Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
631 Murvay ták, így a németo.-i megjelentetésre csak évekkel később (2000) kerülhetett sor. Ez az esemény életkedvét megtörte, fizikai állapota ettől kezdve folyamatosan romlott. Élete utolsó éveit a család régi jó barátjának számító Rásó család szombathelyi lakásában töltötte. Nem sokkal halála előtt kapta kézhez a születésének 85. évfordulójára szerkesztett, nemzetközi szerzőgárda által írt Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken... (1996) c. kötetet. Egy.-i katedrát nem kapott, de a bronzkorral foglalkozó őstörténész és régész hallgatók nemzedékei jártak - nyugdíjazása után is - „magántanszék"- ére, a bp.-i Victor Hugo u. 43. alatt található lakására. - Külföldi egy.-ek megbecsült előadója, számos hazai és nemzetközi szervezet tagja volt, több éven át képviselte a m. régészetet a Nemzetközi Ősrégészeti és Koratörténeti Unió Állandó Tanácsában. Az őskori konferenciákat rendező Consil Permanent aktív szervezője, a firenzei, a jugoszláv és a német régészeti társaság tagja. - A történelem (régészet) tud. kandidátusa (1958), doktora (1967). - Rómer Flóris-em- lékérem, az MTA díja, az MNM Széchényi Emlékérme, Akad.-i díj. F. m.: A kisapostagi korabronzkori urnatemető (Ar- chaeologia Hungarica, 26., Bp., 1942); A magyarországi bronzkor kronológiájáról (Kolozsvár, 1943); Der Goldfund von Velem-Szentvid. Ein Beitrag zur Metallkunst der älteren Hallstattzeit (Praehistorica, 1., Basel, 1950); Die Ausgrabungen in Tószeg im fahre 1948 (Acta Archaeologica Hungarica, 2., 1952, 35-69.); Archäologische Beiträge zur Geschichte der grossen Wanderung (uo., 8., 1957, 119-156.); A hajdúsámsoni és kosziderpadlási jellegű depotleletek (Bp., 1966); Spätbronzezeitliche Depotfunde aus Ungarn (Inventaria Archeologica. Ungam, 2. H. [U9-U18]. Bonn, 1967); Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Koszider- padlás (Bp., 1967); Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Forró und Ópályi (Bp., 1973); Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte von Aranyos, Kurd und Gyermely (Bp., 1985); Tudományos mechanizmus - tudományos erkölcs (Magyar Tudomány, 92., 1992. 11., 1362- 1372.); Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte Hajdúböszörmény, Románd und Bükkszentlászló (Kiel, 2000). Irod.: Kőszegi Frigyes: Grußwort an A. M. (in: Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Bp., 1996. 9- 16.); Ilon Gábor: In memoriam Amália Mozsolics (Savaria. Pars Archaeologica, 23/3., Szombathely, 1998); Kovács Tibor: In memoriam M. A. (Magyar Múzeumok, 1997.4., 63.); Kovács Tibor: A. M. (Acta Archaeologica Hungarica, 52., 2001,239-248.). Ilon Gábor, Kovács Tibor Murvay László (1918. jún. 13. Hajdúnánás - 1984. júl. 23. Pécs): építésztechnikus, múzeumszervező, múzeumigazgató. - A debreceni Tisza István Tudományegy. Jogi Karán tanult (1937-1940), végül a Műszaki Akad. hallgatója (1941-1942). A finn téli háború önkéntese (1939-1940). A II. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített. 1945 után Debrecenben dolgozott, később a Tisza- menti Vízmű Építő Vállalat építésvezetője, az Ózdi Szénbányászati Tröszt beruházási osztályvezető-helyettese (1953-1959). Az ózdi Szénbányászati Tröszt beruházási vezetőjeként irányította a rudabányai vasércbánya építési munkálatait (1960-1976). Közben a hajdani bányaváros és környékének ipartörténeti, műszaki, kulturális emlékeit gyűjtötte. Gondjaira bízták az 1956-ban létrehozott és akkoriban elhanyagolt állapotban levő kis helytörténeti kiáll.-t. A gyűjt.-t több mint ezer tárggyal gyarapította, s új épületet emeltetett számára, amely Érc- és Ásványbányászati Múz. néven 1965. szept. 5-én nyitotta meg kapuit. Előbb bányaüzemi feladatainak ellátása mellett (1974-1977), azután főállásban látta el a múzeumig.-i teendőket. A vezetése alatt orsz. gyűjtőkörű szakmúz.- má fejlődött intézmény előbb a bányaművelési módokat bemutató föld alatti résszel (1969), majd az ásvány- és őslénytani anyagnak otthont adó Földvári Aladár Kiállítóteremmel bővült (1980). Több régi mo.-i bányahelyen (Telkibánya, Nagybörzsöny, Recsk) filiálékat hozott létre, amelyek az adott település és térsége bányászatának és iparának történetét mutatják be. 1981-től haláláig Pécsett élt, innen irányította az érc- és ásvány- bányászati gyűjt.-ek hálózatát. Jelentős szerepet vállalt az 1977-ben megnyílt Mecseki Bányászati Múz. fejlesztésében. Számos állandó és időszaki kiáll.-t rendezett, amelyeknek koncepcióját és forgatókönyvét is ő dolgozta ki. Jelentős volt kutatásszervezői tevékenysége; neves szakemberekkel össze
