Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
579 Magyar tek tb. tagja. - A III. osztályú vaskorona- rend, a svéd Wasa-rend és a francia „Pour le mérite agricole" kitüntetettje. F. m.: Jelentés és javaslat az országos gazdasági múzeum célszerű szervezése tárgyában (Pest, 1871); Adatok a gazdasági oktatás szervezésének kérdéséhez Magyarországon (Pest, 1872); Szarvasmarha-tenyésztésünk emelésének eszközeiről (Bp., 1874); A szőlők veszedelme. A phylloxera természete és irtása (Bp., 1876); Adatok az alkoholizmus kérdésének ismertetéséhez (Bp., 1905); Madárvédelmi törekvések Magyarországban. Chemel Istvánnal (Bp., 1911). Irod.: M. I. (Köztelek, 1925, 28/29., 455-456.); Fodor Árpád: Marosi M. I. emlékezete (Népjólét, 1935, 3/4.); Pallas XI.: 781.; Szinnyei VIII.: 244- 245.; Gulyás XVIII.: 260.; MÁÉ II: 426-428. (Kurucz György: M. I.); MÉL. II.: 115. Vörös Éva Mágócsy-Dietz Sándor (1855. dec. 7. Ungvár - 1945. febr. 27. Bp.): botanikus. - A bp.-i tudományegy. természetrajz-kémia szakán tanult (1875- 1879). A Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akad. tanára, majd a bp.-i tudo- mányegy.-en Jurányi Lajos mellett tanársegéd (1880-tól). Az állami felsőbb leányisk. tanára (1888-tól), közben a növénytan és mikológia egy.-i magántanáraként is dolgozott (1889-től). A VI. ker.-i állami főreálisk. tanára és a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanf. előadója (1883- tól). Nagyobb tanulmányutakat tett, csaknem egész Európát bejárta. A középisk.-i tanárképző int. oktatója (1897-től), majd a növénymorfológia és növényélettan r. egy.-i tanára (1901-1928; nyugdíjba vonulásáig). - A szakma figyelmét A Sporagnium és Typha virág és termés fejlődése c. értekezésével keltette fel (1887), amelyben a moszatok és a nyitvatermők ivarszerveinek fejlődésével és homogenizálódásával kapcsolatos vizsgálatainak eredményeiről számolt be. Pályája második felében érdeklődése a növényélettan felé fordult. Az egy.-i botanikus kert ig.- jaként elsősorban a kertészeti növénytani ismeretek terjesztése terén működött sikerrel. 1910-től a botanikus kertben felszámolt fás növényekből készült famintákkal jelentős mértékben gyarapította az MNM Növénytárának dendrológiai gyűjt.-ét. Fontosak genetikai kutatásai, amelyek során a kender ivari fejlődésének problémáival foglalkozott (1906). A szulákfélék (Convolvulaceae) levélalak-változásával kapcsolatos kutatásai már az egyed- és törzsfejlődés problémakörébe vezették át. Megállapította, hogy a modifikációk az egyedfejlődés folyamán környezeti hatásoknak megfelelően alakulnak ki - a filogenezis szabta korlátokon belül. - Az MTA 1. (1897), r. (1908), t. tagja (1937). F. m.: Rügy és levélkulcs a magyar birodalomban honos és honosított fásnövények meghatározására (Bp., 1882); Erdészeti növénytan. Fekete Lajossal, Rejtő Adolffal (Bp., 1891-1896); Előmunkálat a növénytani műszótárhoz (kézirat gyanánt. Bp., 1894); A növények életfolyamatai (in: Az élők világa. Szerk. Entz Gézával. Bp., 1907, 239-326.); A növények táplálkozása tekintettel a gazdasági növényekre (Bp., 1909, XIII., 1-716.). írod.: Kubacska András: M. D. S. dr. (A budapesti ág. h. Evangélikus Gimnnázium értesítője az 1929/1930-iki iskolai évről, Bp., 1930); Jávorka Sándor: M-D. S. emlékezete (uo., XLV, 1954,171— 173.); Frenyó Vilmos: Megemlékezés M-D. S.-ról, halálának ötvenedik évfordulója alkalmából (Botanikai Közlemények, 82., 1995, 7-8.); Szinnyei VIII.: 270-278.; Gulyás XVIII.: 293.; MÉL II.: 118- 119.; MÁÉ II.: 437-440. (Fülöp Éva Mária: M.-D. S.); MÚL: 250. Horváth Csaba Magyar Kázmér (1858. márc. 4. Nagykőrös - 1942. márc. Bp.): okleveles gazda, tan- felügyelő, néprajzi gyűjtő. - A magyaróvári Gazdasági Tanint.- ben végzett (1880). Bábolnán gazdasági gyakornok, majd intéző, a Földművelés- ügyi Min. munkatársa (1884-től), a gazdasági szakoktatás területén dolgozott (1894- től). Dániai tanulmányútja (1895) után a földművesisk.-k tanfelügyelője (1895 ősze). Az Orsz. M. Gazda Szövetség választmányi tagja (1921), alelnöke (1926), majd ügyvezető alelnöke (1927); gr. Károlyi Sán-