Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
683 Párducz se azonos elvek szerint történik. Nemzetközi hírnevét jelzi, hogy felkérték a The Encyclopedia of the Biological Sciences számára a csillék finomabb szerkezetét, morfo- genezisét és működésmódját ismertető fejezet megírására (1961). 1934-től kezdve 44 tud.-os cikket és könyvrészletet írt; cikkei m., német és angol nyelven jelentek meg hazai és külföldi folyóiratokban. - Az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóint.-e Tud.-os Tanácsának tagja, a Biológiai Szakosztály elnöke, a Protisztológiai Társaság alapító tagja, több külföldi és hazai szaklap szerkesztőbiz.- ának tagja. - A biológiai tud.-ok kandidátusa (1952). F. m.: Örvénylő életmód és sessilizmus. 1-2. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 57., 1939, 1069-1091.; 58., 1940, 556-577.); Reizphysiologische Untersuchungen an Zilliaten I-X. (Acta Microbiologica Academiae Scientiarium Hunga- ricae, 1., 1954,175-216.; Acta Biologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 5., 1954, 169-212.; Annales historico-naturales Musei Nationalis Hun- garici. Series Nova, 6., 1955, 189-195.; Acta Biologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 6., 1956, 289-316.; Acta Biologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 7., 1956, 73-99.; Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici. Series Nova, 7., 1956, 365-369.; Acta Biologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 8., 1958, 219-251.; Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 51., 1959,227-244.; Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 54., 1962, 221-229.; Acta Biologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 13., 1963, 421-429.); Cilia (in: The Encyclopedia of the Biological Sciences. Szerk. Gray, P. New York, 1961,232-233.). írod.: Kaszab Zoltán: Megemlékezés Dr. P. B.-ról (Állattani Közlemények, 53., 1966, 7-11.); Kaszab Zoltán: In Memoriam Dr. B. P. (Annales historico- naturales Musei Nationalis Hungarici, 58., 1966, 5-9.). Gubányi András Párducz Mihály (1908. szept. 11. Fehér- templom - 1994. ápr. 21. Bp.): régész. - A szegedi tudományegy. történelem-földrajz szakán tanult (1928-1932), A nagy magyar Alföld római kori leletei c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1932). Berlinben a Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (19331934). A szegedi tudományegy. Régiségtud.-i Int.-ében tanársegéd, adjunktus (1932-1940), docens (1940-1944), magántanárrá képesítették (1941), címzetes ny. rk. egy.-i tanár (1946-tól). Az MNM Régészeti Osztályának vezetője (1945-től). A II. vh. után irányította a gyűjt.-ek, raktárak rendbetételének, a leltározatlan anyag nyilvántartásba vételének, restaurálásának nagy munkáját, vmint a régészeti állandó kiáll, felállítását. A szegedi Móra Ferenc Mwz.-ba helyezték át (1955); tud.-os tevékenységének töretlen folytatása mellett rendezte az ottani régészeti gyűjt.-t. Ismét az MNM Régészeti Osztályának vezetője (1956), majd az MTA Régészeti Int.-ének főmunkatársa (1960-tól), a Népvándorlás kori részleg vezetője, utóbb tud.-os főtanácsadó (1971-től haláláig). - Számos lelőhelyen folytatott ásatásokat: Ószentiván, Hódmezővásár- hely-Kotacpart, Kishomok, a Fehér-tó partja, Békéscsaba-Fényes, Csongrád, Földeák (újkőkori, rézkori, szkíta, szarmata lelőhelyek kutatása, 1932-1941); Szentes-Vekerzug (szkíta temető, benne kocsitemetkezés, lósírok feltárása), Tápiószele (555 síros szkíta temető ásatása, 1950-1953); Bükkszent- lászló-Nagysánc (1958), Felsőtárkány-Vár- hegy (késő bronzkori földvárak kutatása, 1962, 1964); Csongrád-Kaszárnya (hun kori temető, 1960); Kardoskút (szkíta telep ásatása, (1967, 1968). Feltárásainak eredményeit, a kiásott leleteket közleményekben, tanulmányokban ismertette. Tud.-os tevékenységének középpontjában az Alföld K-i eredetű népeinek története, emlékanyaga állt. Egy.-i doktori értekezésében elsőként állította ösz- sze a Kr. u. 1-2. sz.-ból származó alföldi szarmata leletek listáját (1931). A jazygok hagyatékaként meghatározott sírokat a temetkezési módok alapján három területi és korcsoportra választotta szét. Berlini ösztöndíjas évei alatt a mo.-i pontuszi szarmata emlékekről írt tanulmányában a D-oroszo.-i és az alföldi leletek stíluskritikai módszerrel való összehasonlítása alapján meghatározta azokat a főként nemesfém tárgyakat, amelyeket a jazygok a Pontusz-vidékről hozhattak magukkal (1935). A szarmata kor emlékeit feldolgozó és közzétevő háromkötetes nagy művében (1943-1950) a teljes leletanyag leírása, bemutatása alapján meghatározta a római termékeket, a dák és a kelta
