Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

531 Kuzsinszky Szászváros, 1920); Szinnyei VII.: 558-564.; Gulyás XVII.: 740-742.; MÉL I.: 1035. Gaál György Kuzsinszky Bálint (1864. nov. 6. Szabadka - 1938. aug. 23. Bp.): tanár, régész, epigráfus, múzeumigazgató. - Lengyel származású kis­iparos édesapját ko­rán elveszítette. A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán klasszi­ka-filológia szakon végzett (1888); a latín és görög filológia mel­lett archeológiát, nu­mizmatikát és epigrá­fiát tanult, emellett jo­gi előadásokat is hallgatott. Tanára volt töb­bek között Ábel Jenő, Hampel József és Tor­ma Károly. Egyetemista korában már publi­kált az Egyetemes Philologiai Közlönyben, ne­gyedéves korában megnyerte az Érem- és Régiségtani Tanszék által kitűzött pályadí­jat. A legújabb Aquincumi ásatások c. disszer­tációjával bölcsészdoktori (1888), majd pe­dagógiai vizsgájának letétele (1890) után középisk.-i tanári oklevelet szerzett. Torma Károly és Hampel József ajánlására az MNM Érem- és Régiségtárának gyakornoka (1887. jan. 20-ától), segédőre (1889. jún. 30- ától), majd múzeumőr (1899. aug. 6.-1901); a régiségtár és a szakkönyvtár ügyei mellett az éremtárral is foglalkozott. Sok tapasztala­tot szerzett rendszeres hazai és külföldi ta­nulmányútjain, a felkeresett ásatásokon, múz.-okban; járt a Délvidéken (1887), a Fel­vidéken, Kárpátalján (1888), Ny-Mo.-on, Ausztriában (1889), Olaszo.-ban (1890— 1891), a Rajna-vidéken, D-Németo.-ban (1892-1893), Dalmáciában (1895-1896) stb. Torma Károly mellett dolgozott az aquincu­mi ásatásokon, majd megbízást kapott az ásatások vezetésére (1888. szept. 13-ától); a feltáró munka mellett aktívan dolgozott az előkerült emlékek helyszíni bemutatásán, megőrzésén, kiállításán is. Tevékenysége eredményeként megnyílt az Aquincumi Múz. (1894. máj. 10.), amelynek egészen nyugállományba vonulásáig ig.-ja volt. Múz.-i munkája mellett a bp.-i tudomány- egy.-en a Római művelődéstörténet tárgy­körből egy.-i magántanári képesítést szer­zett (1892. márc. 12.). A Fővárosi Tanács Ré­gészeti Szakbiz.-ának tagja (1888-1900), majd ennek jogutódjában, az Orsz. Múz.- és Könyvtárbiz.-ban tevékenykedett (1901). A fővárosi tanács megbízta a Fővárosi (vagy Székesfővárosi) Múz. igazgatásával is (1899. ápr. 26-tól); a főváros képzőművészeti gyűjt.-ének, a középkori kőtárnak, vmint az újkori gyűjt.-nek megszervezése, elhelye­zése jelentette többek között azt a múzeum­szervezői tevékenységet, amelynek nyomán körvonalazódott a későbbi Bp.-i Történeti Múz. máig működő szervezeti formája. 1912-1921 között a Fővárosi Múz. tényleges igazgatását ~ állandó helyettese, Csánki Dé­nes látta el, de tanácsi rendelettel ~t ismét visszahelyezték tényleges vezetői állásába (1921. okt. 19-étől). A bp.-i tudományegy. Ókori Egyetemes Történelmi Tanszékének vezetője (1901. nov. 10-étől), ny. rk., majd ny. r. tanár (1911 őszétől), Hampel József halála után az Érem- és Régiségtani Tanszék pro­fesszora (1914 ősze-1930. máj. 1.); közben a BTK dékánja (1923-1924). Egy.-i oktatói te­vékenységében - szemben a régebbi, csak a Római Birodalom klasszikus történetét is­mertető irányzattal - előtérbe helyezte a provinciális régészetet, Pannonia és Dacia provincia történetének, emlékeinek ismerte­tését. Hivatali karrierjével párhuzamosan haladt előre tud.-os pályafutása is. Érdeklő­dése elsősorban a római kori emlékekhez kötötte, tevékenysége azonban kiterjedt más korszakok emlékeinek megőrzésére is. Egy.-i katedrájától 1930. máj. 1-jével vonult vissza, ig.-i megbízásait azonban még egy ideig megtartotta. 70. életéve betöltésekor lemondott a Fővárosi Múz. ig.-i állásáról (1934. nov. 6.), majd az Aquincumi Múz. ve­zetéséről is (1937. jan. 1.). - Hosszú, sokol­dalú és szinte töretlen pályafutása alatt ki­fejtett tud.-os, oktatói és múzeumszervezői munkássága kiegyensúlyozott, s csaknem minden területen magas szintű volt. Tevé­kenysége eredményeképpen a rábízott gyűjt.-ek helyzete, a vezetése alatt álló in­tézmény tud.-os eredményei, nemzetközi kapcsolatai, külföldi kiáll.-ai tanúsága sze­rint a m. muzeologia európai szintet ért el. Tud.-os munkája középpontjában Aquin­cum emlékeinek rendszeres feltárása, tud.-os közzététele és - életrajzírója, Láng Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents