Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Balassa 38 aránt foglalkozott, s e témában ismeretterjesztő cikkeket írt napilapokba. Ösztöndíjjal többször járt németo.-i tanulmányúton. Az 1940-es években a bécsi M. Történeti Int. felkérésére vetítettképes előadás-sorozat keretében ismertette a m. festészet és szobrászat történetét. A II. vh. végén a Ny-i fronton fogságba esett, ahonnan nem tért haza. Olaszo.-ban szeretett volna letelepedni, de Peruban kötött ki, ahonnan új családjával Németo.-ba költözött. F. m.: A magyar történeti festészet a 19. században (Bp., 1932); Székely Bertalan történeti festészete (Budapesti Szemle, 1935,234-242.); Műtárgyak hamisítása (Tükör, 1936, 415M19.); Adatok Lotz Károly ifjúkorához (Magyar Művészet, XII., 1936,218-219.); A reformkor magyar festészete (Magyar Szemle, 1938. jan.); A művészet története (in: Kis Encyklopé- dia. Bp., 1938); Liezen-Mayer Sándor centenáriuma. I. (Győr, 1939); Die ungarische Malerei des XIX. und XX. Jahrhunderts (Berlin, 1940); Hitler művészei (Bp., 1941); Az új német szobrászat (Szépművészet, II. , 1941, 252-253.); Leonardo da Vinci festménye a Szépművészeti Múzeumban (in: Gerevich Emlékkönyv. Bp., 1942); La peinture en Hongrie aux XIX. et XX. siécles (Berlin, 1942); Kunst im Kriege (Das Schaffende Ungarn, 1943. febr.); Die ungarische Landschaft in der Malerei (Südostdeutsche Rundschau, 1943. márc.); Italienische Frontsoldaten als Künstler (Das Schaffende Ungarn, 1943. jül.); Las obras maestres de peintures Espanoles en Hungária (Hungária de mio amores, 1943. dec.). Papp Katalin Balassa Iván (1917. okt. 5. Báránd - 2002. nov. 1. Bp.): etnográfus-agrártörténész, művelődéstörténész. - Nagyapja Szabó József, 52 évig Báránd ref. lelkésze, apja Balassa József bihartordai, majd dancsházi körjegyző, az Orsz. Ref. Szeretetszövétség ügyvezető ig.-ja, édesanyja Szabó Edit tanító. Fia Balassa M. Iván, menye Zentai Tünde, mindketten etnográfusok, a Szabadtéri Néprajzi Múz. tud.-os munkatársai. - A debreceni Tisza István Tudományegy.-en m.-német szakos középisk.-i tanári okleveleiét, ill. m- finnugor szakból doktori oklevelet szerzett (1940). A debreceni tudományegy.-en díjtalan gyakornok Csűry Bálint mellett (1938— 1940), a kolozsvári Ferenc József Tudo- mányegy.-en díjas gyakornok Szabó T. Attila mellett (1940-1941), a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Mwz.-ban múzeumőr (1941— 1944). A Néprajzi Múz. főig.-ja (1950-1956), a sárospataki Rákóczi Múz. ig.-ja (1956-1961), a Művelődési Min. Múz.-i Főosztályán tud.- os osztályvezető (1961-1966), a Mezőgazda- sági Múz. főigh.-e (1962-1982; 1966-ig félállásban). - Tud.-os kutatóként a mezőgazda- sági munkaeszközök kutatásával, a mo.-i etnikai-vallási kisebbségekkel, a m. népi földműveléssel, a m. népi szőlő- és bortermeléssel, borkultúrával, a mo.-i temetőkkel, a mo.-i muzeologia- és múzeumtörténettel, a m. kukorica néprajzával és művelődéstörténetével, a m. néprajz tudománytörténetével foglalkozott. Gyűjtőutakat tett Erdélyben, K-Mo.-on; gyűjteménygyarapításai során a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz., a bp.-i Néprajzi Múz., a sárospataki Rákóczi Múz. és a Mezőgazdasági Múz. gyűjt.-eit gazdagította. Közel 100 tud.-os kiáll, szerzője, rendezője, tervezője. Megalapította a M. Mezőgazdasági Múz. Munkaeszköztörténeti Archívumát, a keszthelyi Georgikon Ma- jormúz.-ot, a tolcsvai Szőlészeti-Borászati Múz.-ot, Szilvásváradon a Lipicai Múz-ot. Számos nemzetközi rendezvényt is életre hívott. Megszámlálhatatlan népszerűsítő, tud.-os előadást tartott. Publikációs tevékenysége igen szerteágazó és gazdag. Az Ethnogryphia szerkesztője (1949-1956), szer- kesztőbiz.-ának elnöke (1972-től), a Néprajzi Értesítő szerkesztője (1954-1955), a Néprajz Mindenkinek, a Népművészet mesterei sorozat szerkesztője, a Magyar Népművészet (19511954), a Magyar Népi Díszítőművészet (1954), a Sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei (1956- 1961), a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei (1969-1970), a Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa (1972), a Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973), A Magyarországi Nemzetiségek Néprajza főszerkesztője (1975- től), a Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen társszerkesztője (1975-től, Claus Klotz-cal és Karl Manherz-cel), az Etnografi- ja Juznih Slavenu u Madarskoj 4. főszerkesztője (1982). Szerkesztette a Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére (1982), az Alsóné- medi története és néprajza (1980), a Báránd története és néprajza (1985) c. köteteket, a Mezőgazdasági Múz.-ban az Agrármuzeológiai Füzetek I—III. számát (1981-től). A nyolckötetes Magyar Néprajz szerkesztőbiz.-ának tag
