Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

L

Liffa 560 lett. így jutott el a pozsonyi országgyűlésre (1847). A szabadságharc alatt rövid ideig nemzetőr, majd a Közlöny (1849), később a Pesti Napló munkatársa (1850). A miskolci ev. ref. főgimn.-ban m. nyelvet és irodalmat, német és latin nyelvet tanított (1852-1865); Családja nem lévén, idejét az ügyvédi okle­vél megszerzésére fordította (1862). Vm.-i aljegyző (1861-től), majd - tanári pályáját le­zárva - főjegyző (1865-től), 29 évi szolgála­tának utolsó évében Borsod vm. alispánja (1895). A közigazgatási élettől visszavonul­va (1895) az irodalmi és a közélet aktív sze­replője maradt; a „borsodi halhatatlanok fe­je"-ként nagy tisztelet övezte, számos elis­merést, kitüntetést kapott. - Az MTA 1. (1863), r. (1883), majd t. tagja (1906). A Kisfa­ludy Társaság tagja (1862-től). - Az életében kapott dokumentumokat és tárgyi emléke­ket (pl. a vm.-i tisztikar emlékalbuma, 1890; a Kisfaludy Társaság ezüstkoszorúja, 1911; a Szent István-rend kiskeresztje, 1911; a bp.-i egy. díszdoktori oklevele, 1912) végrende­letében a Borsod-Miskolci Múz.-ra hagyo­mányozta. Személyes emléktárgyai, iratai, levelezése és ingatlan vagyona két leány­testvérére, ill. utódaikra maradt, tőlük pedig folyamatosan a múz.-ba kerültek. Könyvtá­rát isk.-jára hagyta, amelyet először 1936- ban, másodszor 1996-ban ismét róla nevez­tek el. A —kultusz részeként a városházán megnyílt a „—szoba" (1925), majd a —ha­gyaték a múz. állandó kiáll.-ának része lett. (1927) A —hagyaték napjainkban is a Her­man Ottó Múz. egyik legnagyobb dokumen­tum- és tárgy együttese. Egy része Sajószent- péteren állandó kiáll.-on látható. ~ emlékét őrzi még az egykori lakásán elhelyezett em­léktábla, a róla még életében elnevezett utca (1913), vmint egy egész alakos szobor is (Borsodi Bindász Dezső műve, Miskolc, 1934). A költő egykori könyvtára ma a váro­si könyvtár része, védett gyűjt. („L. J. Muze­ális Könyvtár"). F. m.: Összes költeményei. I—II. (Bp., 1881); Szemere Bertalan emlékezete (Miskolc, 1870); Emlékbeszéd Deák Ferenc arcképének leleplezésekor (Miskolc, 1877); Tompa Mihályról (Bp., 1906); Visszatekintés (Miskolc, é. n.); L. ].: Visszatekintés. Életrajzom. S. a. r. Balázs Győző. Miskolc, 1935). írod.: Zsigmond Ferenc: L. J. élete és költészete (Bp., 1906); Deák Gábor: L. J. emlékezete halálá­nak 75. évfordulóján (in: A falak üzenete. Szerk. Pápay Sándor. Miskolc, 1999, 54-65.); Dobrossy István: L. J. emlékszobája és relikviái a Herman Ottó Múzeumban (in: Miskolc írásban és képek­ben. 6. köt. Miskolc, 1999, 50-55.); Szinnyei VII.: 1146-1150.; Gulyás XVIII.: 1015-1016.; MÉL II.: 68. Dobrossy István Liffa Aurél (1872. jún. 10. Korpona - 1956. okt. 23. Bp.): geológus, mineralógus. - A bp.-i tudomány egy.-en természetrajz-ké­mia szakos közép- isk.-i tanári oklevelet szerzett (1895). Az MNM Ásvány- és (3s- lénytárában Krenner József gyakornoka (1895-től), ott készí­tette első kristály­morfológiai munkáit. Az egy. Ásvány- és Kőzettani Int.-ének tanársegéde (1897-től). A mosonmagyaróvá­ri gazdasági főisk.-n (1900-1901), a heidel- bergi (1909-től), később a müncheni egy.-en gazdagította tudását. A M. Kir. Földtani Int. munkatársa (1900-tól). Közben 1917-től az I. vh. végéig mint katona a felvidéki ércbá­nyák bányageológiai szakértőjeként tevé­kenykedett. A Tanácsköztársaság (1919) alatt az MNM Ásvány- és Őslénytárában múzeumőr, de két hónap után visszatért a Földtani Int.-be;. főgeológus, főbányataná­csos (1921-től), gazdasági főtanácsos (1932- től), címzetes ig. (1934-től). A bp.-i tudo- mányegy.-en doktorált (1906), a József Ná­dor Műegy.-en az elméleti kristálytan és a kristályoptika magántanára, majd c. ny. rk. tanára (1922-től). A Földtani Int. munkatár­saként vonult nyugállományba (1935); nyugdíjasként is az int.-ben dolgozott (1954- ig). - Az MNM-ben elkezdett kristálytani és kristályoptikai kutatásait egész életében folytatta; számos mo.-i és külföldi ásvány elemzése, leírása fűződik a nevéhez. A Föld­tani Int.-ben kezdetben agrogeológiai, ké­sőbb hegyvidéki, bányavidéki térképezés­ben vett részt, az 1930-as évek elejétől nagy figyelmet szentelt a mo.-i kaolinok, tűzálló anyagok, vmint a perlit tud.-os és gyakorla­ti célú kutatásának, amelyben kiváló ered­ményeket ért el. - 1900-ban megbízták a M.

Next

/
Thumbnails
Contents