Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
N
Nacsa 634 foglalkozott a 16. sz.-i m. parasztság helyzetének történeti-statisztikai vizsgálatával, a parasztgazdaság - a jobbágytelek - értékének, hozamának és adóterhének alakulásával; elemezte a jobbágytársadalom differenciálódását és annak fejlődését. Addig feltáratlan források segítségével tisztázta a jobbágyságból kiemelkedett katonaparasztság sajátos társadalom- és hadtörténeti szerepét (a Rákó- czi-szabadságharc gazdasági hátterének elemzése, dikális összeírások). Vizsgálta a 16—17. sz.-i mo.-i és közép-európai árviszonyok pénztörténeti hátterét, amely elvezette a vásárlóerő változásának elemzéséhez. Levéltári kutatások alapján írta meg a 16. sz.-i m. adózási viszonyok kutatásához máig is nélkülözhetetlen munkáját, amely öt K-mo.-i vm. dézsmajegyzékeit tekintette át, elemezve a terület parasztságának agrár- és társadalomtörténeti fejlődését, addig nem használt új szempontok és munkamódszerek alapján. Ezt követően főleg a jobbágytelken kívüli paraszti szántóterület, vmint a 16-17. sz.-i uradalmi árukészletek kérdésével foglalkozott. Feldolgozta a hegyaljai bortermelés, ill. a 16. sz.-tól igen jelentőssé vált mo.-i marhakivitel különböző aspektusait. A népességszám és a családszerkezet alakulásának kvantitatív vizsgálatához kapcsolódva kezdte el a mo.-i német betelepülés új, német kiadású forrássorozatainak gazdaság- és társadalomtörténeti értékelését. A M. Mezőgazdasági Múz. Agrártörténeti Főosztályának munkatársaként folyamatosan szerkesztette a múz. egyetlen, máig jelentős nemzetközi kiadványát, a Bibliographici Historiae Rerum Rusticarum Internationalist (1966-1985). Élete utolsó időszakában a történeti ökológia kérdései iránt érdeklődött, s foglalkoztatta az európai és hazai környezetvédelem története, a természeti környezet pusztulása. Számos tanulmánya, cikke jelent meg Németo.-ban, Svájcban, Ausztriában, Franciao.-ban, Nagy-Britanniában, Olaszo.- ban, Florváto.-ban. A Comité International pour la Métrologie Historique (Nemzetközi Mértéktörténeti Biz.), tagja (1973-tól), alel- nöke (1983-tól). Az MTA Történettud.-ok Szekciójának, ill. Tudomány- és technikatörténeti komplex biz.-ának, majd e szervezet Mértéktörténeti albiz.-ának tagja. - A történettud.-ok kandidátusa (1973). F. m.: A 16. századi dézsmajegyzék. Borsod, Heves, Bereg, Bihar és Közép-Szolnok megyék (Bp., 1960); Az ár és bértörténet kérdése Magyarországon 1550- 1650 között (Történelmi Szemle, VI., 1963, 145- 166.); A mezőgazdasági termelőnépesség fluktuációja és az extraneus birtoklás Hegyalján a XVI. század második felében (in: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Bp., 1975, 21-283.); Die Bedeutung der ungarischen Viehzucht für Ungarn und Mitteleuropa vom XVI. bis zum XVIII. Jahrhundert (in: Internationaler Ochsenhandel. 1350-1750. Stuttgart, 1979, 83-123.); Die Deutsche Auswanderung nach Ungarn aus neuer Sicht (Köln, 1979); Die ökonomische und soziale Basis der Verteidigung gegen die Türken in Ungarn, XVI-XVII. Jahrhundert (in: Beiträge zur Geschichte der frühneuzeitlichen Garnisons- und Festungstadt. Saarbrücken, 1983, 173-198.); Magyar mértéktörténeti bibliográfia, 1499-1987. Szerk. Bogdán Istvánnal (Bp., 1988 [1989]); Erdőhasznosítás és köz- igazgatás Magyarországon, 11-20. század (Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya Közleményei, XIX., 1990, 65-102.). írod.: Kurucz György: N. K. I. (Agrártörténeti Szemle, XXXV., 1995, 1-4., 438-439.). Vörös Éva Nacsa Mihály (1931. jan. 14. Makó -1997. aug. 21. Szekszárdi: fogtechnikus, restaurátor. - Ipari tanuló Szegeden (1950-1952). A makói Mezőgazdasági Vízépítő Vállalatnál dolgozott (1953-1954). Katonai szolgálata (1954-1956) után fogtechnikus Makón, Szegeden, majd Szekszárdon. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Megyei Múz. segédrestaurátora (1970-től), kezdetben a múz.-i gépkocsi vezetője és fotós feladatokat is ellátott. Az alapfokú (1971), majd a szakosított, középfokú restaurátor tanf. kerámia-üveg szakán tanult (1979), az utóbbi tanf.-ot felsőfokúvá minősítő különbözeti vizsgát tett (1992). Restaurátori munkáját segítette fogtechnikusi végzettsége. Több, a fogtechnikában használt, korszerű anyagot Mo.-on elsőként alkalmazott a restaurálásban. Javaslatait, tapasztalatait a restaurátorkonferenciákon tartott színvonalas előadásaiban, beszámolóiban, vmint a Műtárgyvédelem c. lapban írt szakcikkeiben tette közzé. Szekszárdon két restaurátorkonferenciát szervezett. Főként bronzkori, középkori, néprajzi, iparművészeti és újkori történeti tárgyakat restaurált.
