Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
N
Nagy 642 hadjáratban. Szolnoknál román fogságba esett, 5 hónapig az aradi vár foglya volt. 1920 elején tért vissza Bp.-re, ahol az év végén két főtárgyából letette a tanári szakvizsgát. A pannonjai falfestés emlékei c. értekezésével archeológiából, vmint ókori történelemből és művészettörténetből doktori oklevelet szerzett (1921). Muzeológusi pályáját Kuzsinszky Bálint mellett az Aquincumi Múz-ban kezdte. Ideiglenes hivatalnok a Fővárosi Muz.-ban (1922. jan. 1-jétől), múzeumőr (1928-tól), Kuzsinszky halála után múz.-i osztályig. (Aquincumi Múz., 1937-től), a Fővárosi Múz.-ok központi ig.-ja (1941-től haláláig). A Pázmány Péter Tudományegy.-en egy.-i magántanári képesítést szerzett (1930), egy.-i címzetes ny. rk. tanári kinevezést (1941), majd ny. r. tanári címet kapott (1946. nov.). Az általa alapított Szentendrei Városi Múz. ig.-ja (1930-tól). A Műemlékek Orsz. Biz.-ának r. tagja (1932). Közben az olasz kormány ösztöndíjasaként négy félévet hallgatott a római Sapienza Egy.-en (1925-1927). Tanulmányútjai során felkereste Olaszo., Málta (Valetta), Tunézia (Tripolisz), Ausztria múz.-ait, ásatásait. Járt Horváto.- ban, Szerbiában Bulgáriában, Konstantinápolyban, s ösztöndíjjal Görögo.-ban. A raven- nai ni. ókeresztény régészeti kongresszuson I ricordi christiano romani provati címmel tartott előadást (1932). - Múzeumig.-ként jelentős tudományszervező, múzeumfejlesztő tevékenységet fejtett ki. A Fővárosi Múz. keretében javaslatára létrehozták a Régészeti és Ásatási Int.-et (1936); ennek ig.-jaként a Bp. területén végzett feltárásokat szervezte, irányította. Tud.-os munkássága Bp. római korának kutatásában kiemelkedő jelentőségű. A ma is megtekinthető római emlékek közül ő tárta fel többek között a Raktár utcai ókeresztény temető- kápolnát (cella trichora), a Flórián téri római kori katonai fürdő (thermae maiores) egy részét, a bp.-i Eskü (ma Március 15.) téren álló Contra Aquincum erődjét. Mindkét feltárás eredményeit föld alatti múz.-nak rendezte be. Az aquincumi polgárváros tűzoltókoll.-a székházának feltárásakor került napfényre a világhírű római kori orgona (hydra). Aquincum topográfiáját új alapokra fektette, megállapításai, elképzelései máig érvényesek. Bp. egész területén - a Tabánban, a Gellért-hegyen (era- viscus telepek), Békásmegyeren, a Csúcs-hegyen (római kori villa) és Pest területén - is folytatott feltárásokat. A mo.-i limeskutatás megalapozója. Bejárta a római limest Szentendrétől Nagytétényig; feltárta a Budakalász- Luppa csárdánál lévő római őrtornyot, megpróbálta tisztázni a Szigetmonostor-Horány- nál, Szentendre-Derapataknál és Dunakeszinél lévő épületek, vmint a szentendrei katonai tábor alaprajzát, Szentendrén sírokat tárt fel a késő római temetőben. A Szentendrén feltárt és a városházán őrzött leletek bemutatására kérték fel a város által 1925-ben rendeletileg megalapított múz. ig.-jának. Elsőként csoportosította Pannonia épületeinek leleteit a belső díszítések alapján (falfestmény, mozaik, stukkó), tanulmányozta a római kerámiát, fémművességet, a kőfaragást (kőfaragó-isk.-k, ill. motívumok elterjedésének kérdése), tanulmányt írt a pannoniai úthálózatról, foglalkozott Aquincum népességének összetételével (era- viscusok, a Ny-i, ill. a K-i provinciákból származó betelepülők stb.), a gazdaságra, a vallási életre gyakorolt befolyásukkal. A Budapest története c. összefoglaló munkában (1942) az eraviscusokról, Aquincum topográfiájáról, a temetkezésekről, a társadalmi életről, a gazdaságról, a művészetekről, a kereszténységről, a késő római erődrendszerről szóló fejezetek szerzője. A római kori emlékek mellett több ős-, népvándorlás és középkori feltárás is fűződik a nevéhez. Önálló kötetei, monográfiái mellett sok kisebb közleménye jelent meg az Archaeologiai Értesítőben és a Budapest Régiségeiben. A Budapest Régiségei XIH. és XIV. kötetének főszerkesztője (1943-tól). - Az MTA 1. tagja (1934). A Régészeti és Művészettörténeti Társulat főtitkára. A Német Birodalmi Régészeti Int., a Belgrádi Archaeologiai Társulat 1. tagja, a Műemlékek Orsz. Biz.-ának biz.-i tagja (1933-1937), az 1945 máj.-ában megalakult Corona Archaeologica társaság vezetőségi tagja. - A Főváros Ferenc József-koronázási jubileumi alapítványa tud.-os díja (1935), a Régészeti és Művészettörténeti Társulat Rómer Flóris-érme (1946). - Halála után Szentendrén, az általa is kutatott római táborhoz vezető egyik utcát róla nevezték el (1958). Az Aquincumi Múz. falán avatták fel emléktábláját (1963). Emlékplakettjét Pátzay Pál készítette. F. m.: Die römisch-pannonische dekorative Malerei (Mitteilungen des Deutsche Archäologische Institut. Römische Abteilung, 41., 1926, 79-131.); Kelta díszítés a pannoniai kőemlékeken (Archaeologiai
