Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
621 Mócsy Mócsy András (1929. máj. 15. Bp. - 1987. jan. 20. Bp.): ókortörténész, régész. - Apja Mócsy János állatorvos, az MTA tagja, az Állatorvos-tud.-i Fő- isk. rektora, római érmek gyűjtője. - A bp.-i tudományegy- en történelem-latin- régészet szakon tanult, ókori régészetből és latin nyelvből szerzett oklevelet (1947-1951). Az MNM Római Gyűjt.-ében dolgozott, gyakornok, segédmuzeológus, majd muzeológus beosztásban (19511959). Az ELTE Régészeti Tanszékén docens (1959-től), egy.-i tanár (1969-től), az ELTE rektorhelyettese (1974-1976), a Régészeti Tanszék vezetője (1977-től), az Ókortörténeti Tanszék vezetője is (1983- tól). - Tud.-os működése a római császárkori történet, hadtörténet, társadalomtörténet és az epigráfia területét ölelte fel. A Régészeti Tanszéken újrateremtette az Alföldi András külföldre távozása után 10 évre megszakadt provinciális régészeti oktatást. Kandidátusi disszertációjával megkezdte a római névkutatást, névelemzést, amely egész pályafutását végigkísérte. A pannoniai, majd moesiai személynevekből kiindulva a leletcsoportot a romanizációs társadalmi-gazdasági kutatások nemzetközileg is új, önálló forrásává tette, kidolgozta a kutatás statisztikai módszerét. Hazai és külföldi kutatók bevonásával készült a Római Birodalom latin személyneveinek gyűjt.-e, az Ono- mastikon, számos kísérő tanulmánnyal. A hatalmas nyersanyag feldolgozása számítástechnikai módszerrel folytatódott; ennek eredménye a Nomenclator provinciarum Europae Latinarum (1983). Az Onomastikon köteteit halála után munkatársai fejezték be. Kutatómunkájának másik vonulata Pannonia történetének teljességre törekvő feldolgozása. Megírta a Pannonia cikket a legátfogóbb ókori lexikonba (Pauly-Wis- sowa Realenzyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Suppi. IX. Stuttgart, 1962; Suppi. XI. Stuttgart, 1968), amelynek bővítései és kiegészítései rendszeresen megjelentek (Pannonia-Forschung, Eirene, 4., 1965; Acta Archaeologica, 21., 1969; 25., 1973; 29., 1977). A Pauly-Wissowa-encik- lopédiába további 37 cikket írt. A Panno- nia-kutatás eredményeit összegző szintézise magyarul és angolul is megjelent. Munkatársaival elkészítette Pannonia régészeti kézikönyvét, amely már csak a halála után jelent meg. Megszervezte és elindította a Die römische Inschriften Ungarns feliratkorpusz kiadását. Kisebb ásatások mellett fő munkája a tokodi késő római erőd feltárása volt, amelynek leleteit munkatársaival együtt dolgozta fel és publikálta. - A történelemtud.-ok (régészet) kandidátusa (1956), doktora (1969). Az MTA 1. (1973), majd r. tagja (1983), a II. Osztály elnökhelyettese, majd elnöke (1985-1986), a Nemzetközi Kapcsolatok Biz., a Társadalomtud.-i Alelnöki Osztályközi Biz., a M.-Szovjet Társadalomtud.-i Együttműködési Biz., a Régészeti Biz. tagja, a Római Albiz., az Ókortörténeti Albiz., az Ásatási Biz., a M.-Román Történész Vegyesbiz. elnöke. Az Osztrák Tud.-os Akad. tagja, az osztrák és a német régészeti int. 1., majd r. tagja, a Society of Antiqueries (London) t. tagja, a L'Année Epigraphique m. referense. - Akad.-i Díj (1971), Állami Díj (1983), az ELTE Arany Emlékérme (1986), Kuzsinszky Bálint-em- lékérem, Römer Flóris-emlékérem. F. m.: Die Bevölkerung von Pannonien bis zu der Markomannenkriegen (Bp., 1959); Gesellschaft und Romanisation in der römischen Provinz Moesia Superior (Bp.-Amsterdam, 1970); Pannonia and Upper Moesia (London-Boston, 1974; német nyelven is); Pannonia a korai császárkorban (Apolló Könyvtár. 3. Bp., 1974); Pannonia a késői császárkorban (Apolló Könyvtár. 4. Bp., 1974); Pannonien und die Soldatenkaiser (in: Aufstieg und Niedergang der römischen Welt. II. 6. Berlin-New York, 1977); Die spätrömische Festung (in: Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod. Bp., 1981); A római név, mint társadalomtörténeti forrás. Akad.-i székfoglaló (Bp., 1985); Beiträge zur Namenstatistik (Dissertationes Pannonicae. III. 3. Bp., 1985); Die Namen der Diplomempfänger (in: Heer und Intergationspolitik. Passauer Historische Forschung, 2., Köln-Wien, 1986); Pannonien und das römische Heer (összegyűjtött tanulmányai, Amsterdam, 1990); Pannonia und
