Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
467 Kiss mentette a Vápa-vára régészeti telephelyet a kőbánya pusztításától; prédára jutott Barabás Miklós-képeket mentett be Márkos- falváról; Székely Zoltánnal hazavitte Boros- jenőről a 17 évvel korábban a múz.-ra hagyott Diószeghy-féle lepkegyűjt.-t (1948); jelentős szerepe volt a feldúlt családi levéltárak, ill. a vm.-i levéltár bemenekítésében a múz.-ba. Néhány újságcikke jelent csak meg, Sepsiszentgyörgy monográfiájának már a tervezéséért is pártfegyelmit kapott, írod.: Dobra József: Egy kommunista (Gyökerek, Sepsiszentgyörgy, 1973-74.1., 16-17.). D. I.-Boér Hunor Kiss Ákos (1919. okt. 5. Gyergyócsoma- falva - 1999. febr. 9. Bp.): régész, művészet- történész. - A Pázmány Péter Tudomány- egy. Állam és Jogtud.-i Karán tanult, de a jogi stúdiumok mellett művelődéstörténeti tárgyakat is hallgatott. Ösztöndíjasként három hónapot töltött a római Collegium Hungaricumban (1939). Jogi tanulmányainak befejezése (1942) után Jászberényben bevonult katonai szolgálatra; frontszolgálatra vezényelték, Bp.-en, Székesfehérváron és Szombathelyen vett részt véres harcokban, Szombathelyen a nyilasok letartóztatták, majd az orosz fogság elől Ausztriába menekült, ahonnan 1945 végén tért haza. Kispesten, majd Balassagyarmaton fogalmazóként, később bíróként dolgozott. A bírói pályával felhagyva a Vallás- és Közoktatás- ügyi Min.-ban vállalt állást; közreműködött az egyházi intézmények államosításában. Nevéhez fűződik az Orvostörténeti Múz. és Könyvtár alapjainak megteremtése az irgalmas rend könyvtárának megmentése révén. A min.-ból elbocsátották (1951), ezzel jogi pályája végleg lezárult. Folytatta művészettörténeti-régészeti tanulmányait, s régészmuzeológus diplomát szerzett (1953). Segédmuzeológus Aquincumban, majd a veszprémi Bakonyi Múz. régésze (1953. aug. 1.-1955. dec. 10.); érdeklődése ekkor a római kori mozaikok felé fordult. 1954-1955-ben számos leletmentésben vett részt, pl. Ság- pusztán (római kori és Árpád-kori leletek, római kori villa falmaradványai), Balatonfü- reden (siskei kora gótikus templomrom), Papkeszi-Felsőmajorban (késő bronzkori temető), Várpalotán (Vár), Szilasbalháson (római kori halomsíros temető), Balácán (római kori villa és mozaik); a feltárásokról cédulakatasztert készített (Bakonyi Múz. gyűjtőterülete). Tatára, a Kuny Domokos Múz-ba (1955-től), majd a bp.-i Iparművészeti Múz.-ba helyezték, ahol nyugdíjazásáig (1984) dolgozott. Részt vett az első mozaikkollokviumon (1963), majd kutatásainak elismeréseképpen az AIEMA (Assotiation Internationale pour l'Études Mosaiques Antiques) alapító és vezetőségi tagjává választották. - A Pulszky Társaság alapító tagja (1990). F. m.: The mosaic pavements of the Roman villa at Baláca (Acta Archaeologica Hungarica, 11., 1959, 159-236.); Balaton környéki római épület-tagozatok (Archaeologiai Értesítő, 1960,210-221.); A balatonfüredi középkori templomrom részleges feltárása (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 2., 1964,161-166.); A veszprémi Bakonyi Múzeum régészeti tevékenysége 1903-1955 között (uo., 4., 1965, 47-57.); A tüskevári római telep 1962-63. évi feltárása (uo., 6., 1967, 37-54.); Graves from the age of the Hungarian conquest at Bana (Acta Archaeologia Hungarica, 22., 1970, 219-260.); Roman mosaics in Hungary (Bp., 1973); A császárkori provinciák művészeténekkérdéséhez (Antik Tanulmányok, 31., 1984, 133-144.); Pannonische Architekturelemente und Ornamentik in Ungarn (Bp., 1987). írod.: Darkó Jenő: Dr. K Á. (1919-1999) emlékezete (Magyar Múzeumok, 2000. 2., 56-57.); KMML II.: 387. Kópházi Ferencné Kiss Attila (1939. jún. 27. Brassó - 1999. nov. 30. Bp.): régész. - Felesége Zoffmann Zsuzsa antropológus. - Az ELTE BTK-n régészet és történelem tanári szakon tanult (1957-1962). A pécsi Janus Pannonius Múz.- ban régész (1962-1973), az MNM Népvándorlás kori Gyűjt.-ében tud.- os főmunkatárs (1973- tól). Doktori értekezését 1965-ben védte meg. Szakterülete a Kárpát-medence nép- vándorlás kori története, ezen belül főként a germán népek régészete. Tanulmányaiban foglalkozott a tovább élő késő antik népességgel, az 5-6. sz.-i leletekkel és etnikai
