Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Ö

669

Ötvös

vmint diorámát készített a londoni (1907), a bécsi (1910), a lipcsei (1931) és a berlini vadászati kiáll.-ra (1937). Neves vadászaink, Huszár László, Kittenberger Kálmán, gr. Széchényi Zsigmond magán trófea- gyűjt.-ét is ~ preparálta. Az MNM Afrika- kiáll.-ának nagyvadjai közel 25 évig készültek. Nevezetessé vált a szélesszájú rinocérosz, az afrikai elefánt, az oroszlánpár, csimpánzok és varacskosdisznó csoportja. Az Európa-hírű kiáll. 1956-ban megsemmisült. Preparátumai közül csak a sziklapiton és néhány fejtrófea maradt fenn. - Az OMGE elismerése (1938). írod.: Éhik Gyula: Hogyan „tömik" ki a szélesszájú rinocéroszt? (Természettudományi Közlöny, 59, 1927, 673-680.); Éhik Gyula: A Nemzeti Múzeum elefántjának története (uo., 73, 1941,

2-6.); lm memoriam Sándor Őry (Aquila, 69-70, 283.); Sipos György: Kártyaasztal az elefánt hasában (Nimród, 107, 2987, 32M3.).

Sipos György

Ötvös Dániel, ebesfalvi (1901. ápr. 27. Kolozsvár - 1994. júl. 7. Bp.): vegyészmérnök. - Egy.-i tanulmányait Berlinben kezdte; a bp.-i József Nádor Műszaki Egy.-en vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1925). Putnoky László mellett tanársegéd, majd - nyugdíjba vonulásáig - a vegyipar számos területén dolgozott. A szegedi egy. Jogi Karán szerzett oklevelet (1935). Dolgozott a Hungária Műtrágya és Kénsavgyár Kén utcai telepén (1925-1938), a szabadkai Zorka gyárban (1941). A Kén utcai telep ig.-ja (1944-től). A II. vh. után a Műtrágya- és Er- dőtakarmánygyár műszaki vezetője, később a peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár mérnöke, majd a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek ig.-ja (1956-1961; nyugállományba vonulásáig). Jelentős részt vállalt a Szekér Gyula miniszterhelyettes által a M. Vegyészeti Múz. megszervezésére Gerecs Árpád vezetésével létrehozott előkészítő biz. munkájában, majd a múzeumépítés kezdeti szakaszában. A gyűjtőmunkát egy bp.-i irodában kezdték meg, amelyhez a korszak ipari vezetői mellett számos kutatót, egy.-i tanárt, tudomány- és technikatörténészt nyertek meg. A múz. gyűjt.-eit Várpalotán, a város középkori várépületében helyezték el (1969). ~ ellátta a múz. vezetésével járó feladatokat, a múz.-i munkatársak munkáját Bp.-ről irányította, később a múz. Tud.-os Tanácsának titkáraként tevékenykedett. Az 1980-as évek végén hivatalos megbízatásairól lemondott, de haláláig nagy figyelemmel kísérte a múz. működését, tanácsaival, rendszeres látogatásai alkalmával segítette a munkatársak munkáját. - Az MTA Szervetlen Kémiai Technológiai és Vegyi Környezetvédelmi Munkabiz.- ának titkára. Bp.-en megszervezte a Nyugdíjas Kémikusok Körét (1961). - AM. Kémikusok Egyesületének Pfeiffer Ignác-emlék- érme (1970), Várpalota városának „Pro Urbe" kitüntetése (1981). írod.: Vegyipari Magazin (2001. 4., 116.); Magyar Kémikusok Lapja (2001. 4., 154.); Gulyás XIX.: 977.

Próder István

Ötvös János (1911. dec. 31. Nyíregyháza - 1991. máj. 10. Debrecen): ref. lelkész, könyvtárigazgató, biológus. - A debreceni Tisza István Tudományegy.-en teológiát végzett (1936), uo. Egyiptomi és arab hatások Mózes alkotásaiban c. értekezésével hittud.-i doktori oklevelet szerzett (1939). A debreceni KLTE-n biológiai tanulmányokat folytatott (1948-1952). Segédlelkészként dolgozott több településen, közben K-i nyelveket tanult (1935-1940). A Debreceni Ref. Koll. Nagy könyvtárában dolgozott. A II. vh.-ban tábori lelkész; francia és amerikai fogságba került. Hazatérése után ismét a nagykönyvtár munkatársa, majd ig.-ja. 1960-tól nyugdíjazásáig a ref. gimn.-ban tanított. - Kutatásai során elsősorban a Hortobágy, a bihari szikesek és a debreceni erdős puszták bogárfaunájával foglalkozott. 1952-től haláláig tiszteletdíjasként rendszeresen dolgozott a debreceni Déri Múz. természettud.-i gyűjt.- ében; nevéhez fűződik a mintegy 18 000 példányból álló rovargyűjt. és a kb. 3000 lapos herbárium felállítása.

F. m.: Adatok a Hortobágy bogárfaunájához (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1968); Mike- pércs-Sáránd-Derecske szikeseinek bogárfaunája. Lovas Mártonnal (uo., 1975); A mikepércsi szikes legelő koprofág Lamellicorniái és legelőgazdálkodási jelentőségük (uo., 1976); Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából (uo., 1977).

Tóthné Horváth Ildikó