Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
495 Kós 1979). Gárdonyi Géza irodalmi hagyatékának kezelője; megkezdte a hagyaték nyilvántartásba vételét, rendszerezését és közreadását. Foglalkozott az író levelezésével, több ezer jegyzetcédulájának feldolgozásával, amellyel Gárdonyi írói módszerének megismerését segítette. Előkészítette a titkosírásos naplók megfejtését. Újra rendezte, és a Gárdonyi Sándor örökségéből fennmaradt anyaggal bővítette az író emlékmúz.-át (1966), amelyről több ismertetőt is írt. Jelentős szerepet vállalt a Gárdonyi Géza Társaság újjászervezésében (1972). A gyűjt.-t Remenyik Zsigmond (1900-1962) hagyatékával gyarapította, az író szülőházában emlékkiáll.-t rendezett. Éveken át a múz. tárgyvásárlásainak intézője, nyelvismerete révén a külföldi kapcsolatok szervezője. Az Egri Múzeum Évkönyvének szerkesztője (Bakó Ferenccel, 1964-1979). F. m.: Gárdonyi Géza egri otthona (Eger, 1983); Gárdonyi Géza ismeretlen irodalmi hagyatéka (Az Egri Múzeum Évkönyve, IV., Eger, 1966, 315-347.); Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma (uo., X., Eger, 1973,319-365.); Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában. 1-1V. (uo., XI-XII., 1974,345-401.; XIII., 1975, 243-271.; XVI-XVIL, 1980, 311-333.; XVIII., 1981, 165-192.); A levélíró Gárdonyiról (Az Egri Múzeum Évkönyve. Agria, XIX., 1982-1983, 273-301.). Cs. Schwalm Edit Kós Károly; ered. Kosch; Koós (1883. dec. 16. Temesvár - 1977. aug. 24. Kolozsvár): építész, grafikus, író, szerkesztő, politikus. - Apja Kosch Károly tisztviselő. Gyermekei: Balázs (1912— 1967) agrármérnök, András (1914-) szobrászművész, Zsófia (1916-1990) színművész és Károly (1919— 1996) etnográfus. - A bp.-i József Műegy. építészeti szakán szerzett oklevelet (1907). Évekig a fővárosban dolgozott, sikeres építészként önálló tervezési irodát nyitott (1908). Részt vett a bp.-i Állatkert épületeinek tervezésében (1908- tól). Erdélybe visszatérve (1914) ifjú feleségével, Balázs Idával (1884-1973) az általa épített sztánai „Varjúvár"-ba költözött. Behívták katonának (1916), Bp.-re vezényelték, ahol Bánffy Miklóst segítette az utolsó Flabsburg király, IV. Károly koronázási ünnepségeinek előkészítésében (1916. dec.). A koronázást követően a konstantinápolyi M. Tud.-os Int. munkatársa (1917-1918), emiatt a katonai szolgálat alól felmentették. A bp.-i Iparművészeti Főisk. építészeti tanszékének tanára (1918 nyarától), de az év dec.-ében végleg visszatért Erdélybe. Az I. vh. után tervezési munkák mellett gazdálkodott, és nyomdagrafikussá képezte magát. Érdeklődése a politika, a szépirodalom és a szakmai publicisztika felé fordult. A transzilvaniz- mus egyik meghirdetője. 1921. jan.-ban Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal együtt megjelentette a Kiáltó Szó c. röpiratot, amelyben nemzetiségi szükségleteket kielégítő, reális erdélyi politikai viszonyok kialakításáért szállt síkra. Szerepe volt az Erdélyi (később Magyar) Néppárt megalapításában; a konzervatív erők azonban 1924 végére elszigetelték, s csak 1938-1940-ben, Bánffy Miklós oldalán, a romániai kir. diktatúra idején jutott újra politikai szerephez. - A 19-20. sz. fordulója után a sajátos nemzeti építészet megteremtésére törekvő „Fiatalok" csoportjának tagja. A m. történeti és népi építkezés hagyományainak szellemében megújította a m. építőművészetet. A bonchidai Bánffy- kastély (1936), majd I. Mátyás király kolozsvári szülőházának restaurálásán dolgozott (1944). A második bécsi döntés után Kolozsváron, a Mezőgazdasági Főisk.-n tanított (1940-1948; nyugdíjazták), a főisk. dékánja (1945-től). A II. vh. után ismét politikai szerepet vállalt; a M. Népi Szövetség mandátumával - annak Kolozs m.-i elnökeként - a bukaresti Nagy Nemzetgyűlés képviselője (1946-1948), a Kolozsváron megjelenő Világosság belső munkatársa (1948-1949). Az újjáalakult Erdélyi M. Gazdasági Egyesület elnök-ig.-ja (1946-1948?). Nyugállományba vonulását (1952) követően főleg irodalmi munkásságot folytatott. Flalála után szélsőséges nacionalista támadás érte, munkái indexre kerültek. - A sepsiszentgyörgyi Szé- kely Nemzeti Múz. állami munkatársa, miután Hültl Dezső átengedte neki a múz. épületének megtervezését; 1911-1912-ben felépült a főépület és a két múzeumőri lakás.
