Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
J
Jakob 416 szetbúvár, Hetvenéves dr. J. J. (Magyar Nemzet, 1963. szept. 18., 9.); Sarjeant, William A. S.: Geologists and the history of geology. An international bibliography from the origins to 1978 (II. köt. New York, 1980,1373.); H. Deák Margit: J. J. tudományos tevékenysége az óhazában és a nagyvilágban (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7., Érd, 1989, 35-38.); Gulyás XV.: 425.; MÚL: 171.; MNL X.: 132. Hála József Jakob Károly (1890. júl. 25. Újverbász - 1951. dec. 8. Sárospatak): tanár, gyűjteményőr. - Az I. vh.-ban hadiszolgálatot teljesített (1914. júl. 28.-1918. nov.). A Kolozsvári Tudományegy.-en német filológiából böl- csészettudori oklevelet szerzett (1920. júl. 31.). A Sárospataki Ref. Gimn. m.-német tanszékének tanára (1920. szept. 1-jétől). Az ifjúsági német könyvtár (1928-tól), majd a segéd- és a tanári könyvtár vezetője (1932-től), a Régiségtár őre (1930-tól), tanulmányi felügyelő (1941- től). Több kiáll.-t rendezett: fizikai eszközök kiáll.-a (1933), Rákóczi-emlékkiáll. (1935), az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc centenáriumi kiáll.-a (1948). Az Egyházművészeti Biz. tagja (1943-tól), gazdasági választmányi tag (1934-től). F. m.: Adalékok a verbászi német (rajnai frank) nyelvjárás szóképzéstanához (Sárospatak, 1931); Látogatás a főiskolai régiségtárban (A céhek emlékei között) (Sárospatak, 1944). írod.: A Kollégium Tudományos Gyűjteményei, (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981,295.). Pocsainé Eperjesi Eszter Jaksa János (1904. dec. 27. Tömörkény 1981. ápr. 12. Szentes): tanító, múzeumvezető. - A kiskunfélegyházi Tanítóképző Int.- ben szerzett oklevelet (1926), Újpesten iparisk.-i rajztanf.-ot, Hódmezővásárhelyen gazdasági, Debrecenben pedagógiai tanf.-ot végzett. Kecskeméten külterületi isk.-i tanító (1928-1933), Pusztaszeren és Árpádhalmon iskoláig, és tanító (1933-1941), Bajmokon (1941-1944), majd Szegváron tanító (1945-1981), a Szegvári Falumúz. alapítója (1954) és vezetője (1954-1981). Helytörténettel, vmint a néprajz tárgyi emlékeinek gyűjtésével és rendszerezésével foglalkozott. Pusztaszeren az Ifj. Vöröskereszt Egyesület felügyelője, képviselő-testületi tag, gazdaköri titkár, a M. Orsz. Véderő Egyesület (MOVE) Lövészegyesület főtitkára, egyházi képviselő és jegyző, a Templomalapító Biz. tagja, iskolaszéki jegyző, írod.: Csongrád vármegye (Bp., 1938. Személyi adattár, 224.). Bodrits István Jakucs Pál (1928. jún. 23. Sarkad - 2000. okt. 17. Debrecen): botanikus, ökológus. - Felesége Szabó Erzsébet, Szabó István történészprofesszor leánya. - A debreceni tu- dományegy. biológia-földrajz szakán végzett (1951), Soó Rezső professzor tanítványaként lett botanikus. Bp.-en a Ter- mészettud.-i Múz. Növénytárának munkatársa (1952-től); kezdettől felelős szerepet vállalt a botanikai osztálynak a Vajdahunyadvárban 1953-ban megnyitott m. növénytani kiáll.-a munkálataiban, amely 1956-ban jelentősen kibővült és megújult. A Tornai Karszton végzett florisztikai felfedezéseivel (1953) és gyűjtéseivel gazdagította a m. gyűjt.-t. A Herbarium Carpato-Pannonicumban - amelynek ezekben az években őre volt - a múz.-i munka jelentős részét kitevő gyűjteményrendezéseknek, az ún. nagybeosztásoknak az élére állt. Négy éven keresztül gyűjtéseket végzett a Bükk hegységben folyó rendszeres vegetációtérképezés során, amelynek a kezdeményező Zólyomi Bálint mellett a vezér- egyénisége lett. Közben vidéki természettud.-os kiáll.-ok forgatókönyveit írta, s gyűjtötte a bemutatandó növényanyagot. A gyűjteménygyarapítást elsősorban a Dunántúli- és az É-i-középhegység, a Mecsek, 1955-től már a szomszédos országok területén (Csehszlovákia, Románia: az Al-Duna vidéke, Moldva, Dobrudzsa) is folytatta.
