Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
J
423 Jávorka tályának vezetője (1904-től), a múz. ig.-ja (1905-től). A múzeumalapító Nagy Iván könyvtárát Horpácsról beszállította és leltározta. A múz. ~ kezdeményezésére belépett a Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének kötelékébe (1904), ami a szakmai segítségen kívül anyagi támogatást is jelentett. ~ot tagjává választotta a Nógrádvm.-i Monográfia Biz. Az Erzsébet- (ma Palóc-) ligetben a Wälder Gyula által tervezett új múz. építését lelkesen szorgalmazta; az épület halálának évében készült el. Elsőként fogalmazta meg a múz. gyűjtőkörét: „.. .mily jelentős intézményt lehetne ebből a múzeumból alkotni, ha nem a vidéki múzeumok sablonos mintájára - egypár régi fegyverrel, bútorral és régi pénzekkel, meg érmékkel -, hanem ha hangyaszorgalommal hordanák itt a múzeumba össze mindent, ami Nóg- rádvármegye múltja mellett, a Nógrád- vármegye zömét képező palóc népre vonatkozik." F. m.: A Nógrádvármegyei Múzeum-Társulat története 1891-1909 (Balassagyarmat, 1910); A múzeum építésének története (Balassagyarmat, 1913). írod.: Gulyás XV.: 674. Zólyomi József Jávorka Sándor (1883. márc. 12. Hegybánya - 1961. szept. 20. Bp.): botanikus, flórakutató. - A bp.-i Pázmány Péter Tudomány- egy. földrajz-természetrajz szakán tanult. Doktori oklevelet szerzett (1906, Hazai Onosma fajaink c. értekezésével, amely megjelent az MNM évkönyvében, majd 20 évvel később a The Journal of Botany c., rangos angol folyóiratban is). Az egy. Növénytani Tanszékén, Mágócsy-Dietz Sándor professzor mellett gyakornok (1904-1905), az MNM Növénytárában gyakornok (1905-től). Ettől kezdve 57 éven át a múz.-ban dolgozott. A Tanácsköztársaság alatt a múz. Növénytárának osz- tályig.-ja (1919), a bukás után tisztétől megfosztották. Osztályig.-i posztját visszakapta (1934-1940), az MNM ig.-ja (1935-től), majd nyugdíjasként élete végéig bejárt a Növénytárba. A szegedi egy. ajánlására a kormányzó egy.-i ny. r. tanári címet adományozott neki (1939). - Egész életében rendszeresen gyűjtött növényeket; tervszerűen járta be a Kárpátokat, gyűjtött az Al-Dunán, a Retyezá- ton, a Magas-Tátrában, bejárta a M.-Közép- hegység, a Dunántúl és az Alföld tájait. Sokat gyűjtött a Balkánon, főként Albániában. Néhány új növényt útitársaival, botanikus kollégáival, pl. Degen Árpáddal, Kümmerte Jenő Bélával, Andrasovszky Józseffel társszerzőségben írt te. Gyűjtőútjai során 126 virágosnövény taxont fedezett fel és írt te, ebből 67 taxont a Kárpát-medencéből, 59- et a Balkánról, elsősorban Albániából. Az MTA megbízásából járt Albániában (1918, 1955), Bulgáriában (1957), Csehszlovákiában és Jugoszláviában (1959). Tanulmány- utakat tett Ausztriában, Olaszo.-ban és Svájcban. Több mint 22 ezer példányból álló herbáriuma és újonnan felfedezett és leírt taxonjainak típuspéldányai a M. Természet- tud.-i Múz. Növénytára Herbarium Carpato- Pannonicum és Herbarium Generale gyűjt.- eibe vannak beosztva. - Két évtizeden át céltudatos, aprólékos és fáradságos terepmunkát, gyűjtéseket és herbáriumi kutatásokat végzett. Átnézte és revideálta a múz. Növénytára akkori herbáriumának minden példányát; munkája eredményeként írta meg fő művét, a Magyar Flórát (1924-1925), amelyben a Kárpát-medence több mint négyezer edényes taxonját dolgozta fel. Ennek a korszakalkotó, példamutató, az európai szakirodalomban is elismert munkának szerves kiegészítője a ~ útmutatásai alapján Csapody Vera élethű növényrajzaival megjelent Magyar Flóra Képekben (Iconografia Florae Hungaricae, 1929-1934) c. mű; később Kö- zép-Európa Délkeleti Részének Flórája Képekben (Iconographia Florae Partis Austro-Orientalis Europae Centralis) címen még két kiadást ért meg (1975, 1979). A nagy sikerű Magyar Flórát követte annak kisebb, rövidített változata, A magyar flóra kis határozója (1926; 2. kiad. 1937). A Magyar Flóra megjelenése óta alapvető forrása a hazánkban megjelenő növényhatározóknak, flóraműveknek, így az 1951-ben Soó Rezső társszerzőségével megjelent A magyar növényvilág kézikönyve c. növényhatározónak is. Feldolgozta, és a múz. évkönyvében publikálta nagy elődje,