Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

J

421 Jankovich jelentős birtokokkal rendelkező köznemes volt, aki egész vagyonát a műgyűjtői tevé­kenységre fordította. Tanárától, Cornides Dánieltől, vmint a pesti egy. neves jezsuita történészprofesszoraitól, könyvtárosaitól, régészeitől, többek között Kovachich Márton Györgytől, Pray Györgytől, Schoenwiesner Istvántól, Verseghy Ferenctől, Révai Miklós Jánostól kapott indíttatása alapján világosan látta, hogy a m. műit kallódó emlékei csak tu­datos tevékenységgel tárhatók fel, és gyűjt­hetők össze. A célirányos műgyűjtéshez, a ~ korában már jelentékeny és magas színvo­nalú hamisítói tevékenység produktumainak kiszűréséhez e kiváló képzés elengedhetetlen volt. Komolyabb műtárgyak megszerzését ~ 1800 körül kezdte el, de már ezt megelőzően is vásárolt könyveket, érmeket és kézirato­kat. Célja - néhány kortársához hasonlóan - az ún. Magyar Könyvtár megteremtése volt, mindama könyvek és egyéb kiadványok egybegyűjtése, melyeket ma hungarikum név­vel illetünk. Könyvgyűjtő szenvedélye ennél sokkal tágabb körű volt, pl. csak kódexei kö­zött is rengeteg a német, jelentékeny a francia és mindenekelőtt fontos a hatalmas szláv anyag, amelynek jelentőségét külön is növe­li, hogy a mo.-i szlovák irodalom, zene (Vietorisz-kézirat) és tudományosság egyik legfőbb tárháza. Könyveinek tárába - az OSZK valódi alapvetésébe - is a tágabb régi­óból, Közép- és K-Közép-Európából szedte össze eminens módon a kiadványokat; a kó­dexek, nyomtatott könyvek és egyéb nyom­tatványok száma mintegy 70 ezerre tehető, ez a szám - a későbbi átrendezések miatt, vmint azért, mert kései gyűjtésének eredmé­nye széthullott - ennél pontosabban nem ha­tározható meg. Mintegy hatezer régi okleve­le, történelmi személyiségtől származó levele önmagában jelentékeny, de gyűjtői tevékeny­ségének fő részeihez képest másodlagos. Ugyancsak mint kuriózumok értékesek tér­képei. Mai tudásunk szerint a szövegek le­jegyzésére szorítkozó m. népdalgyűjtésé­nek fontossága is nyilvánvaló. A könyvtár mellett kiemelkedő fontosságú ~ régiség- gyűjt.-e, melybe a 19. sz. első felében szá­mos tárgyféleség tartozott. A római, nép- vándorlás, Árpád-, sőt törökkori régészeti le­letek kiegészültek a ~ idejében jobbára temp­lomrestaurálások, sírfeltárások során előke­rült tárgyakkal, kotrásoknál talált folyami le­letekkel. Ezek kapcsán számos ékszerre, ke­vesebb ötvösműre, fegyverre tett szert. Ugyancsak ide sorolandók római és késő kö­zépkori kövei; az utóbbiak közül a legtöbb I. Mátyás király budai palotájából való, igen je­lentős emlék. A régiséggyűjt. tárgyainak dön­tő többségét szervezett és körültekintő hazai és külföldi vásárlások útján sikerült egybe- gyűjtenie; e munkájában kiterjedt ügynökhá­lózat segítette; ügynökei között akadtak bib­liofilek, éremgyűjtők, többnyire azonban könyvkereskedők, régiségárusok, elsősorban pedig zsidó nemesfémbeváltók, pl. Totesz Izsák, aki, pest-budai lévén, maga is több ágens révén dolgozott ~ számára. A legszebb régi pénzek és érmek, a történelmi ékszerek, ötvösremekek legfontosabbjai, néhány kivé­telt leszámítva, Totesz útján kerültek ~ gyűjt.-ébe. Szép fegyvergyűjt.-ének tekinté­lyes részét Erdélyben sikerült megvásárolni, emellett pl. a debreceni vásárokon is megle­pő darabokra tett szert (pl. Brandenburgi Ka­talin virgináljára). A m. és német ötvösség mesterművei nem kis részben ~ révén ma­radtak fenn; kevés kir. ékszerünket, neveze­tesen a Szapolyai-féle darabokat Bécsben vá­sárolta meg. Különös érdeme, hogy elsőként gyűjtött középkori m. táblaképeket, s alka­lomszerűen mást is, amelyből érdekes képtár jött létre. — gyűjt.-e az 1820-as évekre hatal­masra növekedett, sokrétűségét és gazdagsá­gát tekintve az országban - az Esterházy- kincstártól eltekintve (az Esterházy-képtár akkor még Bécsben volt) - az elsőnek számí­tott. ~ot mindvégig az a cél vezérelte, hogy a gr. Széchényi Ferenc által életre hívott Nem­zeti Múz.-ot, amelynek állománya eleinte igen szerény, főleg pedig egyoldalú volt, ki­váló minőségű, minden történeti és művé­szeti ágra kiterjedő anyaggal és nagy könyv­tárral lássa el. Elsősorban ezért - másodsor­ban pedig amiatt, mert a gyűjtés során túl­költekezett, és tetemes adósságokat halmo­zott fel - úgy döntött, hogy a teljes anyagot felajánlja megvételre az MNM-nek. Az ügyet erősen pártoló József nádor ~ 1825. jan. 7-én tett felajánlását az Országgyűlés elé terjesz­tette, de az akkori viharos politikai esemé­nyek miatt határozatra ebben a kérdésben nem került sor. A felhatalmazást és a pénzt (125 ezer forintot) az Országgyűlés csak az

Next

/
Thumbnails
Contents