Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kanitz 442 érettségi vizsgát tett a Barcsay utcai gimn.- ban. Beiratkozott a bp.-i tudományegy. Orvosi Karára, de rövidesen a Bölcsészeti Karon, Hekler Antal tanítványaként művészettörténet szakon folytatta tanulmányait. Ösztöndíjjal járt Németo.-ban, Belgiumban, Hollandiában, Olaszo.-ban, Franciao.-ban. A középkori magyar faszobrászat történetének vázlata 1450-ig c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1932). Lyka Károly nyugalomba vonulása (1936) után egy évig a Képzőművészeti Főisk.-n tanított. 1944 végéig az Iparműv. Isk. tanára volt. 1945 után a Szépművészeti Mázban dolgozott, könyvet írt a középkori faszobrászatról, vmint cikkeket az újraindult Magyar Művészet c. folyóiratba. 1951-ben kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából, s koholt vádak alapján másfél évi börtönbüntetésre ítélték, de egy év múlva szabadult. Elhelyezkedni nem tudott, így tanácsi engedéllyel szakértőként működött. Feldebrőről írott tanulmánya (1955) nagy vitát váltott ki. Nyugdíjba vonulásáig az MNM Újkori Osztályán dolgozott (1971-1968). Gödöllőn házat épített (1967). Életjáradéki szerződést kötött Gödöllő városával (1978), amelynek értelmében házát a város rendelkezésére bocsátotta kulturális célokra, gyűjt.-ét (festmények, grafikák, bútorok, textilek) pedig az 1976-ban létrehozott Helytörténeti Gyűjt.-nek adományozta. A múz. később a gyűjtőkörébe tartozó tárgyakra cserélte a —hagyaték nagy részét. - Művészettörténészként főként középkori művészettel, a m. gótikus faszobrászattal foglalkozott, de számos tanulmányt írt a modem művészetről is. - Baumgarten-díj (1938). F. m.: Magyar faszobrok (Bp., 1939); Középkori faszobrászat Magyarországon (Bp., 1940; németül és franciául is); Régi magyar szobrászat (Bp., 1948; franciául is); Feldebrő (Bp., 1955; Tihany műemlékei (Bp., 1957); Matisse (Bp., 1959); Az impresszionizmus (Bp., 1959); Greco (Bp., 1960); A képzőművészetek története (A kultúra világa 3. köt. Bp., 1960; 1963; Grünewald (Bp., 1964); Gödöllő a magyar művészet történetében (in: Gödöllő. Városmonográfia. Szerk. Dékán Antal. Bp., 1975, 201-216.). írod.: Dávid Katalin: Hozzászólás K. A. „Képzőművészetek története" című könyvéhez (Kritika, 1964, 5., 45-46.); Lukácsy Sándor: Válasz Dávid Katalin hozzászólására (Kritika, 1964. 5., 47.); Gulyás XVI.: 156.; MűvLex II.: 551. G. Merva Mária Kanitz Ágoston (Ágost) (1843. ápr. 25. Lugos - 1896. júl. 12. Kolozsvár): botanikus, flórakutató, múzeumi tár- és botanikuskert- igazgató. - A bécsi egy. Orvosi Karán tanult (1861-től), ahol a botanikára szakosodott. Első rangos művét a m. botanika történetéről írta (Geschichte der Botanik in Ungarn. Hannover-Pesth, 1863). Beutazta Szlavóniát (1864), jegyzékbe vette az ottani növényzetet, két év múlva Stephan Mueggenburggal és Joseph Knappal közösen jelentette meg az összeírást ( Die bisher bekannten Pflanzen Slavoniens. Wien, 1866). A Hunfalvy János szerkesztette Magyarország természeti viszonyai c. összefoglaló munka III. kötete (Pest, 1866) számára megírta A magyar tartományok növényzeti viszonyai c. fejezetet. Részt vett az 1867. évi párizsi Nemzetközi Növénytani Kongresszuson, amelynek titkárává választották. Párizsban, Brüsszelben, Leydenben, Utrechtben, Frankfurtban képezte tovább magát. Tübingenben doktori oklevelet szerzett. A magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanint. tanáraként (1869-től) elsőként tanította magyarul a természetrajzot. Állami ösztöndíjjal Olaszo.-ban és Németo.-ban folytatott növényanatómiai és -fiziológiai tanulmányokat (1870-től). Az akkor megnyílt kolozsvári Ferenc József Tudományegy. ny. r. tanára (1872-től), egyúttal az Erdélyi Múz- Egyesület növénytani tárának (herbáriumának) őre. Brassai Sámuel örökébe lépve az egykori Mikó-kert szerény őrház-épületé- ben Növénytani Int.-et létesített; tervei szerint alakították át a múzeumkertet botanikus kertté. A legkorszerűbb szempontok szerint rendezte az Erdélyi Múz.-Egyesület herbáriumát. Megindította és szerkesztette az első m. botanikai szakfolyóiratot (Magyar Növénytani Lapok, I-XV. köt., 1877- 1889), amelyben a maga és tanítványai fontosabb dolgozatait is közölte. Beszámolt Montenegróban, Hercegovinában, Boszniában, Albániában és Romániában folytatott gyűjtőútjairól is. Az 1879-1881. évfolyamok mellékleteként közzétett, Románia flóráját elsőként számba vevő kötetéért (Plantae Românie huiuscjue Claudiopoli. Kolozsvár, 1879-1881) román kir. koronarenddel tüntették ki, s a Román Akad. 1. tagjává választották. Jelentős adatokat közölt Kitaibel Pál kézirataiból. Szlavónia flóráját Schulzer 1st-
