése (1909-1910). - Is­kolateremtő egyéniség volt; a részletek pon­tos megfigyelése, a teljes körű dokumentá­lás, a feldolgozás során az ásatási megfigye­lések, történeti, művészettörténeti és népraj­zi adatok együttes figyelembevétele jellem­zik mind az ő, mind legjelesebb tanítványai (Buday Árpád, Kovács István, Roska Már­ton) munkásságát. Az Erdélyi Nemzeti Múz. megszervezője (1899). A m. múz.-ok orsz. régészeti felügyelője (1907-től), orsz. régé­szeti szaktant.-ot rendezett (1908, 1911), amelynek résztvevője volt többek között Höllrigl József, Kiss Lajos, Móra Ferenc, Zoltai Lajos. Kidolgozta a vidéki múz.-ok szabályzatának tervezetét. Dolgozatok az Er­délyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából címmel megindította (1910), és haláláig szerkesztette az első mo.-i kétnyelvű régé­szeti folyóiratot. Ismét Oroszo.-ban járt (1902-1903). Tervezte egy, a honfoglaló ma­gyarság régészeti kultúrájának eredetét ku­tató tud.-os int. felállítását Kazánban. - A Société Royal d'Archéologie de Bruxelles tagja. - A kolozsvári Házsongárdi temető­ben lévő sírját az 1980-as évek elején elpusz­tították. F. m.: Érmészeti bizonyítékok Magyarország történe­téhez (Bp., 1886); Régészeti tanulmányok Oroszfól- dön. I—II. (Bp., 1907); A vízaknai kehely (Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtá­rából, VI., 1915, 141-191.; 191-226.); A gyulafehér­vári egyház sírleletei (uo., VIII., 1917, 1-155.; 156-203.). írod.: Buday Árpád: P. B. (Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből, I. Szeged, 1925,5-17.); Banner János: P. B. születésének százados ünnepe (Bp., 1962); Csor­ba Csaba: P. B. kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok" (A debreceni Déri Múzeum Évköny­ve, 1969-70, 117-145.); Szinnyei XI.: 83-84.; MÉL II.: 437.; MÚL: 310-311. - (MÉL, MÚL: téves szüle­tési adat: aug. 22.!). Ritoók Agnes Procopius Béla (1868. júl. 23. Bp. - 1945. júl. 24. Bp.): diplomata, numizmatikus, mű­gyűjtő. - A bp.-i tudományegy. Jogtud.-i Ka­rán tanult. A Kereske­delemügyi Min. Ke­reskedelempolitikai Osztályán kezdte pá­lyáját (1893-tól). Szak­tudósítóként Berlin­ben és Rómában dol­gozott, majd az Oszt- rák-M. Nagykövet­ség munkatársa (1916- tól), az átmenetgaz­dasági teendők tárca nélküli miniszteri hivata­lában (1917), majd a Kijevbe küldött biz. tagja­ként tevékenykedett (1918). Megbízták a Gö­rög Nagykövetség megszervezésével (1920); mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ment nyugdíjba (1928). Jómódú családból származott, s szüleinek is voltak igen értékes műgyűjt.-ei. Édesanyja, Proco­pius Vilmosné - kívánságára, halála után — értékes festmény- és miniatúragyűjt.-ét a Szépművészeti Mwz.-nak, bútor-, porcelán- és bronzgyűjt.-ét az Iparművészeti Mwz.-nak adta át. ~ maga is kiváló érzékkel gyűjtött fegyvereket, bélyegeket, bútorokat, legköze­lebb azonban az emlékérem állt hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents