Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kapoli 444 Irod.: Mihóková Mária: Stredné skolstvo v Kosi- ciach 1848-1918 (Kosice, 1981); Szabó C: A kassai állami főreáliskola története (A kassai áll. föreál- iskolának... értesítője az 1895/96. évről. Kassa, 1896); Mihóková Mária: Slovník kosickych osob- ností 1848-1918 (Kosice, 1995); Szinnyei V.: 965- 966. Mihóková Mária Kapoli Antal, id. (1867. nov. 4. Gyalán - 1957. ápr. 12. Somogyhárságy): juhász, faragó népművész. - Juhász családból származott. Fia ifj. Kapoli Antal faragó népművész. — Homokszentgyörgyre került (1894). A ju- hászattal felhagyva (1930) csak a faragásnak élt. Művészetének motívumai és technikája a dunántúli pásztorművészetből táplálkozik, stílusa azonban egyéni. Fából, szaruból és kobaktökből készített tárgyai: bárányrovások, furulyák, gyufatartók, tükrösök, viráglajtorják, rokkafák, a később hivatásszerűen készített kürtök, sótartók, kobakok és botok. Két technikát kedvelt: a karcolást és a domború faragást, egyes daraboknál a kettőt vegyesen. Spanyolozással csak fiatal korában dolgozott. Díszítő motívumai: ember- és állatalakok (juhász, betyár, vadász, kutya, szarvas, madár), növények (bokorvirágok, virág- és levélindák, virágágak, tölgyfák, tölgylevelek és makkok), gyakori motívuma a koronás m. címer. Feliratai: név, évszám és „emlék". Motívumai viszonylag állandóak, kompozíciói azonban igen sokrétűek. Alkotásait több, egymással érintkező mezőre osztotta. A mezők alakjának változatossága leginkább a szarukürtökön mutatkozik meg. Az egyes felületek elválasztásánál pal- metta-, lánc- és indaszerű díszítményeket alkalmazott. Művészete a 20. sz. elején teljesedett ki. Alkotásait a bp.-i Néprajzi Múz., a Kaposvári Múz., a Népi Iparművészeti Tanács Mintagyűjt.-e, vmint a róla elnevezett balatonlellei múz. őrzi. - A Népművészet Mestere (1954), Kossuth-díj (1955). írod.: Domanovszky György: A két faragó K. (Magyar Népművészet, XX. Bp., 1955). Sáfrány Zsuzsa Kapoli Antal, ifj. (1893. okt. 27. Gyalán - 1971. febr. 21. Szigetvár): pásztor, faragó népművész. - Apja id. Kapoli Antal juhász, faragóművész. - Juhászként szolgált különböző uradalmakban (1905-től). A pásztorkodással felhagyva (1946) Dióspusztára költözött, ahol állatai gondozásával és faragással foglalkozott. A Háziipari Szövetkezet tagja (1954-1967). Mintakincse lényegében azonos apjáéval, apró különbségek az elemek megoldásában mutatkoznak; pl. karcolt alakjai felületét kereszteződő vonalakkal töltötte ki, míg apja ezt párhuzamos vonalkázással oldotta meg. A díszítendő felületet változatos alakú mezőkre osztotta, jellemző a teljes kör és a körív alkalmazása. Alkotásait a Néprajzi Múz., az MNG, a Pécsi Janus Pannonius Múz., a kaposvári Rippl-Rónai Múz. őrzi. - A Népművészet Mestere (1953), Kapoli-díj (1968). írod.: Domanovszky György: A két faragó K. (Magyar Népművészet, XX. Bp., 1955); Manga János: Magyar pásztorfaragások (Magyar Népművészet, 5. Bp., 1972). Sáfrány Zsuzsa Kaposvári Gyula; ered. (1933-ig) Kindlo- vics (1916. febr. 16. Szolnok - 1998. aug. 20. Szolnok): tanár, megyei múzeumigazgató. - Nevelt fia Selmeczi László (1942-) régész, múzeumig. - A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. földrajz-természetrajz szakán többek között Cholnoky Jenő, Bar- tucz Lajos, Entz Géza, Bálint Sándor és Györffy István előadásait hallgatta. A II. vh. idején katonai szolgálatot teljesített (1940-1945; néhány hónap megszakítással), hadifogságba került. 1946-ban tért haza Szolnokra, egy.-i diplomáját ezután szerezte meg. Szakdolgozatát Szolnok településföldrajzáról írta. A szolnoki városi könyvtár háborús pusztítások sújtotta állományának hónapokig tartó rendezésében, a veszteségek megállapításában önkéntes segítőként, fizetség nélkül dolgozott. A könyvtár megnyitását követően könyvtárvezető (1948). A könyvtári állomány rendezését követte a múz. - Hild Viktor és Balogh Béla őslénytani, régészeti, történeti és numizmatikai gyűjt.-én alapuló - anyagának számbavétele, raktári rendjének
