Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
619 Mocsáry temetőről, a Lovászpatona-kishalomi kora vaskori temetkezésről és az Ugod-katona- vágási késő bronzkori ásatásról készült tanulmányát. Behatóan foglalkozott az ugodi vár és a pápai várkastély történetével, elemezte az Esterházy-kastély és a r. k. templom építéstörténetét, közölte Esterházy Károly és Ferenc addig ismeretlen levelezését. Szerzőként részt vett a Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének terep- és műhelymunkáiban. F. m.: Bronzkori kultúrák Győr környékén (in: Győr története a XIII. század közepéig. I. Szerk. Lovas Elemér. Győr, 1942, 3-34.); Győr és környéke őskora (Győr, 1954); Zselizi típusú leletek a Győr, pápai várni újabb kőkori lakótelepen (Arrabona, 8., 1966, 5-52.); A koroncói koravaskori kunyhó (uo., 12., 1970,5-16.); Adatok Esterházy Károly gróf építő tevékenységéhez (Művészettörténeti Értesítő, 1979, 131-150.); A pápai városház építéstörténete (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 15., 1980, 159-167.); A vaszari koravaskori temető- és telephely (Archaeolo- giai Értesítő, 107., 1980, 53-78.); Esterházy portrék Pápán (Folia Archaeologica, 11., 1983, 40-70.); Az ugodi vár feltárásának eredményei (Pápai Múzeumi Értesítő, 1., 1988,53-97.); 17 év a pápai Helytörténeti Múzeumban. Visszaemlékezés (Pápai Múzeumi Értesítő, 3-4. Pápa, 1990). írod.: Ilon Gábor: M. S. 70 éves (Archaeologiai Értesítő, 1986, 135.); Takács M.: M. S. középkori leletmentései Győr környékén (Pápai Múzeumi Értesítő, 6., 1996, 287-295.); Tóth László: In memoriam Dr. M. S. (Arrabona, 35/1-2., 1996, 343-348.); GYÉL: 231-233. - Bibi.: Ilon Gábor: M. S. munkáinak válogatott bibliográfiája (Pápai Múzeumi Értesítő, 3-4. 1992,17-18.). Kópházi Ferencné, Tóth László Mitterpacher Lajos (1734. aug. 25. Bellye - 1814. máj. 24. Pest): tanár, természettudós, agrárszakember. - Belépett a jezsuita rendbe (1749). Bécsben matematikát tanult (1756- 1757). A győri gimn.- ban tanított, majd a császárvárosba visz- szatérve négy évig teológiai tanulmányokat folytatott. Hazatérése után a Pazmaneum vezetője, majd Batthyány Lajos gr. nevelője. A bécsi Theresianumban hittant, később bölcseletet és földmíveléstant oktatott (1763-1774). A jezsuita rend feloszlatása után a nagyszombati egy.-en bölcseleti doktorátust szerzett (1774). A budai, majd a pesti egy. 1777-ben felállított mezőgazda- sági tanszékén természettud.-i tárgyakból, természetrajzból, földrajzból, mezőgazdaságtanból előadásokat tartott, s az egy. rektorává is megválasztották. Az általa írt agrár tárgyú és természetrajzi könyvekben, tankönyvekben jelentős részt szentelt az ásványtani ismereteknek. A mo.-i mezőgazdasági oktatás megalapozója, a hazai agrár szakirodalom úttörője. Legismertebb munkájában bemutatta a hazai mezőgazdaság egész rendszerét, a legfontosabb agrárágazatokat. Saját gyűjt.-eket alakított ki; volt ásvány- és állattani gyűjt.-e is; halála után ezek valószínűleg unokaöccséhez, Mitterpacher Györgyhöz kerültek, akinek révén a kiegészített kollekció a Pannonhalmi Bencés Főapátság ásványtárának alapja lett. - Az alsó-ausztriai gazdasági egyesület, a bonni akad. tud.-os int.-ének tagja. F. m.: Adumbratio notionum oecenomicarum... (Vindobonae, 1773); Elementa rei rusticae in usum acade- miarum regni Hungáriáé conscripta. I—III. Egy.-i tankönyv (Budae, 1779-1794; olasz nyelven is: Milano, 1874-1894, Velence, 1795); Primae lineae historiae naturalis. Egy.-i tankönyv (Budae, 1797); Summarium tractatus de vitis cultura... (Budae, 1813; német, latin, szlovák, szerb, román és m. nyelven is); Opera Oeconomica (Lipsiae, 1815). írod.: Pinzger Ferenc: M. L. (Természettudományi Közlöny, 1940); Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai egyetemi tanszéke és első tanára, M. L. (Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1962); Földünk hazai kincsesházai. Szerk. Kecskeméti Tibor-Papp Gábor (Bp., 1994); Szinnyei IX.: 45-49.; MÁÉ II.: 538-542. (Für Lajos: M. L.); MÉL II.: 223.; MTL: 585. Szabó Tímea Mocsáry Sándor (1841. szept. 27. Nagyvárad - 1915. dec. 26. Bp.): biológus, ento- mológus, múzeumi osztályvezető. - A premontrei rend jászói rendházában hittud.-t tanult (1859-től); súlyosbodó tüdőbaja miatt még pappá szentelése előtt kilépett a rendből (1862). Néhány évi gyógykezelés után Nagyváradon jogot végzett, majd Bécsben
