Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
I
Istvánffy 412 leányisk. ig.-ja (1908-tól); ettől kezdve élete összefonódott szülővárosa tud.-os és társadalmi életével. Kiterjedt etnográfiai és folklorisztikai kutatásai mellett részt vállalt a Borsod-Miskolci Múz. néprajzi kollekciójának létrehozásában: szervezte a múz. palóc tárgyi gyűjtéseit (1908-1913). Közel félszáz könyvet, tanulmányt, tankönyvet írt. Néprajzi munkássága középpontjában a palócok eredete és kapcsolatai, vmint az É-i nyelvterület folklórja állt. Saját és álneveken (Füredy Ottó, Cserkesz, Istokfy) verseket, elbeszéléseket, tárcákat, meséket írt. - A M. Orsz. Kárpátegyesület liptószentmik- lósi oszt.-ának titkára (1890-től), a Polgári Isk.-i Tanáregyesület tátravidéki körének ügyvezető alelnöke (1900), bánya vidéki (1902), majd ÉK-i körének elnöke (1920). - Születése 100. évfordulóján Miskolcon ált. isk.-t neveztek el róla, melynek falán emléktáblája is megtalálható (1963). Nevét viseli a Borsod-Abaúj-Zemplén m.-i néprajzi és helytörténeti gyűjtőpályázat (1961-től), vmint az évente adományozott Istvánffy- díj és -plakett (Varga Éva munkája, 1981). F. m.: A borsodi matyó nép élete (Ethnographia, VII., 1896, 447-459.); A matyó nép élete (Miskolc, 1897); Palóczok (in: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország. VI. köt. Bp., 1900); A bor- sodmegyei palóczok (Ethnographia, XXII., 1911, 162-166., 222-232., 292-303., 363-368.); A palóczok lakóháza és berendezése (Néprajzi Értesítő, XII., 1911, 1-16.); Palóc népköltési gyűjtemény. S. a. r. Bodgál Ferenc (Miskolc, 1963). írod.: Bodgál Ferenc: I. Gy. (1863-1921) (Ethnographia, LXXV, 1964); Szinnyei V: 196-197.; Gulyás XV: 314-315. (téves halálozási adat: febr. 16.!); MÉL I.: 784. Viga Gyula Istvánffy Hildegard (1905. aug. 17. Pan- csova - 1971. jan. 11. Bp.): szobrász, festőművész. - A Képzőművészeti Főisk.-n Lyka Károly és Bory Jenő tanítványa (1923-1927). Sokoldalú művész volt, 1934 és 1942 között számos sikeres kiáll.-on szerepelt olajképeivel (.Kerékpárverseny, Rakodómunkások, Tabán stb.). A II. vh. után a Természettud.-i Múz.- ban dolgozott, Szilágyi Margittal együtt őslény-rekonstrukciókat készített. Az Iparművészeti Múz. munkatársaként a technológiában is kitűnt, pl. kidolgozott egy új patinázó eljárást. Szobormásolatokat készített középkori európai és távol-keleti alkotásokról. F. m.: Ősasszony (1954); Farkassal viaskodó ősember (1954). írod.: MÉL III.: 333.; KMML II.: 192. Nagy István Zoltán Istvánffy Lászlóné: — Csiby Mária Ivánfi Ede; ered. Jancsik Béla (1821. ápr. 21. Somorja - 1900. jan. 28. Magyaróvár): kegyesrendi tanár, áldozópap, történész, műgyűjtő, múzeumalapító. - Középisk.-it Pozsonyban végezte. A kegyes tanítórend privigyei noviciátusába került (1837. szept.-től). Sátoraljaújhelyen, Vácott, Nyit- rán és Pozsonyszentgyörgyön tanított. Felesküdött szerzetes és áldozópap (1846 nyarától). Debrecenben r. tanár (1846 őszétől). Az 1848-1849. évi szabadságharc idejét Máramarosszigeten vészelte át. A kiegyezés (1867) után Nagybecskereken tanított. Münchenben, Prágában, Velencében, később Szerbiában is járt. Minden állomáshelyén kutatott a régmúlt tárgyi és szellemi emlékei után. 1871-ben Veszprémben, 1874-ben Sátoraljaújhelyen próbálkozott múzeumegyesület megalapításával, végül Magyaróvárott alakult meg a Mosonvm.-i Történelmi és Régészeti Egylet (1882), amely 1885-ben kapta meg a min.-i jóváhagyást; alelnökévé ~t választották. Élete utolsó évtizedeiben Magyaróváron tanított (1879-1891), s nyugállományba vonulása után is ott élt haláláig. Élete nagy csalódása volt a millennium, amikor az általa írt, háromkötetes vm.-i monográfiát Moson vm. végül nem adta ki. Helyette a Sőtér Ágost ügyvéd, amatőr régész nevén futó A Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet Emlékkönyve jelent meg (1898), amely főként az egylet ásatási jelentéseit tartalmazta. A monográfia kiadásáról ~ és Sőtér polemizáló levelet váltott a Századok hasábjain (1898, 3. és 10. szám). ~ monumentális műve ma is kéziratban van. Nevét a Mo. és melléktartományainak jelképeit felkutató és közreadó munkálkodása tette halhatatlanná; művének egyik változatát - újabb tanulmányokkal kiegészítve - hasonmás kiadásban is közzétették (1989). Dolgozatai a Századokban, a Győri Történelmi és Régésze
