Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
473 Kitaibel A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története (Bp., 1997). írod.: Pilissy L. (Py): A Központi Kohászati Múzeum Öntödei Múzeumának ünnepélyes megnyitása (Bányászati Kohászati Lapok. Öntöde, 21., 1970, 28.); Remport Z.: K. Gy. élete és munkássága (in: 30 éves az Öntödei Múzeum 1969-1999 Bp., 1999). Lengyel Katalin Kitaibel Pál (1757. febr. 3. Nagymarton - 1817. dec. 13. Bp.): botanikus, flórakutató, természettudós, polihisztor. - Családja és rokonsága a régi feljegyzésekben Kieteifl, Kühteifel, Kiedeibl, Kühteubel, Kuhtaibel, Kühtreiber, Kiteibel, Kiteibl neveken szerepel. A soproni Szt. Benedek-rendi gimn. anyakönyve szerint neve Kiedaibl Paulus, ő magát következetesen ~nek írta. Szülei jómódú földművelők voltak. - A pesti egy.-en jogot tanult (1780), majd az orvosi karra iratkozott át. Negyedéves orvostanhallgatóként már tanársegéd, majd adjunktus Win téri Jakab professzor mellett a botanika és kémia tanszéken (1784). Orvosdoktori szigorlatot tett (1785), orvosi oklevelét azonban soha nem használta. Winterl az egy.-i botanikus kert gondozásával bízta meg. Saját gyűjtéseivel jelentősen gyarapította a kert növényanyagát; kezdetben főként Pest és Buda környékén gyűjtött élő növényeket és magvakat. Közben kémiai és ásványvizsgálatokat is végzett, ennek során fedezte fel a tellurt (1789). A felfedezés körül prioritási vita keletkezett, ui. a tellur ásványát hat évvel korábban F. J. Müller von Reichenstein (Müller F. József) erdélyi szász bányamér- nök-mineralogus találta meg elsőként (1783); ~ kimutatta az új elemet, a felfedezés dicsősége mégis M. Klaproth német vegyésznek jutott, aki - Müller F. J. felfedezésének ismeretében - az elemet leírta és tel- lurnak nevezte el (1789). ~ különböző talajoldatokat is vizsgált, addig ismeretlen módszerrel kimutatta a kénsav új tulajdonságait és tisztán való előállítását. Ásványvizeink összetételét és gyógyhatását is vizsgálta, ezért a hazai balneológia úttörőjének is tekinthető. Kutatott a börzsönyi ércbányákban is (1789). Értékes munkát végzett a dán származású br. Mygind Ferenc udvari tanácsos herbáriumának rendezésével (Linné rendszere szerint) és katalogizálásával; a rendkívül értékes herbáriumot Mygind az egy.-re hagyta (1790), majd az egy. átadta az MNM-nek (1900 körül); jelenleg is a M. Természettud.-i Múz. Növénytára őrzi. ~t egy.-i tanárrá (1802-től), majd a pesti botanikus kert ig.-jává (1807-től) nevezték ki, majd az egy.-i tanszékek szétválasztása során a botanika tanszékvezető professzora lett (1810-től). Közben megkezdte felfedező- és kutatóútjait az akkori Mo. területén (1792), amelyet jóformán haláláig folytatott; legintenzívebben 1795-1810 között utazott. Ezek az utak voltak hazánkban az első rendszeres, a természetes környezetet felfedező, gyűjtő- és kutatóutak; több mint 20 ezer km-t tett meg gyalog, lóháton, szekéren. Az egy., ill. a kormány költségén 14 nagyobb gyűjtőútat tett Horváto.-ban, Szlavóniában, a Szerémségben és a Bánságban. Utjain gyűjtött növényeket, állatokat, ásványokat, kőzeteket. Foglalkozott a Kárpát-Pannon térség növényvilágával, ásványvizeivel, vulkánosságával, földrengéseivel. Gyűjtőútjairól naplót írt, amelyben elsőként rögzítette a látott és begyűjtött növény- és állatfajokat, a talaj összetételét és minőségét, a kőzeteket. Kiadásra váró német nyelvű (növényleírásai latin nyelvűek) útinaplóit a M. Természettud.-i Múz. Tudománytörténeti Gyűjt.-e őrzi. (Az útinaplóból részleteket tett közzé Schuster János, Kanitz Ágost és Gombocz Endre.) Miután az egy.-i előadási kötelezettségek alól felmentését kapott, több ideje és energiája maradt sokoldalú, tud.-os tevékenységének folytatására. Kitűnő botanikus, vegyész, geográfus, geológus, talajkutató, igazi természettudós, polihisztor volt, de a botanikában alkotta a legtöbbet. Mo. botanikailag addig még feltáratlan - nagyobb - részének felkutatását mindennél fontosabbnak tartotta, ezzel a hazai flórakutatás igazi elindítójának tekinthető. 1795-ben ismerkedett meg Franz Adam Waldstein gr.-fal, aki munkatársa, barátja és anyagi támogatója lett. Együttműködésük eredménye ~ fő műve, a m. flóra és az egész Kárpát-Pannon térség flórájának megismerésében és leírásában úttörő jelentőségű, füzetekben megjelent Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungáriáé (Bécs, 1799- 1812). A reprezentatív kötetek 280, túlnyo
