Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
693 Pénzes kok Kalocsa környékén c. kötetben jelentette meg. Megalakította a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egyesület (TINÓ) felnőtt tánccsoportját, majd Tóth Ferenccel együtt a Kalocsai Népi Együttest, amelynek első vezetője lett (1967-1978). - Bács-Kiskun m. művészeti díja (1974), Kalocsa díszpolgára (1975), Kalocsa város művelődési díja (posztumusz, 1997). Az 1991-ben alakult Kalocsa Népművészetéért Alapítvány —díjat alapított (1996. jún. 30.). Szülőháza falán emléktáblát avattak (2000. nov. 5.). F. m.: Kalocsa népművészete (Kalocsa, 1970; 1973); Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén (Kalocsai Múzeumi Dolgozatok. II. Kalocsa, 1978). írod.: Romsics Imre: A kalocsai Viski Károly Múzeum (Magyar Múzeumok, 1998.1., 21-23.). Romsics Imre Péczely Attila (1897. aug. 13. Rákosszentmihály Ima Bp.] - 1964. júl. 6. Weiden, NDK [ma NSZK]): népzenekutató, orvos, ásványgyűjtő. - Bécsi katonai szolgálata alatt alapozta meg későbbi híres ásványgyűjt.-ét saját gyűjtése, ill. vásárlások révén. A háború és a hadifogság évei után a bp.-i tudomány- egy. Orvostud.-i Karán tanult (1921-1926), orvosdoktori oklevelet szerzett; közben - másik szenvedélyének hódolva - Kodály Zoltán népzenei előadásait hallgatta a Zene- művészeti Főisk.-n. Bp.-en (1927-1929), majd Hódmezővásárhelyen (1930-1948) orvos; állásából politikai okok miatt elbocsátották. Alkalmi fizikai munkákból élt, majd Kodály, Erdei Ferenc és Ortutay Gyula közbenjárására néprajzos-népzenekutató muzeológusi állást kapott a szegedi Móra Ferenc Múz. Népzenei Osztályán (1949-1952). A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múz. munkatársa (1952-1959; nyugdíjba vonulásáig), majd haláláig az MTA Népzenekutató Csoport külső munkatársa. - Bartók Béla megbízásából az ország különböző részein, főként Zala és Csongrád vm.-ben gyűjtött népdalokat (1930-1939). Az általa gyűjtött dalok száma meghaladja a kétezret. A kis- komáromi Tinódi Lantos Sebestyén Énekkar alapítója, a Kodály Jubileumi Hangverseny rendezője (1933), Hódmezővásárhelyen az Éneklő Ifjúság Mozgalom szervezője, karnagya (1935). - Főként az ásvány-, kőzet-, esetenként a rovartani anyag bemutatására kiáll.-okat szervezett, rendezett; a bemutatott darabok nagy része saját gyűjt.-éből került ki. Korának egyik legjelentősebb ma- gángyűjt.-e volt. Geológiai, növény-, állat- és kultúrföldrajzi kutatásokat végzett. Élete során ásványgyűjt.-éből adományozások révén gyakran segített különböző, főként oktatási intézményeket; így jutott komoly darabokhoz a hódmezővásárhelyi ref. gimn. ásványtára is. Ásványgyűjt.-ét a Természet- tud.-i Múz. vásárolta meg. Orvostudományi cikkeit az íriszdiagnosztika tárgyköréből külföldi szaklapok közölték. F. m.: Vásárhelyi népdalok (Hódmezővásárhely, 1932); Szegedi Kis Kalendárium (Szeged, 1934); Bet- lehemes játék (Énekszó, 1936, 367-369.); 103 magyar népdal (Bp., 1939); Beszélgetések a népzenéről (Bp., 1944); Dunántúli daloskönyv. 107 magyar népdal (Bp., 1947); Vezetőrétegeink zenei közvetítése népzenénk számára (Puszták Népe, 1947, 249-256.); Csongrád megye népzenéje (Tiszamenti Kalendárium. Szeged, 1948, 86-95.); Rózsa. 94 népdal (Bp., 1953); Régi népdalok Csongrád megyében (in: Csong- rádmegyei tanulmányok. Szeged, 1959, 23—42.). írod.: Ökrös László: P. A. halálára (Ethnographia, 1965,134-136.); Felletár Béla: P. A. és a vásárhelyi népzenekutatás (in: Kiss Lajos emlékkönyv. Hódmezővásárhely, 1983, 403-414.); MÉL II.: 384.; MÉL III.: 607.; Hódmezővásárhely jelesei (Hódmezővásárhely, 1974, 44.); MNépLex IV.: 224. (téves halálozási év: 1967!). Bodrits István, Szabó Tímea Pénzes Antal (1895. jan. 3. Hort - 1984. szept. 30. Bp.): tanár, botanikus. - Fia Pénzes László gerontológus és Pénzes Bethen hid- robiológus. - A bp.-i tudományegy. BTK természetrajz-földrajz szakán tanult (1912- től). Már egyetemista korában gyűjtő-, ill. tanulmányúton vett részt Kis-Ázsiában (1913) és Galíciában (Bory-mocsarak, Len- gyel-Tátra, 1914). Az I. vh. kitörése miatt meg kellett szakítania tanulmányait; katonai szolgálatot teljesített, az orosz fronton súlyosan megsebesült. Egy.-i tanulmányait folytatva (1918) tanári oklevelet szerzett (1920). Bp.-i isk.-kban ideiglenes (19201922), polgári isk.-i (1922-1942), majd gimn.-i r. tanár (1942-től). Közben Münchenben neves botanikusoktól tanult (Ludwig-Maximilians Universität, 1923). Tuzson János professzornál gombászati témából
