Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
I
409 Ipolyi Ferenc Múzeum Kiadványai 79. Szerk. Szabó Ferenc. Gyula, 1993,17-20.); Gulyás XV.: 159-160. Németh Csaba Inczédy Sámuel, nagyváradi (1811. febr. 1. Kolozsvár - 1893. dec. 3. Kolozsvár): honvéd ezredes, múzeumi bizottsági elnök. - Kadétként a Sándor-gyalogezredben (Zára) szolgált, 1831-ben hadnaggyá, 1839-ben főhadnaggyá avatták. 1840-ben lemondott a katonai pályáról, Kolozsváron megnősült, s 1848 nyaráig Nagyenyeden élt, a környéken gazdálkodott. A szabadságharc kezdetekor behívták a IV. önkéntes zászlóaljhoz (Pozsony), s ettől kezdve részt vett a harcokban. Áthelyeztette magát a Bem parancsnoksága alatt álló erdélyi hadsereghez; Nagyenyed felmentője, a piski csata egyik hőse. Zászlóalját Bem érdemrenddel tüntette ki, ~t feljogosította a vörös sipka viselésére, s alezredessé léptette elő. Az oroszok ellen is harcolt, Zsibónál tette le a fegyvert. Besorozták a császári seregbe; Csemovicban és Brünnben állomásozott. 1850-ben került haza Kolozsvárra. 1867 után részt vett a honvédség újjászervezésében. A kolozsvári honvédegyletnek kilenc évig volt elnöke. Az 1848-49-es Orsz. Ereklye-Múz. (1892) felügyelőbiz.-ának, vmint a múz. által kiadott 1848-49. Történelmi Lapok (1892-1898) szerkesztőbiz.-ának elnöke (1892-től haláláig). A Házsongárdi temetőben lévő sírját az 1980-as években elpusztították, írod.: Kuszkó István: I. S., az erdélyi hős (1848-49. Történelmi Lapok, I. 22., 1892. nov. 15., 225-228.); I. S. ezredes (uo., II. 24., 1893. dec. 25., 225-229.); Egyed Ákos: Erdély 1848-1849. II. köt. (Csíkszereda, 1999); Szinnyei V: 122. Gaál György Ipolyi Arnold; ered. Stummer (1823. okt. 28. Ipolykeszi - 1886. dec. 2. Nagyvárad): r. k. főpap, történettudós, etnográfus, régész, tudományszervező, műgyűjtő, adományozó. - Az esztergomi egyházm. papnövendékeként Bécsben, a Pázmáneumban tanult. Bécsben vette fel - Ipolyi Gáspár esztergomi kanonok iránti tiszteletből - az ~ nevet. Br. Mednyánszky Alajos fiának, Dénesnek a nevelője (1845- 1846), közben megbízták a tudós báró könyv- és oklevélgyűjt.-ének rendezésével is. Pappá szentelték (1847), a szabadságharc idején a pozsonyi Salvator-templom hitszónoka (1848-1849). Bécsben gr. Pálffy Lipót Nándor gyermekének nevelője, majd a Pozsony vm.-i Zahoron plébános (1850-1860). Régészeti érdeklődése korai publikációiban is megragadható (Vázlatok a hazai egyház-archaeológiai műemlékekről. Szent-János magyar egyháza a szent-ferenczieknél Pozsonyban, s a hazánkban létező katakombák, 1852). Első nagyobb terjedelmű publikációja, a Magyar mythologia 1854- ben jelent meg; az MTA által Marczibányi-díj- jal jutalmazott (1858) műben a régi m. hitvilág rekonstruálását tűzte ki céljául. A19. sz. közepén az Osztrák Birodalom, így Mo. és Erdély műemlékeinek védelmére megalakított, bécsi székhelyű Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmalétól megbízást kapott a pozsonyi helyhatósági kér. műemlékeinek összeírására (1854); e minőségében egyedüli m. állampolgárságú konzer- vátora volt a Central-Commissionnak. Az egész Mo. műemlékeit feldolgozó kutatómunkájának első eredménye a Csallóköz műemlékeinek topografikus feldolgozása; átfogó művészettörténeti szemlélettel nemcsak magukat az épületeket, hanem azok összes képző- és iparművészeti tartozékát is egységükben vizsgálta. A m. műemlékek repertóriumának közzétételét az Archaeologiai Közleményekben kezdte el (1861-től). Célul tűzte ki az önálló m. műemlékvédelmi intézményrendszer felállítását, vmint az ország jeles emlékeinek számbavételét. Törökszentmiklósi plébános (1860-tól). Az MTA megbízásából Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével együtt Konstantinápolyban sikerült a Corvinakönyvtár nyomaira bukkannia (1862). Egri kanonok (1863), bórsmonostori apát (1867-től), közben teológiai doktori címet szerzett (Bécs, 1865). Pesten a központi papnevelde rektora (1869-től); az int. folyosóin kiállította gyűjt.-ét, amely a nagyközönség számára is hozzáférhető volt. Besztercebányai megyés püspökké szentelték (1871). Közbenjárására megalakult a Műemlékek Ideiglenes Biz.-a (1872), amely később a Műemlékek Orsz. Biz.-ává alakult (1882); haláláig a biz. tagja volt. - Gyűjtőként a legjelesebbek közé tartozott. Első műtárgyait
