Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
J
419 Jankó A bp.-i tudományegy. földrajz-természetrajz szakán tanult (1886-1890); uo. a földrajz, növénytan és antropológia szakirányban doktori oklevelet szerzett (1890). Első tud.-os publiká- ciójáit botanikából, a növények védelméről (1886), vmint apja szülővárosának, Tótkomlósnak a flórájáról írta (1891). A bp.-i kereskedelmi és iparkamara támogatásával Egyiptomba, a Nüus deltavidékére, majd Tripo- liszba és Tuniszba utazott (1888-1889), ahol barabra négereken antropológiai méréseket végzett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából Anglia és Franciao. föld- és néprajzi int.-eit tanulmányozta (1890-1891). Útjairól néprajzi tárgyakat hozott a Néprajzi Múz. számára. így került kapcsolatba Xántus Jánossal, a Néprajzi Tár ig.-őrével, aki meghívta a múz. munkatársának (1893), s rábízta a millenniumi kiáll, előkészületeinek irányítását. Xántus halála után - feladva a bp.-i tudományegy. Földrajz Tanszékének tanársegédi állását (1892-1894) - az MNM Néprajzi Osztályának segédőre, majd vezetője, egyúttal a fényképgyűjt. kezelője (1894-től); múzeumőr (1899-től), osztályvezető múzeumőr (1900- tól), végül osztályig. (1901-től haláláig) lett. Muzeológiai tevékenysége két fontos idea megvalósításával kezdődött; az egyik a magyarság és a mo.-i nemzetiségek tipikus építészeti adatainak és berendezési tárgyainak orsz. szintű összegyűjtése a millenniumi néprajzi kiáll.-ra, a másik az önálló Néprajzi Múz. megteremtése. A két cél szorosan összekapcsolódott, mivel az MNM Néprajzi Tárában jelentős etnológiai gyűjt, volt, így a kiáll.-ra gyűjtött mo.-i anyag alapját képezhette a m. néprajzi gyűjt.-nek, amely aztán a tervek szerint egy (mind épületben, mind szervezetileg) önálló Néprajzi Múz. létrehozását segíthette elő. ~ személyes sikerét hozta a millenniumi néprajzi falu (1896), amelyet háromévi expe- díciós munkával hozott létre, s amelynek hatalmas anyagát már a múz. számára bérelt önálló épületben helyezhette el. Ebben az önálló épületben (Csillag u.-i bérpalota) hozta létre az első nagyszabású, „állandó" néprajzi kiáll.-t (1898), amelynek koncepciója évtizedekre megszabta a 20. sz.-i néprajzi kiáll.-ok arculatát. Múz.-i munkája fontos területének tartotta a m. halászat tárgyi és elméleti kutatását, itt remélte a legjobb eredményeket a m. őstörténeti kutatás számára. Török Aurél tanítványaként fontos szerepe volt a fizikai antropológiai kutatások megindításában és művelésében is. A múz. Néprajzi Osztályának vezetését többek között azzal a célkitűzéssel vállalta el, hogy ott a hazai embertani kutatások központját teremti meg. Az élő népesség tanulmányozására antropológiai laboratóriumot szervezett, amelynek vezetésével Sema- yer Vilibaldot bízta meg. Elsőként indította meg az ásatásokból származó történeti emberi leletek hiteles gyűjtését. Az élő magyarság vizsgálatait Erdélyben (Torda, Aranyosszék, Torockó) kezdte meg, majd a Balaton környékén és a Jászságban folytatta. Értékeléseinél már alkalmazta a modem matematikai eljárásokat. - Számtalan mo.-i gyűjtőútja mellett több nemzetközi expedícióban is részt vett (pl. a Zichy Jenő vezette oroszo.-i utakon, 1896, 1897-1898), amelyeken a m.-finnugor rokonság nyelvi és tárgyi bizonyítékait kutatta, s a múz. nemzetközi gyűjt.-ét nagyszámú tárggyal gyarapította. A harmadik Zichy-ex- pedíció során az Ob és az Irtis vidékén néprajzi és antropológiai gyűjtést folytatott az osztjátok (chantik) között; a hazahozott, értékes koponyakollekció feldolgozását és a Balaton környéki népességről tervezett monográfiáját azonban már nem tudta befejezni; antropológiai adatgyűjtés közben váratlanul elhunyt. - A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője szerkesztője (1900-1902). A föld- és néprajzi társulatok aktív tagja, a M. Földrajzi Társaság titkára (1890-1901), a Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének tagja (1894-1902). - Hatalmas, torzóban maradt hagyatékot (gyűjtési és úti naplók, tervezett tanulmányok kéziratai stb.) hagyott hátra, amelyet utódai több-kevesebb sikerrel igye- keztek/igyekeznek nyilvánosságra hozni. Alig 10 évi múz.-i alkotó munkája alapján is a néprajzi muzeologia mo.-i apostolának, a Néprajzi Múz. egyik alapítójának tekinthető. F. m.: A Száhel partjain (Földrajzi Közlemények, 17., 1889.9., 454-496.); Kalotaszeg magyar népe (Bp., 1892); Torda, Arany szék, Torockó magyar (székely) népe (Bp., 1893); A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya. I. A néprajzi tárgyak statisztikája (Ethno- graphia, 5., 1894. 2., 104-109.); Régi hazai lőportartók szarvasagancsból (Archaeologiai Közlemények, 18., 1895, 81-117.); Adatok a Bács-Bodroghmegyei sokaczok néprajzához (Ethnographia, 7., 1896. 2-3., 132-165.); Az ezredéves országos kiállítás néprajzi fa-
